A magyar sport örökös berepülője 2.

Következő szeptember 20-án leszek 75 éves. Ma kaptam meg az orvosimat.

Akkor még repülsz!

Hogy a csudába ne! Azokat a Corvusokat, amiket te annyira lehúztál valami cikkben, azokat repülöm. Érdekes hangvétele volt a cikkednek: féltetted a Petit, engem, a cikk lényege az volt, hogy kellő előkészületek nélkül készült a gép, és aggódtál, nehogy a Petinek vagy nekem bajunk essen. Peti a világ legjobb műrepülőgépének tartja a Corvus Racert. Mi nem kifejezetten műrepülésre terveztük ezt a gépet, tehát nem dobott orsókra, meg ilyenekre, hanem a Red Bull Air Race-re, hogy alacsonyan, biztonságosan, nagy sebességnél rángatni lehessen, dadada. A Red Bullon csak két repülőgép esett bele a vízbe, az egyik az MX, a másik az Edge, Peti nem esett bele. Ez egy nagyon jó repülő. Magyarországon ilyen repülőgépet még nem gyártottak. Az elsővel Tökölön repültem durván negyven órát, Peti 7-8 órát.

Beküldtük az összes dokumentációt a légügyi hatóságnak. Másfél hónap múlva szóltunk nekik, hogy nézzék meg a gépet. Kiderült, hogy még másfél hónapra szükségük van, mire szemrevételezik; Peti majdnem gutaütést kapott. A versenyig már csak három hét volt hátra. Akkor döntöttük el, hogy a második gépet, ami közben elkészült, azonnal kihajózzuk Kanadába, akkor talán nem késsük le az Air Race-t. Így aztán a berepülést Montrealban hajtottam végre. Kijött három szakember, megnézték a gépet, majd hónuk alá vágták a papírokat, és három nap múlva telefonáltak, hogy mehetünk a légialkalmasságiért.

Kanada és az Egyesült Államok határa közelében, Windsorban volt a bemutató helyszíne az Erie- és a St. Claire-tavat összekötő folyó fölött. Montrealtól ez durván ezer kilométer; még mindig volt Petinek annyi ideje, hogy másfél órát repüljön vele. Sajnos ez nem túl sok. Ha többet repülhetett volna, talán meg is nyeri azt a futamot, de így levontak tőle 2 másodpercet, mert a kapu jelzései fölött repült. Még sajnos nem volt annyira a kezében a repülőgép.

Szerinte is nagyon jó ez a repülő?

Nagyon szereti, most is ezzel repül állandóan, a Maldív-szigetek előtt Srí Lankán is ezt használta. Voloscsuk András, a Racer főkonstruktőre mindenütt vele volt.

A cég különböző – Voloscsuk Andrástól független okokból – csődbe ment, de ő nem hagyta magát, újjáépíti a cégét. Más néven. A repülőgépek épülnek, a kétüléses Corvus Phantomból például durván hatvan darab készült; ez egy két, egymás melletti üléses túragép, ultralight kategóriájú, már „tele van” vele Európa.

Készül egy prototípus, amely műrepülhető és iskolázásra is alkalmas lesz; egy ilyen gép nagyon hiányzik Magyarországon, mióta a Trénerek kifutottak. A Piperek, Cessnák stb. ilyesmire nem alkalmasak. Két hónappal ezelőtt mondta András, hogy „Papa, hegyezd magad, mert február elejére kész lesz a prototípus!” A gépnek még nincs neve.

Milyen érzés egy vadonatúj gépet berepülni?

A Racert kitolták Tökölön a hangárból, azt mondták: „Na ülj be, Papa, aztán nézd meg, milyen a hajó!” Jó volt.

Valami különleges kihívás mostanában?

Peti haverodat biztos ismered annyira, hogy mennyire kényes a csűrőre. Ezeknek a Red Bull-izéknek ez a lényege. 350-nel kell átrepülnöd a kapuk között, át kell fordítanod a gépet villámgyorsan, többször, Peti nagyon pipa volt, hogy ez nem tökéletes; olyan csűrőt kell csinálni, mondta, amilyen még nincs a világon. András azt mondta, rendben van, csináljuk! És nem lesz rajta kapa.

