Az Antonov An-225 Mrija (ukránul: Антонов Ан-225 Мрія, azaz Álom, NATO-nevén Cossack) az Antonov tervezőirodában fogalmazódott meg az 1980-as években. Ez ma a világ legnehezebb repülőgépe. Elsősorban a Buran űrsikló hordozását várták tőle; a sikeres An–124 Ruslan alapjaira épült jóval nagyobb kivitelben.

Az Antonov An–225 arra készült, hogy felvigye az Energia rakéta fokozatait és a Buran űrsiklót a szovjet űrprogram számára.

Az An–225 először 1988. december 21-én emelkedett a levegőbe. A párizsi légibemutatón 1989-ben kiállították, majd a farborough-i bemutatón 1990-ben repült is. E típusból kettőt rendeltek, de csak egyet sikerült befejezni (farokjele UR–82060). Rendkívül nehéz és túlméretes terhet képes szállítani 250.000 kg-ig a belsejében, vagy 200.000 kg-os terhet a felső törzsrészen, aminek hossza 70 méter lehet.

A második An–225-öst részben megépítették az 1980-as évek végén a szovjet űrprogram részére. Ennek már volt egy hátsó teherajtaja és a farokrészét is áttervezték: egyetlen függőleges vezérsíkja lett. Teherszállításra szánták. A Szovjetúnió 1991-es összeomlása és a Buran űrprogram leállítása után az egyetlen repülőképes An–225-öst 1994-ben parkolóra tették. A hat Ivcsenko Progress hajtóművet leszedték róla, hogy An–124-eseknél használják, valamint a második, befejezetlen An–225-ös sárkányát szintén elraktározták. Az első An–225-öst később újra „felhajtóművezték” és szolgálatba is állították.

Kétezerre egyre inkább szükségessé vált egy újabb An–225 mint teherszállító kapacitás, így döntés született 2006 szeptemberében, hogy be kell fejezni a második An–225-öst. A második sárkány elkészültét 2008-ra jelezték, de késett, még 2009 augusztusára sem készült el. Végül 2011 májusában az Antonov főnöke bejelentette, hogy a második An–225 Mrija szállítógép három éven belül elkészülhet, amely 250 tonna szállítására képes, és legalább 300 millió dollárba kerül, ha van, aki kifizeti.

Az első, és máig egyetlen An–225 2001. május 23-án kapta meg típusjogosítását. Szeptemberben, négy harci tankkal a bendőjében – 253.82 tonna rekordsúllyal – két kilométer magasba emelkedett egy ezer méteres zárt körön belül 763,2 km/óra sebesség mellett.

A típus első kereskedelmi célú repülése a németországi Stuttgartból indult 2002. január 3-án. A cél az omani Thumrait volt, 216.000 csomag ételt szállított az amerikai katonai személyzet számára, akik a régióban állomásoztak. A készételeket 375 raklapon helyezték el, és súlyuk 187,5 tonna volt.

Az An–225 azóta az Antonov Airlines flottájának igáslovává vált, olyan objektumokat szállít, amelyek másképp légi úton nem jutnának célba, mint például mozdonyokat, és 150 tonnás generátorokat. Nagy szolgálatot tesz nemzetközi segélyszolgálatoknak, mivel gyorsan hatalmas mennyiségű szállítmányt tud célba juttatni. Ez a gép 2003 júniusában An–124-esekkel együtt több mint 800 tonna felszerelést és humanitárius szállítmányt vitt el Irakba.

Az An–225-öst leszerződtette a kanadai és az amerikai kormány is, hogy katonai eszközöket szállítson a Közép-Keletre a koalíciós erők támogatására. 2004 novemberében a FAI (Nemzetközi Repülőszövetség) az An–225 típust a Guinness Rekordok Könyvébe foglalta. Példaként szerepelt egy teherszállítás 266.000 euróért: egy óriási kéményt szállított a gép Dániából Kazahsztánba 2008-ban.

A valaha volt legnagyobb, egyetlen tárgyat, amit légi úton szállítottak, 2009. augusztus 11-én rakták be az An–225-ösbe. Ez egy 16,23 m hosszú és 4,27 m széles generátor volt, amit Örményországnak vittek egy gázgyár számára, súlya elérte a rekord 189,09 tonnát.

A gép 2010 februárjában 108 tonna gépészeti felszerelést szállított Japánból Santo Domingóba, a Dominikai Köztársaságba a földrengés-sújtotta Haiti számára.

