430 ok a változásra
Ma reggel, ahogy a megszokott útvonalamon a munkahelyem felé kerékpároztam, 429,9 forint volt a 95-ös benzin literje az egyik ismert benzinkúthálózatnál. A jelenlegi magyar gazdasági helyzetben, illetve az olajpiacokat övező, igencsak bizonytalan biztonsági szituációban nem várható, hogy az üzemanyag ára jelentős mértékben csökkenjen. Sőt szakértők szerint közel sem elképzelhetetlen 2012-ben az 500 forintos árszint elérése sem. Szóval a magas benzinár marad, míg az állampolgárok fizetése nem nő.
Kockáztassunk egy kicsit: mi lenne, ha az előállt és még várhatóan sokáig velünk élő helyzetet lehetőségnek fordítanánk át? Szerintem működne, mert már csírájában most is működik az az elképzelés, mely Budapest (vagy legalábbis a belvárosi rész) forgalmát a kerékpárosok igényeinek megfelelően alakítaná át. Jómagam 1996 óta kerékpározok munkába, szórakozni, vagy csak úgy – amikor csak tehetem és amikor a munkám megengedi. Így sok-sok évnyi tapasztalattal a hátam mögött állíthatom: sosem kerékpároztak még annyian télen, mint most. Igaz, ebben egészen biztosan szerepet kap a tavasziasan enyhe időjárás is, de szemmel láthatóan nagyon sok olyan budapesti is a kerékpárt választja közlekedési eszköznek, aki most ült át. Látszik a ruháján, látszik a kerékpárján – és látszik a szabálytiszteletén is. Ők azok, akik nem megszállottságból, munkaköri kötelességből tekernek, hanem azért, mert drága a benzin, drága a gépkocsi fenntartása, s drága a BKV-bérlet is.
A BKV anyagi gondjai ismertek, csakúgy, mint a magyar költségvetés forrásainak állapota. Nem nagyon tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, mely szerint a közeljövőben a szolgáltatás színvonalának emelkedése, a járműállomány megfiatalítása elérhető lenne. Márpedig sokaknak a jegyek, bérletek ára mellett a buszokon, villamosokon szerzett „élményanyag” is sok. Egy részük szintén a kerékpárt választotta.
A kerékpár nem megoldás mindenkinek, ez is tény. Ugyanakkor a budapesti kerékpáros infrastruktúra átgondolt, ismétlem: átgondolt fejlesztése (negatív példákkal tele van a padlás, Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út, Margit-híd...) szerintem költséghatékonyabb megoldást ígér. Mind az állam, mind állampolgárai számára. Ha csak az egyszerű kerékpáros szemszögéből nézzük: minimális beszerzési és fenntartási költség, egyszerű üzemeltetés, nem kell bele benzin, kiszámíthatóvá válik az indulás és az érkezés (persze kellőképpen karbantartott és megfelelő műszaki állapotban lévő kerékpár esetén). Az állam pedig szintén nyer: a mozgás miatt egészségesebb, fittebb adófizetői lesznek, csökken a dugók száma, kevesebb szennyezőanyag a levegőben, kevesebb kátyú az utakon.
Ráadásul most, hogy a városban közlekedő személygépkocsik száma érezhetően és jelentősen csökkent, közel sem fenyegetnek azok az apokaliptikus jelenetek, melyeket sokszor és sokan festettek le, ha a gépkocsik forgalmának korlátozásáról, a közösségi terek átalakításáról, a kerékpárosok helyzetbe hozásáról volt szó. Tudomásul illik venni, hogy egy városban helye és szerepe van a kerékpáros közlekedésnek. A szélesebb tömegek viszont csak akkor merészkednek ki az utakra, ha a kerékpáros infrastruktúra megfelelő: védett utakon, nyugodtan tudnak „kocabringázni”. Engem már nem zavar a tőlem 20-30 centire elhúzó csuklós troli a Dózsa György úton, de ez azért nem alapbeállítás.
Szóval csináljunk lehetőséget a kényszerből. Politikailag-kommunikációs szinten kenjük rá az „ájemefre”, az EU-s megszorításokra, mit bánom én, csak csináljuk.