Mi az a kapa?

Ne beszélj hülyeségeket, neked tudnod kell, mi az a kapa.

A csűrők alatti aerodinamikai kiegyenlítőlapokra gondolsz?

Persze! A lényege az, hogy a csűrőn ne legyen légerő. Mondtam Andrásnak: nem lehet kapa nélkül olyan csűrőt csinálni, ami Petinek kell. András azt ígérte, megoldja. Mondtam, ez Petinek nem fog tetszeni. Azt felelte, az nem létezik. Berepültem, aztán szóltam: Petike, gyere, ülj be a szekérbe, aztán mondd el, milyen a csűrő. Peti leszállt, azt mondta, egy kalap sz... Mondtam Andrásnak, hogy ezt csak kapával lehet megoldani. Ahhoz, hogy 420 fokot forduljon egy másodperc alatt, márpedig Petinek ez kell, ahhoz kapa kell! Másképp nem megy.

Mivel ő egy dörzsölt fickó, három méretben készítette el a kapát. Egy kisebbet, egy közepeset meg egy nagyobbat. Nem tudtuk, milyen hatása lesz a csűrőre, nehogy valami istentelen csűrőflatter lépjen fel, aztán ki kelljen ugrani a hajóból, szóval ez nem játék. Rátették az elsőt, a kicsit. Elmentem vele, műrepültem, kezd jó lenni, gondoltam, de ennél egy nüansznyival jobb is lehetne. Peti is ezt mondta. Jól van, Petike, rátesszük a következő kapát, és még jobb lesz. Felszálltam a következővel, csakhogy probléma volt: a technikusok, a srácok valamiért nem a középsőt, hanem a legnagyobbat tették rá. Nem tudtam. Kis különbség van a kettő között, finom lesz a dolog, hihetetlen meredeken, majdnem nyolcvan fokon emelkedett a repülő. Hátára tettem a szekeret, ez a kapa biztos jobb, mint az előző, gondoltam, lehúztam, rajta a teljes gáz, piszkos módon begyorsult. Aztán amikor egy millimétert megmozdítottam a csűrőt, kikapta a botot kezemből! Szétverte a combomat! Nem tudtam elkapni azt a rohad botot! Lerántottam a gázt ijedtemben, na akkor végre kezdett lassulni, átkaroltam a botkormányt, ami a két végkitérés között vágódott ide-oda, de olyan elképesztő csűrőflatter lépett fel, hogy azt hittem, a szárny ott szakad le. Végül le tudtam fékezni a hajót, a srácok meg a földről rádióztak, ez az! Most rohadt jó a csűrő! Úgy elkezdtem káromkodni, hogy nem is mondom. Leszálltam: mi a szűzmária ez?! Majdnem széthullott a repülő! Nézték, aztán azt mondták: Úristen, Papa, elszúrtuk. A nagy kapát tettük rá! Ti nem vagytok normálisak, feleltem. A közepes kapával azóta is repül a gép, és nagyon jól.

A második gond meg a füstölő volt, merthogy ma már mindenki füstölővel repül. Az első kísérletnél, amikor bekapcsoltam, a következő másodpercben már a kabint sem láttam. Majdnem megfulladtam. Az összes létezhető füst berongyolt a kabinba. Semmit nem láttam. A gépnek ablaka sincs, mert ez versenygép. A második gépre Montrealban tettünk egy elforgatható, kagylószerű valamit, ami beengedte a levegőt, de Peti kijelentette, semmi olyat nem rakhatunk rá, ami ellenállást szül. Rohadt meleg volt, majd megdöglöttünk, mondtam, hogy valamit muszáj. A gép végül nagyon jó lett, ez a lényeg.

Az elmúlt kilenc évben mi történt veled?

