Repülnek a jövő rakétái
Az amerikai űrvilág magánvállalkozásai közül kettő is igen fontos pillanathoz érkezett az elmúlt napokban: először repült az Orbital Sciences Corporation új rakétája, az Antares, és először emelkedett már egészen komoly magasságba, majd tért vissza a kilövőpadra a Grasshoppers, a SpaceX szerkezete.
Az Antares egy olyan kombináció része, amelynek célja egy új teherűrhajó, majd persze valamikor a belőle fejleszthető személyszállító kapszula eljuttatása föld körüli pályára, a Nemzetközi Űrállomásra. Vagyis hasonló funkcióra készül, mint a kaliforniai konkurens SpaceX a maga Falcon9-Dragon rendszerével, igaz, utóbbinak már két sikeres teherszállítási küldetése meg is történt.
Az Orbital kétlépcsős rakétája, az Antares csúcsán egyelőre csak szimulált hasznos teher képviselte a jövendő Cygnus űrhajót. A fellövést többször kellett halasztani, volt, amikor időjárási okok miatt, merthogy a magaslégkörben túl erős volt a szél, legutóbb pedig azért, mert az egyik adatkábel, amely a rakétát a fellövés előtt a földdel összeköti, túl hamar vált le a rakétáról. De végül is a start sikerült, az öt tonna teherbíró képességű hordozóeszköz rendben elhagyta a Virginia állambeli Wallops repülési központot. A fellövést üdvözölte a NASA vezérigazgatója is, az űrügynökségnek ugyanis a SpaceX-hez hasonlóan az Orbitallal is szerződése van 19 milliárd dollár értékben két kísérleti és nyolc rendes útra az űrállomáshoz.
A SpaceX ez ügyben a maga újrahasznosítható űrjárművével hajtott végre kísérletet: a Grasshopper, azaz Szöcske a korábbi néhány méteres ugrások helyett 250 méter magasra emelkedett, de ami ennél is különlegesebb fejleménye az űrhajózásnak: a negyven méter magas rakéta ezek után (a látható oldalszél ellenére) stabilan és simán visszaereszkedett a kilövőpadra.
Mint arról már többször beszámoltunk, a SpaceX űrrendszere abban tér el minden eddigitől, hogy a tervek szerint minden eleme újra felhasználható lesz. Ilyen megfontolások szerint épült egykor az űrrepülőgép, amely visszatért és siklógépként szállt le a küldetései után, de a kilövéskor használt két hatalmas szilárd üzemanyaggal működő gyorsítórakétája és az óriás üzemanyagtartály, amelyre a shuttle-t rögzítették, nem volt újra felhasználható. Az orosz rendszerek egyetlen eleme sem térhet vissza az űrbe, sem a hatalmas hordozórakéta, sem a Szojuz vagy Progressz űrhajó.
A SpaceX Dragon űrhajója viszont újraindítható, és a Grasshopper-kísérletek célja, hogy az űrhajót a pályára segítő hordozórakéta is az legyen, ráadásul úgy, hogy miután föld körüli pályára segíti az űrhajót, saját hajtóművére „támaszkodva” függőlegesen ereszkedik le egyenest a kilövőpadra, ahonnan elindult.
A Grasshopper egyet használ a Falcon-9 kilenc Merlin-hajtóművéből, és ami még persze megkülönbözteti a szokásos rakétáktól, az a támasztórendszer, amire visszaérkezik.
A sikeres kísérletek újabb állomásai annak a folyamatnak, amelynek célja az amerikai űrrepülés helyreállítása, méghozzá az amerikai elnök és a NASA által két éve meghirdetett szerkezetben, eszerint a Nemzetközi Űrállomásra való repülés, a személyzetek cseréje és a teherszállítás legyen szerződésekkel megbízott magánvállalatok tevékenysége, a NASA pedig próbáljon az olyan hatalmas feladatokra koncentrálni, mint a Mars-utazás, a kisbolygók egyikének meglátogatása vagy a visszatérés a Holdra.
