Air Race Las Vegas: győzött a szél!

Az idei összetett világbajnoki cím már eldőlt, de azért remélhettük, hogy Dolderer behozhatatlan előnye ellenére az ugyancsak biztos második Mat Hall azért majd igyekszik bebizonyítani, méltó párviadal volt közte és a német pilóta között. Azonban Las Vegas előtt kiderült, hogy az ausztrál gépén olyan technikai hibát találtak, amit a futamig már nem lehetett kijavítani, így Hall nem indult, nem indulhatott. Hírek szerint a gép szárnyával van probléma, és azzal bizony tényleg nem szabad kockáztatni. Az edzésnapon tehát már némi „csalódásszaga” volt már a dolognak.

De még nem volt vége a kellemetlen meglepetéseknek. Az edzőfutamokat Dolderer uralta, az elsőt megnyerte, a másodikon másodiknak végzett, Martin Sonka mögött, márpedig ez izgalmas versenyt vetített előre, hiszen az egykori cseh vadászpilóta arra „hegyezte magát”, hogy jó repüléssel akár az összetett harmadik helyre is esélyes lehetne. Azonban Sonka váratlanul kikerült az esélyes körből, ugyanis a versenybizottság az augusztusi, Ascotban tartott futamon elért eredményét megsemmisítette! A számítógépes adatok részletes elemzése nyomán ugyanis kiderült, hogy ezen a versenyen Sonka gépének motorja túllépte a megengedett fordulatszámot, és ezért utólag diszkvalifikálták. Ez azt jelenti, hogy még ha Sonka netán megnyerné Las Vegast, akkor sem kerülne összesítettben dobogóra. Igaz, a pilóta úgy nyilatkozott, hogy ezek után még motiváltabbá vált arra, hogy a rossz hírek után jól teljesítsen.

Aztán ugyancsak csökkentette némiképp az izgalmakat, hogy a kvalifikációs futamok pedig a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradtak. A szél nemcsak, hogy erős volt, hanem veszélyes lökések is tarkították, olyannyira, hogy szombaton a pilonokat is le kellett ereszteni, mert ezek 30 csomós szélig biztonságosak, a lökések azonban ezt bőven túlhaladták. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a pilonok is túlságosan mozgásban vannak és a gépek is ki vannak téve a levegő támadásainak, hanem azt is, hogy fokozottan veszélyessé válik a pilonok érintése, mert ha nincsenek tökéletesen felfújva, akkor nagyobb az ellenállásuk, ha a gép szárnya érinti őket.

A Las Vegas Speedway repülőverseny-pályája amúgy is kihívás a pilótáknak, hiszen nagyon gyors és egyben technikás: két kört repülnek a versenyzők, körönként három nagytúlterhelésű manőverrel: mint tudjuk, a 10 G túllépése büntetőpontok levonását hozza. Az indulási kapu után egy viszonylag enyhe fordulóval következik a kettes kapu, majd a jobb–bal–jobb sikán, aztán széles jobbfordulóval kell a négyes kaput közelíteni, utána egy nagyon kemény fordulóval az ötöst, itt a biztonsági vonal átlépése lehet a pontlevonások oka. Ezután az egypilonos hatos majd a hetes után a függőleges visszafordító következik, és következhet még egy kör elölről. A pálya magasan fekszik, a levegő ritkább, a motoroknak kevesebb oxigén jut, a forróság is hozzájárul, hogy a motorok teljesítménye sem olyan nagy, a gép mozgási energiájának megtartása jelenti a jó időket, magyarázta a futam előtti videó-előzetesben a versenyvezető, Steve Jones.

Ilyen körülmények között nem volt túl jó előjel az sem, hogy a „másodosztály", a Challenger Cup vasárnapi versenyét délelőtt kénytelen volt lefújni a versenybizottság, így ebben a kategóriában az eddig összegyűjtött pontok alapján hirdettek világbajnokot Florian Berger személyében.