Kétezerhatban nagy ívben kirúgtak a munkahelyemről, a légügyről, december 13-án, nemcsak engem. Akkor volt egy nagy átszervezés, a katonákat és a légügyeseket összevonták. Az egyik közlekedési államtitkár kijelentette, hogy az új felállásban nem hajlandó nyugdíjas korúakat foglalkoztatni. Majdnem hatvanan voltunk akkor ott, ebből nyolcan nyugdíjas korúak, azonnal kirúgtak, és kakukk. Akkor már én repültem be a Corvusokat a hatóság részéről. Ők már harmadnap tudták, hogy szabad vagyok, rögtön felkértek berepülő pilótának. Tavasszal már ott dolgoztam. Azóta is ott vagyok.

Hallottam, hogy eltörölték a berepülő szakszolgálati engedélyt.

Igen. Volt nekem helikopterre, motorosgépre, autogyróra, vitorlázóra, meg az atyaúristenre is berepülő szakszóm, közel százezret fizettem ki azért, hogy ezeket meghosszabbítsam. Tehát lerúgtam magamról az egészet mindenestül. Van egy sima PPL szakszolgálati engedélyem, megtartottam az oktatóit, és kész. Ezért nem féléves, hanem egyéves az orvosi, és nem egyéves, hanem kétéves a szakmai hosszabbítás.

Akkor jól jártál!

Jól, sőt egy nagyon furcsa dolog állt elő: mi már csak külföldre gyártunk repülőgépet. Magyarországon mindössze 3-4 Corvus van, a többi külföldre megy. Rátesszük a külföldi lajstromjelet. Akinek CPL-je van (kereskedelmipilóta-jogosítás), az csak úgy ülhet bele, ha a lajstromozó államtól engedélyt kap, miért: mert a CPL-lel munkát lehet végezni. Ha jön egy megrendelés mondjuk Olaszországból, rákerül az olasz lajstromjel a gépre. Amíg nekem CPL-em volt, el kellett intézni az olasz légügyi hatóságnál, hogy az olasz repülőgépbe beleülhessek. Hogy berepülhessem. Nehogy egy idegen ürge munkát végezhessen az általuk lajstromozott géppel. Most pedig ez nem kell. Egy sima PPL-lel immár Európa összes létező repülőgépébe beleülhesz, mert azzal munkát vállalni nem lehet. Már második éve PPL-lel repülöm be a gépeket, és kakukk. A lényeg az, hogy jó repülőgépeket gyártunk, picurkám! Nagyon jókat!

Kanadában meg kellett csinálnom a kanadai szakszót, mielőtt a Peti gépét kanadai lajstromjellel berepültem. Előtte két-három évvel Németországba vittünk ki gépeket, a német szakszóm még mindig megvan. Ott repültem be az első gépeket, a németek a Corvusokra négy különböző típusalkalmasságit adtak ki, mert négy különböző motorral építettük őket. Volt éppen elég dolgom, sokszor voltam Németországban, aztán Montrealban hat hetet, a hócipőm tele volt vele…

Azért annyira nem sajnállak!

Öreg ember vagyok, szeretek itthon lenni. Szeretek a nyaralómban, a parton lenni.

December 7-én kitüntetést kaptál. Gratulálok!

Köszönöm. Vagy öt percig olvasták fel a nacionálémat, már eluntam magam, eldarálták, de a vége az volt, hogy 2006-ban nyugdíjaztak. Kész. Ez volt a vége. Mondtam, hogy höhöhö, kellett volna még egy mondat a végére, hogy azóta is röpülök, de ez már nem fért bele.

Kilenc évvel ezelőtt nem tudtad megmondani, hány típust repültél életedben. Azóta összeszámoltad?

Nem, trehány vagyok. A kitüntetés átadásakor felolvasták, hogy az országban senkinek nincs ennyi, nagyjából kétszázötven.

Összes repült órád?

Nehéz kérdés ez is, ha azt írod, nagyjából húszezer, nem tévedhetünk nagyot.