A háromszorosára nőhetnek a közlekedési igények, de számos zavaró tényező állhat elő

Az ötvenkilenc tagállamból álló, közlekedéspolitikai agytrösztként funkcionáló Nemzetközi Közlekedési Fórum (ITF) elnevezésű kormányközi szervezet által kiadott prognózisok alapján a személyszállítás mértéke közel a háromszorosára nő 2050-re: a jelenlegi 44 ezermilliárd helyett már 122 ezermilliárd utaskilométerrel számolhatunk. Az egyetlen, minden közlekedési módot lefedő globális szervezet, a közlekedési miniszterek csúcstalálkozóját évente megrendező ITF szerint a globális árufuvarozás is megháromszorozódik majd.

A közigazgatásilag a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD) integrált, politikailag mégis autonóm ITF 2019-es Közlekedési Kilátásaiban tizenegy olyan fejlesztés hatását sorolja fel, melyek alapvetően módosíthatják a szállítási ágazatot.
• Az egyik ilyen a megosztott mobilitás hatalmas méretű előretörése, mely megfelezheti a járművek által a városban megtett kilométereket, továbbá a városi közlekedés szén-dioxid-kibocsátását is harminc százalékkal csökkentheti 2050-re.
• Az önvezető járművek elterjedése valamennyivel növelheti a teljes utaskilométert. Magas kihasználtság esetén tovább csökkentheti a városi szén-dioxid-kibocsátást. Az önvezető teherautók a vasútról és a folyami hajózásról a közúti fuvarozás felé fordíthatják az áruszállítást, minimális emisszió mellett.
• A távmunka is csökkentheti a városban megtett utaskilométereket, ezzel a kibocsátás is körülbelül két százalékkal kevesebb lehet 2050-re.
• A fapados repülőjáratok hosszútávú útvonalakon történő megjelenése egy százalékkal növelheti a nem városi utak számát, valamint az emissziót.
• A nagyon nagy sebességű vasútvonalak terjedése egy százalékkal emelheti a vasúti utasok számát, a nem városi személyszállításhoz képest viszont csak kevesebb, mint egy százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást.
• A repülésnél felhasznált alternatív üzemanyagok jelentősen csökkenthetik a kereskedelmi utasszállítás során kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. A regionális repülőgépek elektromos üzeművé alakítása ötvenöt százalékkal mérsékelheti a belföldi emissziót.
• Az e-kereskedelem további gyors növekedése a használt szállítási módtól függően kettő-tizenegy százalékkal emeleti a globális szállítási mennyiséget 2050-re. Az áruszállítás kibocsátása négy százalékkal növekedhet.
• A gyári és otthoni háromdimenziós nyomtatás elterjedése akár huszonnyolc százalékkal is csökkentheti a globális teheráru-volument, a szén-dioxid-kibocsátás pedig huszonhét százalékkal lehet alacsonyabb. A technológia nagymértékű felhasználása azonban nem valószínű.
• Az új kereskedelmi útvonalak csak marginálisan befolyásolhatják a globális szállítási mennyiségeket és az emissziót, azonban jelentős hatással lehetnek a logisztikai láncokra és a közlekedési infrastruktúrára.
• A nagy kapacitású teherautók elterjedése is csökkentheti a közúti áruszállítás emisszióját, méghozzá három százalékkal. Ha a távolsági közúti fuvarozás alacsony vagy zéró emissziós üzemanyagra tudna váltani, a szén-dioxid-kibocsátás tizenhat százalékkal csökkenne.

Az ITF az idei Közlekedési Kilátásaiban olyan, teljes zavart keltő forgatókönyveket is vizsgál, amelyeknél napjaink és 2050 között számos zavaró fejlesztés egyszerre valósul meg. Ezek a zavarok együtt jelentősen csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. A megosztott mobilitási szolgáltatások, az önvezető járművek, valamint a személygépkocsikra vonatkozó korlátozások kombinációja a városi emissziót akár hetvenhárom százalékkal is csökkenthetik. Az új technológiák és fejlesztések kombinációinak bevezetése növelik a logisztika hatékonyságát, ami pedig a jelenlegi számítások szerint 2050-re hatvan százalékkal mérsékelheti az árufuvarozáshoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást. Az ilyen mértékű emissziócsökkenést azonban csak a zavaró fejleményeket irányító politikákkal lehet elérni. A zavaró körülmények magukban sokkal kisebb emissziócsökkentést okoznak.

A közlekedés szén-dioxid-kibocsátása továbbra is nagy kihívás lesz. A jelenlegi és a bejelentett csökkentési politikákat alkalmazó forgatókönyv mellett a közlekedés emissziója hatvan százalékkal fog növekedni 2050-ig. Még ambiciózusabb szén-dioxid-mentesítési politikákat feltételezve az emisszió várhatóan harminc százalékkal fog csökkenni, de ez a visszaesés sem elegendő ahhoz, hogy az átlagos globális hőmérséklet-emelkedést jóval a 2015-ös Párizsi szerződés által meghatározott két Celsius fok alatt lehessen tartani az ipari korszak előttihez képest.

A következő három évtized kihívásaival való megbirkózás érdekében a jelentés arra ösztönzi a közlekedéspolitikai döntéshozókat, hogy jelezzék előre a közlekedési ágazatokon kívüli zavarokat, hozzanak létre az innovációt elősegítő politikai kereteket, valamint ambiciózusabb politikákat a közlekedés által kibocsátott szén-dioxid növekedésének megállítása érdekében.