Mégsem némulnak még el a tornyok Amerikában

A haladék a Szövetségi Légügyi Hivatal közleménye szerint június közepéig szól, addig kell megtalálni a megoldást a toronybezárásokkal kapcsolatos „többszörös jogi problémákra”.

Mint ezt korábban az iho/repülés is hírül adta, az FAA április hetedikétől tervezte a tornyok bezárását a 637 millió dolláros költségvetési megszorítás miatt, azonban ez a döntés országos felháborodással találkozott. Ami pedig a „jogi problémákat” illeti, több bezárásra ítélt torony kapcsán a helyi közösségek bíróságon támadták meg a döntést, súlyos törvényességi kifogásokra alapozva. Tiltakozott a repülőgép-tulajdonosok és pilóták szövetsége, az AOPA, küldöttség kereste fel a kongresszus szakbizottságát, hogy felhívja a figyelmet a változás kockázataira, a népszerű színész és tapasztalt pilóta, Harrison Ford is a balesetek számának növekedését jósolta.

A bezárásra ítélt tornyok többsége elsősorban magán- és üzleti gépek forgalmát szolgálta, de volt köztük olyan is, amelynek repülőterén menetrend szerinti regionális járatok is sűrűn leszálltak.

Az FAA közleményéből az derül ki, hogy a hivatal június 15-től a kijelölt tornyokban nem számolja fel az irányítást, viszont leállítja a szolgálat finanszírozását, tehát úgy maradhatnak meg a szövetség munkatársai a helyükön, hogy a helyi közösségek megtalálják a pénzt hozzá. Hírek szerint a 149 közül eddig ötven repülőtéren szervezik, hogy a helyi közösségek átvegyék a toronyszolgálat finanszírozását.

A hivatal eközben tovább folytatja a konzultációkat a repterekkel és a reptérhasználókkal, és kockázatfelmérést végez a lépés következményeiről.

Ray LaHood közlekedési miniszter azt mondta, az idő elég lesz ahhoz, hogy minden közösség és minden pilóta megértse a változások lényegét. Ugyanakkor a tárcavezető hangsúlyozta, hogy a szempontok közül a biztonság a döntő.

Ehhez képest az egyik szervezet, amelyik pert indított az intézkedés miatt, törvénytelennek tartja a toronybezárásokat, és úgy nyilatkozik, hogy a repülésbiztonság a politikai csatározások áldozata lett.

Egy a közforgalmon kívüli repüléssel foglalkozó portál alapos elemzése a toronyszolgálatok megszűnésének következményei közül például azt emelte ki, hogy ezeken a reptereken a látási minimumok is növekedni fognak, tehát bizonyos időjárási körülmények között, amikor irányítás mellett le lehetett még szállni, az irányítás leállásával már nem lesz szabad. Viszont ahol megszűnik az irányítás, de van például ILS, a leszállórendszert és más navigációs eszközöket továbbra is működésben tartják.

Az is okozhat problémát, ha a finanszírozás szűkülése miatt egy-egy repülőtéren időleges a szolgálat, egyes periódusokban, napszakokban tehát lesz, máskor nem lesz senki a toronyban. A NOTAM-ok erről tájékoztatnak, de a megadott időpontok sokszor pontatlanok, a cikkíró azt ajánlja, hogy tehát a pilóták minden esetben próbálkozzanak rádión meghívni a tornyot, az úgynevezett UNICOM-frekvencián, és ha van válasz: van irányítás. Tízmérföldnyire a reptérről kell először megpróbálni, utána meg amikor a hosszúfalra fordul a gép, tanácsolja a cikk.

Ha nincs irányítás, a pályairány kiválasztása úgy kell, hogy történjen, mint a kisebb reptereken, ahol esetleg eleve nem volt szolgálat, leszállás előtt egy áthúzás és közben a szélzsák megfigyelése a legbiztosabb módszer. De innentől kezdve mindenképp különösen fontossá válik a fokozott óvatosság, hiszen egy-egy irányítást vesztett repteret akár egy időben közelíthet egy lassú légcsavaros kis Piper, egy helikopter és egy gyors businessjet.

Ha a gép fel van szerelve modern eszközökkel, amelyeken megjelennek más gépek is, akkor is csak úgy biztonságos a repülőtér légterében a mozgás, ha a másik géppel sikerül felvenni a vizuális kontaktust. Az igazán biztonságos távolságtartáshoz például feltétlenül látni is kell a másik gépet.

Ugyancsak fontos tudni, hogy ahonnan kivonják az irányítást, ott megszűnik a szolgálat felügyelete a földi mozgások felett is. Az ütközések elkerülése végett az összefoglaló melegen ajánlja a pozíciók jelzését a reptéri frekvencián, a pályaelhagyást vagy a pályára való gurulást, keresztezéseket, annak érdekében, hogy mindenki tisztában legyen a többi gép helyzetével.