A 14-es mezőny első párosa, François Le Vot és Pete McLeod még a várakozási légtérben körözött, miközben az Air Race stábjának tagjai legalább három kapuval birkóztak egyszerre, mert a szél leterítette azokat. Az amerikai Michael Goulian úgy kommentálta a dolgot, hogy ilyen időjárás közepette az egész világ táncol a gép körül, nem beszélve a 25 méteres pilonokról. A brit Nigel Lamb is rosszkedvűen figyelte a fejleményeket, hiszen ő búcsúzik az Air Race-től, és nem volt túl boldog attól a gondolattól, hogy esetleg ez az utolsó versenye nélkül történne. Le Vot végül leszállt, és arról számolt be, hogy nagyobb magasságban a szél erős ugyan, hatvan csomós, de lamináris, egyenletes, viszont földközelben nagyon más a helyzet, hasonlóképp nyilatkozott kisvártatva a kanadai McLeod is, ilyen szélben bármi megtörténhet bárkivel... Ő csak tudja, 2014-ben ő lett az első ugyanitt úgy, hogy szintén elmaradt az időjárás miatt a döntő, és az előfutamok időeredményei alapján hirdettek győztest.

Nem úgy, mint most: többszöri halasztás után mégiscsak beindultak a motorok, és megkezdődött a tizennégyek harca! Le Vot szép tiszta repülést mutatott be, míg McLeod három hibát is elkövetett, két kaput rossz magasságban vett. Podlunsek hiba nélkül repülte végig a két kört, Muroya azonban a 8-asnál rontott és büntető-másodperceket kapott. Amikor Velarde repült, a körét meg kellett szakítania, mert a szél megint kiütött egy pilont, anélkül, hogy a gépe hozzáért volna. Aztán visszatérhetett a pályára, hogy egy nagyon jó időt repüljön, olykor csúsztatva a kapukban.

A közönség hazai kedvence, Chambliss azonban nála is gyorsabb volt és a nap első 50 másodperc alatti eredményét produkálta, a negyedik kapu előtt sikerült gyorsabban fordulnia a spanyolnál, noha később azt mesélte, hogy a gép nem mindig volt ott, ahová ő irányította. Kopfstein is hiba nélkül repült, noha egy pillanatban valóban csak centikkel kerülte el a pilonszeletelést, Ivanoff viszont „kaotikus repüléssel” (Paul Bonhomme kommentárja) kétszer is hibázott, pedig ő egyike volt azoknak, akik reménykedhettek abban, hogy esetleg dobogóra kerülnek, Kopfstein viszont először jutott a nyolcak közé.

Goulian feladta a leckét Sonkának nagyon gyors repüléssel a hajladozó pilonok között, egy pillanatra úgy tűnt, túlhúzta a visszafordítót, de mégis a G-határ alatt maradt, és a nap addigi legjobb idejét repülte, sőt, a harmadik éve tartó Las Vegas futamok addigi legjobb idejét. A cseh ellenfél valamivel lassabb volt, bár szintén nem hibázott. Az újonc chilei Bolton eltalálta a sikán középső pilonját, a nyolcasnál magassági hibát vétett, ellenfele az utolsó versenyét teljesítő Lamb volt, akinek azonban várakoznia kellett, amíg a szél miatt kiütött több más pilont is helyrehoznak. Lambnak láthatóan mindenképp meg akarták adni a lehetőséget, hogy versenyrepüléssel búcsúzzon a versenysorozatról, miközben neki és Dolderernek is vissza is kellett szállnia üzemanyagért, annyit várakoztak a levegőben. Ekkor már eléggé nyilvánvaló volt, később hivatalosan is bejelentették, hogy ha Lamb és utoljára Dolderer lerepüli a magáét, nem lesz nyolcas és négyes döntő, eredményt fognak hirdetni.

De ez sem jött össze, a pilonok újra és újra lekonyultak, majd végül elérkezett a pillanat, amikor a nap lebukott a hegyek mögé, a versenynek tehát értékelhető 14-es futam nélkül lett vége, a két amerikai pilóta legnagyobb sajnálatára, akik az első és második helyet szerezték volna meg. A világbajnokot azért persze felavatták, Dolderer felállhatott a dobogóra, összetett második Mat Hall, harmadik pedig, merthogy az értékelhetetlen verseny miatt senki sem érte utol, Hannes Arch, aki egy helikopter-balesetben életét vesztette. Jövőre pedig a Red Bull Air Race főnökei újra végig kellene, hogy gondolják, mikor rendezzenek futamot a szeles Mojave-sivatagban.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!