A csehek szerint jó döntés, ha Szlovákia is Gripeneket bérel

A Gripen előnyös lehet Szlovákia számára – véli a cseh védelmi minisztérium korábbi beszerzési részlegvezetője. Pavel Bulant nyugállományú tábornok, aki a Cseh Köztársaság Gripen-lízing folyamatát egykor levezényelte, azt nyilatkozta egy szlovák portálnak, hogy a svédek szavahihető partnerek. A beszélgetés aktualitását az adja, hogy a szlovák kormány megkezdte a tárgyalásokat a Gripenek bérléséről, amely egyben a szlovák légierő MiG-29-esei üzemeltetésének végét jelentené.

Arra a kérdésre, jó választás lenne-e Szlovákiának a Gripenek beszerzése, Bulant úgy válaszolt, egy olyan kis országnak, mint Szlovákia, először el kell döntenie, szükséges-e egyáltalán szuperszonikus gépek hadrendbe állítása. Ha a válasz pozitív, akkor Bulant szerint a Gripen nagyon jó opció kisebb országoknak, mert jó az ár/teljesítmény aránya.

Arra a kérdésre, a MiG-29-es sem mondható rosszabb gépnek, a csehek szerződés-hosszabbításában is szerepet játszó tábornok úgy válaszolt, a MiG-29-es kétségtelenül jó repülőgép, az oroszok mindig is nagyon jók voltak katonai gépek megalkotása terén. Azonban a 29-es más generációt képvisel, és üzemeltetése az orosz föderációból származó alkatrészek ellátásán múlik, márpedig ez a partner sokszor politikai feltételekhez köti a szállítást.

A szlovák újságíró ezek után arról kérdezte, mennyire megbízható partner Svédország, hiszen a Gripenek lízingeléséhez a svéd állammal kell szerződést kötni. A válasz: a svédek megbízható partnerek: ez egy északi nép, és az adott szó szentnek számít náluk. Azon kívül nincsenek olyan politikai tényezők, amelyek feltételeket támasztanának.

A Gripen egyesek szerint a szegény országok harci gépe, mert olcsó az üzemeltetése, vajon ez bebizonyosodott-e a Cseh Köztársaságban? – hangzott a következő kérdés, amire Bulant azzal kezdi a válaszát, a lízingszerződés meghosszabbítása előtt a csehek alaposan összehasonlították a különböző harci gép típusokat. A különbség például a MiG-29-eshez képest szembeötlő: az orosz gép kéthajtóműves, a Gripen egy, tehát az orosz gép kevésbé gazdaságos. Olyan ez, mint ha egy másfél és egy négyliteres autót hasonlítanánk össze, fogalmaz a riportalany.

Az újságíró erre azt veti közbe, vannak más egyhajtóműves gépek is a piacon, például az amerikai F-16-os is ebben a kategóriában versenyez. Bulant elmondja: ezt a lehetőséget is megvizsgálták, de az az ajánlat, amelyet amerikai oldalról kaptak, sokkal kevésbé kedvező, mint a svédeké. Az amerikaiak vagy öregebb gépeket ajánlottak, vagy újakat, de „realitáson túli” árakon. „Nem akarok a svédek lobbistájának tűnni, de amikor összehasonlítottuk a két ajánlatot, a Gripen volt a győztes” – fogalmaz a nyugalmazott tábornok.

Az újságíró azt mondja erre, hogy az F-16-os elterjedtebb típus, mint a Gripen, több az üzemeltetési tapasztalat vele, és sokkal gyakrabban vetették be valóságos konfliktusokban – ez sem szól az amerikai gép mellett? Bulant erre a lengyeleket idézi, akik csaknem ötven F-16-ost vettek, és vegyesek a tapasztalataik. „Nemrég váltottuk a lengyeleket a balti országok légtérvédelmében. Legnagyobb meglepetésemre, erre a feladatra a lengyelek nem az F-16-osokat, hanem a MiG-29-eseiket küldték. Ezt azzal magyarázták, hogy az F-16-osaik még bizonyos fejlesztésekre szorulnak, de ezek költségei meghaladják Lengyelország pénzügyi lehetőségeit”.

A Gripennek is megvannak azonban a maga korlátai, mondja a riporter: ismert, hogy kommunikációs problémák is adódtak, amikor más harci gépekkel együtt vetették be őket. Bulant erre azt magyarázza, hogy a Gripent a semleges Svédország számára fejlesztették, és ezért nem volt teljesen kompatibilis a NATO rendszereivel, nem tudott teljes adatcserét végrehajtani más nyugati gépekkel a titkosított kommunikációs rendszerek miatt. Azonban ez változóban van, teszi hozzá a volt beszerzési főnök, a csehek például ennek a problémának a kiküszöbölése érdekében továbbfejlesztett rendszerekkel rendelték a gépet.

A szlovák újságíró szerint a szlovák kormány azzal védheti a Gripenek bérlését, hogy ezzel egységessé válik a technika a csehekkel, és a közös üzemeltetés komoly megtakarításokat hozhat, vajon ennek mennyi a realitása? Bulant szerint elképzelhető például egy olyan megállapodás, amely alapján a két ország közös kiképzőközpontot építene ki. Ugyancsak kedvező lenne, ha nem Svédországból kellene szállítani az alkatrészeket. A cseh szakértő szerint azonban az ilyen közös projektek mind a két országban „ellentmondásosak”. Bulant azzal fejezi be nyilatkozatát, nem emlékszik bármiféle jelentős cseh–szlovák-projektre, amely működött volna. És mindeddig még csak ott tartunk, hogy Szlovákia bejelentette, lehet, hogy Gripeneket lízingel – mondja a cseh védelmi minisztérium korábbi beszerzési főnöke.

A tanulságos interjú annyiban is érdekes a számunkra, amennyiben minket egyik oldal sem említ, pedig történetesen Magyarország is Gripen-üzemeltető. Kétségtelen, hogy egy cseh–szlovák–magyar Gripen-együttműködésnek, közös kiképző és technikai háttérbázisnak három ország esetében még komolyabbak lehetnének az előnyei, de legalábbis e beszélgetés tanúsága szerint ez még annyira sincs a cseh, illetve a potenciális szlovák Gripen-használók látóterében, mint a kettőjük közti együttműködés lehetősége. A jelek szerint a három érintett visegrádi ország a modern, új nyugati technika terén épp úgy nem fogja kihasználni a közös projektek esélyeit, mint ahogy nem valósították meg a felek azt az általuk aláírt 2004-es megállapodást, ami a valamennnyiüknél hadrendben lévő Mi-24-es harci helikopterek közös felújítását célozta volna.

Az iho.hu által megkérdezett szakértő szerint az egyszázados közép-európai légierők huzamosabb ideig békeidős légirendészeti feladatra, valamint korlátozott harci tevékenységre képesek csak koalíciós légierő kötelekében, de egy háromszázados vegyes nemzetközi Gripen ezred (magyar–cseh–szlovák) képes lenne a közös légtér védelmén túl ilyen tevékenységet is egy századdal huzamosabb ideig ellátni – a szerk.

* * *