A világ leghosszabb méretű air cargóját 2010. június 11-én szállította az An–225, amikor két új, 42 méteres szélturbina-lapáttal szállt fel a kínai Tianjinből Dánia felé.

Az Antonov An-225 Mrija (ukránul: Антонов Ан-225 Мрія, azaz Álom, NATO-nevén Cossack) az Antonov tervezőirodában fogalmazódott meg az 1980-as években. Ez ma a világ legnehezebb repülőgépe. Elsősorban a Buran űrsikló hordozását várták tőle; a sikeres An–124 Ruslan alapjaira épült jóval nagyobb kivitelben.

Az Antonov An–225 arra készült, hogy felvigye az Energia rakéta fokozatait és a Buran űrsiklót a szovjet űrprogram számára.

Az An–225 először 1988. december 21-én emelkedett a levegőbe. A párizsi légibemutatón 1989-ben kiállították, majd a farborough-i bemutatón 1990-ben repült is. E típusból kettőt rendeltek, de csak egyet sikerült befejezni (farokjele UR–82060). Rendkívül nehéz és túlméretes terhet képes szállítani 250.000 kg-ig a belsejében, vagy 200.000 kg-os terhet a felső törzsrészen, aminek hossza 70 méter lehet.

A második An–225-öst részben megépítették az 1980-as évek végén a szovjet űrprogram részére. Ennek már volt egy hátsó teherajtaja és a farokrészét is áttervezték: egyetlen függőleges vezérsíkja lett. Teherszállításra szánták. A Szovjetúnió 1991-es összeomlása és a Buran űrprogram leállítása után az egyetlen repülőképes An–225-öst 1994-ben parkolóra tették. A hat Ivcsenko Progress hajtóművet leszedték róla, hogy An–124-eseknél használják, valamint a második, befejezetlen An–225-ös sárkányát szintén elraktározták. Az első An–225-öst később újra „felhajtóművezték” és szolgálatba is állították.

Kétezerre egyre inkább szükségessé vált egy újabb An–225 mint teherszállító kapacitás, így döntés született 2006 szeptemberében, hogy be kell fejezni a második An–225-öst. A második sárkány elkészültét 2008-ra jelezték, de késett, még 2009 augusztusára sem készült el. Végül 2011 májusában az Antonov főnöke bejelentette, hogy a második An–225 Mrija szállítógép három éven belül elkészülhet, amely 250 tonna szállítására képes, és legalább 300 millió dollárba kerül, ha van, aki kifizeti.

Az első, és máig egyetlen An–225 2001. május 23-án kapta meg típusjogosítását. Szeptemberben, négy harci tankkal a bendőjében – 253.82 tonna rekordsúllyal – két kilométer magasba emelkedett egy ezer méteres zárt körön belül 763,2 km/óra sebesség mellett.

A típus első kereskedelmi célú repülése a németországi Stuttgartból indult 2002. január 3-án. A cél az omani Thumrait volt, 216.000 csomag ételt szállított az amerikai katonai személyzet számára, akik a régióban állomásoztak. A készételeket 375 raklapon helyezték el, és súlyuk 187,5 tonna volt.

Az An–225 azóta az Antonov Airlines flottájának igáslovává vált, olyan objektumokat szállít, amelyek másképp légi úton nem jutnának célba, mint például mozdonyokat, és 150 tonnás generátorokat. Nagy szolgálatot tesz nemzetközi segélyszolgálatoknak, mivel gyorsan hatalmas mennyiségű szállítmányt tud célba juttatni. Ez a gép 2003 júniusában An–124-esekkel együtt több mint 800 tonna felszerelést és humanitárius szállítmányt vitt el Irakba.

Az An–225-öst leszerződtette a kanadai és az amerikai kormány is, hogy katonai eszközöket szállítson a Közép-Keletre a koalíciós erők támogatására. 2004 novemberében a FAI (Nemzetközi Repülőszövetség) az An–225 típust a Guinness Rekordok Könyvébe foglalta. Példaként szerepelt egy teherszállítás 266.000 euróért: egy óriási kéményt szállított a gép Dániából Kazahsztánba 2008-ban.

A valaha volt legnagyobb, egyetlen tárgyat, amit légi úton szállítottak, 2009. augusztus 11-én rakták be az An–225-ösbe. Ez egy 16,23 m hosszú és 4,27 m széles generátor volt, amit Örményországnak vittek egy gázgyár számára, súlya elérte a rekord 189,09 tonnát.

A gép 2010 februárjában 108 tonna gépészeti felszerelést szállított Japánból Santo Domingóba, a Dominikai Köztársaságba a földrengés-sújtotta Haiti számára.