A debreceni villamoskocsik történetéből, 3. rész: Párosan szép az élet!

A hatvankét éves korában, 2012-ben elhunyt szerzőnk hagyatékából ezúttal a debreceni villamoskocsik történetét feldolgozó írást közöljük, két részben. Végh Dezső írásait terveink szerint folyamatosan közöljük, ezúton is köszönjük Balogh László (Debreceni Tömegközlekedési Történeti Klub) segítségét, aki a megmaradt hatalmas anyagot feldolgozta. Balogh a szerzőről írt nekrológja itt olvasható.

A debreceni villamosvasútnál üzemelő ikerkocsik története is legalább olyan szerteágazó, mint az előzőekben ismertetett féliker kocsikéi. A BKVT kocsijai közül több szerelvényt az FVV megalakulásakor Debrecennek adták el. 1938-ban két kísérleti szerelvényt állítottak össze a BSZKRT 1300–1400 típusú motorkocsikból. A csuklós közlekedés alapját ekkor rakták le: a két új ikerszerelvény közé egy átjárót építettek. Ahhoz, hogy az átjáró a két kocsi között elférjen, a „B” peronrészek átépítésére volt szükség. Az 1400-as típusú ikrek közül ez a két, 83–84-es és 89–90-es pályaszámú szerelvény maradt meg, egészen az 1967–1970-es leselejtezésükig szolgáltak.

Az UV-szerelvények megjelenése előtt a budapesti Nagykörúton a 2800-as típusú motorkocsik közlekedtek. Miután a nagykörúti villamos-közlekedést az UV-kocsik vették át, néhány 2800-as motorkocsi Debrecenbe került. Az első 2800-as ikerszelvényt a 2804–2825-ös kocsikból állították össze 311–312-es pályaszámmal. A BKVT 2800-as típusú kocsijainak ikresítésével néhány feleslegessé vált 1800-as motorkocsit – egészen pontosan tizenkettőt – a debreceni villamosvasút vett birtokba. Ezek a csuklós kocsik megjelenése után már nem üzemeltek.

Ebből a sorozatból a 214–217-es kocsit közlekedtették ikerkocsi jelleggel. Azért nem nevezhetjük egyértelműen ikerszerelvénynek, mert a kocsi négy motorja megmaradt, és mindig a menetirány szerinti első kocsi motorjai üzemeltek, a hátsót pótkocsiként húzva maga után.

A 300-as sorozatú ikerkocsik további sorsa változatosan alakult. Az első, 311–312-es szerelvényt újabb kocsik követték, három részletben.

A budapesti forgalomra már nem megfelelő, és vasvázasításra sem alkalmas 2600-as járműveket a Fővárosi Villamos Va­sút Debrecennek adta el. Az 1906-ban beszerzett harminc „G” típusú motorkocsiból, amelyeket a Schlick gyár készített el, igen jó minőségben, tíz jutott Debrecennek. Négy favázas 2600-as kocsi 1963–64-ben állt Debrecenben forgalomba 313–314-es, illetve 317–318-as pályaszámokkal.

A 313–314-es kocsi formailag nem változott meg, mindvégig eredeti pesti formáját megőrizve maradt forgalomban. Előbb, mint iker-, később, mint hármas szerelvény. Végül az egyik ikerkocsifélt selejtezték az 5-ös jelzésű mellékvonal megszűnése miatt; míg a 313-as, amely műszakilag még jó állapotban volt, még egy ideig üzemelt.

A 317–318-as kocsin már kisebbfajta átépítést végeztek, a csapóajtót külső tolóajtók váltották fel. Ezáltal megszűnt a belső utastéri elválasztó ajtó, ami az eléggé magas kocsin az utasáramlást megkönnyítette.

A 317-es kocsi balesetben „tönkrement”, míg a 318-ast, amely hármas szerelvényként üzemelt a 169–327-es kocsikkal, a 313-as váltotta fel.

A Budapesti Városi Villamos Vasút által 1903–1910-ben üzembe állított kocsik formailag egyformák voltak. A 315–316-os ikerkocsi 2700-as típusú kocsikból készült. Kis átépítés után a 317–318-as kocsikkal azonos formában közlekedett 1973. szeptember 30-áig. Ekkor leselejtezték, a 315-ös kocsi kerekek nélkül a gyerekek játékszereként töltötte a megérdemelt nyugdíjas napjait a Salétrom utódai óvodában.

Újabb évek teltek el, a korszerűtlen kocsik lassan eltűntek az utcákról. Azokból a járművekből. amelyeknél a kocsiszekrény lehetővé tette, további átépítéssel korszerűbb kocsikat készítettek. 1959-ben öt 2800-as típusú motorkocsit vett meg a vasút, így az egyik régi motorkocsijuk felhasználásával három ikerszerelvényt készítettek (325–328-as, illetve 331–332-es pályaszám; a 331-es mint 259-es motorkocsi került Debrecenbe 1961-ben.) Ezzel az ikerkocsik története lezárult.

A BSZKRT Q típusú motorkocsijaiból készített pótjárművek 1956–57-ben érkeztek Debrecenbe. A sorozatból, amely legvégül a 132–154-es pályaszámokat kapta, többféle variáció készült. A 135-ös és 144-es kocsikat a szögletes tetejű (1300–1362-es sorozat) BSZKRT motorkocsikból alakították át a 140-es kocsival együtt. A 137-es pályaszámú kocsi – a többitől eltérően – hatablakos kivitelben készült el, pesti száma 5412 volt.

Pótkocsiként üzemelő 5400-as csak a 137-es közlekedett Debrecen utcáin (az 54-est vezetőállásos pótkocsivá építették át), a 132–134, 136, 138–139, 141–143, 145–154-es kocsik egységes megjelenéssel, lanternás tetőszerkezettel készültek, s az 1363–1429-es BSZKRT motorkocsikból alakították át őket.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!