Air Race Indianapolis: megvan a világbajnok!

A világ egyik legpatinásabb autóverseny-központja fölött kerülgették a pilonokat a pilóták – háromszor repülték a viszonylag rövid pályát, a félkubai visszafordítót kétszer kellett repülni – és Indianapolis legendás történeteihez hasonlóan drámai lett az idei Air Race sorozat utolsó előtti versenye.

Az előjelek nem voltak túlságosan jók, esők tarkították a kvalifikációt; aki a körülményekhez képest legjobban repült, az a japán Muroya volt. Az ekkor még csak világbajnok-esélyes német Dolderer első rossz repülésével hét büntető másodpercet gyűjtött össze, és ezzel az időfutamok utolsó helyezésére zuhant. Viszont a kezére játszott az időjárás, ugyanis az eső miatt a pilóták szombaton kétszer repülhettek, a jobbik eredmény számított, a második már a németnek is jól sikerült, így a biztató negyedik pozícióban juthatott a tizennégyes mezőnybe, Muroya, illetve a nagy vetélytárs Matt Hall és a búcsúzásra készülő, utolsó előtti versenyét repülő Nigel Lamb mögött. Mindeközben, mint kiderült, Hall nemcsak a G-erőkkel hanem egy kellemetlen gyomorbetegséggel is küszködött.

A 14-ek párviadalai közül először Velarde győzte le Kopfsteint, majd Dolderer immár abszolút esélyes magabiztossággal futotta a jobb időt Ivanoff ellenében. Izgalmasra sikerült az amerikai Goulian és Sonka összecsapása, a cseh pilóta annak ellenére győzött, hogy két másodperc büntetést kapott rossz magasságért. Le Vot elhibázta a függőleges visszafordítót, Lamb simán győzött ellene, Chambliss és McLeod közül az amerikait hitték győztesnek mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a motorjával túllépte a felső fordulatszám-limitet, ami a versenyből való kizárást jelentette, így lett a fiatal kanadai a győztes. Podlunsek hibázott, megsüllyedt egy kapunál, Hall viszont szokásos mód gyors és tiszta repülést mutatott, végül a Hannes Arch helyére lépő chilei Cristian Bolton maradt alul egy magassági hibával és persze lassabb repüléssel Muroyával szemben.

A nyolcak versenyét McLeod éls Ivanoff harca nyitotta, a francia pilóta vereségével, Velarde és Lamb közül Velarde hibázott először, amikor túldöntött egy fordulót a négyes kapunál, majd megismételte ugyanezt a hibát a 13-asnál. Ehhez képest Lamb úgy is győzni tudott, hogy azért neki is becsúszott egy pilonszakítás. Sonka jól kezdett és gyors volt, de ez a gyorsaság túlzottnak bizonyult egy szűk balfordulónál és a gép szárnya lekaszált egy pilont, Hall viszont végtelenül magabiztos és harmonikus repüléssel jutott be ellene a legjobb négy döntőjébe, ahová kisvártatva az összetettben vezető Dolderer is becsusszant, noha Muroya újabb pályarekorddal adta fel neki a leckét, de a német ennél is gyorsabbat repült.

Jött a drámai utolsó négyes. McLeod tisztán vette az akadályokat, de nem túl lelkesítő idővel, Lamb gyorsabb volt nála, tehát biztosította magának a dobogós helyezést. És ekkor következett az utolsó nagy meglepetés: Matt Hall, akinek itt lett volna az utolsó esélye, hogy ezt a versenyt megnyerve nyitottá tegye a küzdelmet a világbajnoki címért, a start utáni legelső fordulóban túllőtte a sebességet és pilont szakított, ami súlyos három másodperces büntetést hozott. Így Dolderernek nem is ellene, hanem Lamb ideje ellen kellett versenyeznie azért, hogy győztesként, és immár világbajnokként zárjon, függetlenül az utolsó eredményétől.

Első tehát Dolderer, majd Lamb és McLeod a volt a sorrend, Hall csak negyedik lett, így Las Vegas helyett már Indianapolis világbajnokot avatott. Dolderer még a levegőben a helikopter-balesetben elhunyt Hannes Archnak dedikálta a győzelmét, és ami azért ebben a kemény sportban, ilyen kemény profi pilóták körében ritkán látható, a német boldogságtól könnyezve landolt az autóversenyek betonjához illesztett leszállópályán.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!