MiG-15: elegáns, magabiztos első repülés

Repülős népünnepéllyé változott a többéves munkával helyrehozott MiG-15UTI első repülése. Méltán: egész Európában ezzel együtt csak két repülőképes példány létezik, egyáltalán, nagyon ritka, hogy a sugárhajtóműves vadászgépek első generációjának valamelyik példányát a levegőben csodálhatja meg a közönség.

Egy ilyen régi gép újjáépítésekor és első repülésekor a lehető legnagyobb óvatosság kötelező, ez a gondosság volt érzékelhető a több mint kétórás előkészítés alatt, ami a tudósító szeme előtt folyhatott: a bunkerhangár előtti csődület nem zavarta Kulik János műszaki vezető csapatát abban, hogy mindent részletesen átvizsgáljon, mielőtt kitolták gépet a beton előtérre.

A pilóták, Rohács Tamás, a program megálmodója, vezetője, és Pinkóczy József ezredes, aki több évtizeddel ezelőtt repülte a típust, maguk is alaposan végigvizsgálták a madarat. Közben arra is volt idejük, hogy rövid exkluzív interjúkat adjanak az iho/repülésnek. Mindketten elmondták: nincsenek különösebb aggodalmaik a szűzfelszállással kapcsolatban, a gépet remekül előkészítették, ők is alaposan felkészültek, minden rendben lesz. Pinkóczy ezredes azt is elmondta, hogy kitűnően összeszoktak Rohács Tamással, ami egy kétszemélyes jet első repülésekor igen lényeges mozzanat. A nyilatkozatokból az is kiderült, hogy az első levegőben töltendő félóra egyáltalán nem lesz valamiféle örömröpködés, hanem nagyon pontosan megszabott menetrend szerint végrehajtandó próbák sorozata: hogyan működik a fékszárny, zökkenőmentesen nyitható és behúzható-e a futó, hogyan viselkedik a gép a különféle sebességtartományokban, miképp reagálnak a kormányok.

Miután a pilóták bekészültek a gépbe, megtörtént az első, sima hajtóműindítás. Ahogy alaposan „lemotorozták” a MiGet, a jelenlévő többszáz repülőbarát a teste remegésében érezhette az öreg hajtómű erejét, a valóban fülsüketítő, de sokaknak oly kedves hangról nem is beszélve. Miután a pilóták minden paramétert rendben találtak, a szerelők elvették a féktuskókat, és a MiG könnyedén kigurult a pályára – egyelőre egy alapos gurulópróbára. Tisztes távolból tűzoltók követték a madarat, de nem kellett beavatkozni, viszont azért a kerekekre és a fékekre ráfért egy alapos ventilátoros hűtés, amint a gép visszaért a bunkeréhez. Tamás már ekkor is igen elégedetten beszélt a MiG-ről, mint mondta, nem kellett túl nagy sebesség, hogy az orrfutó eljöjjön a földtől.

Aztán vagy egy óra elteltével már nemcsak az orrkerék szakadt el a betontól. Újra felsivított majd feldübörgött a hajtómű, és ezalkalommal már különösebb plusz melegítés nélkül kezdett gurulni a pálya felé a gép. A felszállás gyönyörűen sikerült, az orrfutó valóban már az első guruló előtt elemelkedett, a gép nagyon dinamikusan, és ha lehet ilyen furcsa kifejezéssel élni: érzékelhető magabiztossággal kezdte újabb égi pályafutását.

Egy elegáns balforduló után a MiG egy időre eltűnt a szemünk elől, a pilóták a rendszerpróbákra délre,  a Kiskunlacháza városától keletre lévő egykori szovjet reptér légterébe vitték a madarukat, aztán vagy fél óra elteltével egy magas majd egy alacsonyabb áthúzással rajzolták az égre a szép sziluettet, a kicsit dundi törzshöz képest arányos, elegáns nyilazott szárnyakat, ezek a karakterek behúzott futóval még jobban mutattak. A leszállás roppant sima volt, látványosan nagy füstölés nélkül, ami arra utal, hogy a pilótáknál nagyon kézben volt a gép: pedig egy korábbi videóriportunkban Rohács Tamás azt is elmesélte, miért olyan kényes pont a földet érés, épp az elegáns nyilazott szárnyak miatt.

Taps és fényképezőgépek kattogása – ez a két hang töltötte be a hangár előterét, ahogy a láthatóan alaposan megizzadt, de nem annyira fáradt pilóták megintcsak látható elégedettséggel leállították a hajtóművet és kiszálltak a gépből. Az eléggé heves ünneplés közepette annyit sikerült megtudnom, hogy mindkettőjük szerint a gépen minden jól működik. Kulik János emlegette csupán az egyik póttartály egyik szelepét, de azt is elmondta, hogy az csak beállítás kérdése, a jó beállításhoz pedig repülni kell a géppel.

Hát repültek is… A MiG-15 második szűzfelszállását méltán sorolják sokan az elmúlt évek egyik legfontosabb hazai aviatikai eseményei közé. Ijesztően nagy feladat volt eljutni idáig azzal a kissé romos géppel, amit a projekt megkezdésekor bemutattak az újságíróknak. De ez a félórányi repülés nyilván nem egyszerűen életre szóló élmény a pilótáknak és a műszakaiknak, nem csak hatalmas elégtétel a sok-sok munkáért, tanulásért, illetve azért, mert a csapat tűrte a szkeptikusok károgását és a finoman szólva nem mindig barátságos hatósági hozzáállást is – szerencsére a Légügyi Hivatalban nagyot fordultak a dolgok, a szemléletváltást maga a gép startja jelezte legjobban.

Mindennél többről van szó: az egész magyar repülőtársadalom számára példaértékű ennek a csapatnak a teljesítménye, az összefogás, ami lehetővé tette a munka elvégzését. A magyar repüléstörténet része lesz ez a felszállás, amit majd remélhetőleg még nagyon sok követ majd, hiszen egy repülő MiG-15-ös mondhatni világszám a találkozók és airshow-k közegében. Egy ilyen gép barátokat szerez a repülésnek Magyarországon, és barátokat szerez Magyarországnak külföldön.

Végül még egy fontos hír: a MiG-15-ös az első felszálláskor mutatott eseménymentes magabiztossággal időközben átrepült Tökölről Szolnokra.