A világ legaranyosabb különvonata járt a Mecsek lábánál: Mazsola Bézékkel

A frissen felújított 206-os kisdízel veselkedett neki az 50-es vonalnak szombaton a fotósmenet élén. Elsöprő volt a siker!

Állva tapsolunk az utóbbi idők egyik leglátványosabb és legérdekesebb különvonatának megvalósulása mellett. Ketten, Kozák Gergely és Szikora László, a Fotósvonat Facebook-oldal üzemeltetői kitalálták, eltervezték, lemeccselték és végrehajtották az ötletet: a vonali szolgálatban ezer éve nem látott egyik Mazsolával elmenni egy fotósmenetre. A szerelvény meg is telt vasútbarátokkal, akik kedvét a kellemetlen idő sem szegte – legalább a felhőlottóval nem kellett most törődni.

Az M28-asokat az '50-es évek második felében építették a győri Rábában, ezek voltak az ország első dízelmozdonyai. Kétféle kivitelben épültek: mechanikus és hidraulikus erőátvcitellel. A különvonat főszereplője, az M28 2006-os kismozdony 1959-es kivitelű, és hidraulikus erőátvitelű gép. A kéttengelyes masina a dombóvári fűtőház egyik tili-tolija, hogy-hogy nem, épp most kapott teljes felújítást. Rá esett hát a választás, hogy a két Bz-mellékkocsiból és egy Bzmotból összeállított szerelvényt továbbítsa.

Ráadásul a közelben szép vasútvonal is van, több is, de a mostani menet Dombóvárról Bátaszék felé indult el az 50-es számú vasútvonalon. Az 50-es a Mecsek északi lejtői mentén szeli át a dombokat, a nagyobb település, amit érint (megközelít...) az Szászvár és Bonyhád. De jól mutatja a vonal vici-jellegét, hogy még ezek is kötőjeles állomások, azaz a nagyobb település akár kilométerekre is lehet a vasúttól. Ez a helyzet Bonyháddal is, ameddig végülis a fotósmenet közlekedett: Hidas-Bonyhád az állomás neve, Hidas Baranyában, Bonyhád meg Tolnában fekszik, az állomástól egyik sincs gyalog kényelmesen közel, sőt.

A Mazsola nemcsak nem vonali gép, de tényleg nem is oda való. A maximális sebessége a gépnek most 30–40 kilométer per óra volt, a vonal emelkedőin pedig a Bzmotnak is be kellett segítenie, hogy föl tudjon mászni a szerelvény. Egész úton permetezett az eső, nem nagy intenzitással, de a sín mégis jó taknyos volt, így kellett a motorkocsi segítsége. A különvonat négy nyíltvonali helyen állt meg a fotósoknak, ezen kívül pedig a néhai Kárász-Köblény állomáson is volt hosszabb tartózkodása. A hidas-bonyhádi végállomáson egy szűk órát tartózkodott, azalatt megvolt a körüljárás, a gép átvizsgálása és az ötmilliomodik fotó elkészítése is.

A Mazsola a visszaúton mérsékeltetbb tempóban tudott csak menni, hogy a csapágyai túl ne melegedjenek, ráadásul ekkor már a személyforgalom is megindult a nem túl barátságos vonatsűrtűségű 50-esen. Máza-Szászváron így egy jó órás ácsorgás volt a különvonat sorsa, de legalább volt kereszt és előztetés is a személyvonati Bézékkel!

Gratulálunk a szervezőknek, a vonat útját egyengetőknek a remek programért!