Flottacserét tervez az Iran Air
Az Iran Air igazgatója, Farhad Parvares nyilatkozata szerint a cél a már meglévő típuskavalkád csökkentése, az üzemeltetett repülőgépek számának növelése mellett. Szándékaik szerint új Airbus gyártotta gépekkel korszerűsítenék az elavult gépeket repülő Iran Air gépparkját, melyben a legmodernebb típusnak a használtan beszerzett, koros A320-211-esek számítanak. Spotterszemszögből viszont maga a mennyország: Boeing 747-200-as sorozatú gépek és rövid törzsű 747SP-k, Airbus A300-asok nagy számban repülnek még a társaságnál.
A feladat nem lesz egyszerű: az országot sújtó amerikai és ENSZ-embargók miatt új repülőgépek vásárlása szóba sem jöhet. Az amerikai Boeing érthető okokból már az első körben kiesik, de az Airbusok beszerzése is valószínűtlen. Az európai gépek ugyanis jellemzően amerikai hajtóművekkel repülnek, s számos elemük, fedélzeti rendszerük is amerikai, így embargó alá eső.
Nem véletlen, hogy Farhad Parvares is „Boeing MD”, azaz vélhetően a McDonnell Douglas MD–80-as sorozatból kifejlesztett Boeing 717-200-as gépeket (esetleg az eredeti MD–80-as sorozatból érkező gépeket) emlegetett, mint beszerzendő típust. Ezek a gépek azonban szintén nem nevezhetőek újaknak, hiszen az utolsó öt gépet 2006-ban szállították le. Ráadásul az igazgató szerint egy újabb típust, az embargótól megkímélt, de még le sem szállított orosz Tupoljev Tu–204-eseket váltanák ki. A még 2010. augusztusában bejelentett, 13 gépre (és további hat Airbusra) tervezett beszerzés oka szintén nem gazdasági, hanem politikai. Teherán elégedetlen az Iran Air Tours légitársaság 2006. szeptember elsején lezuhant Tu–154-es gépének baleseti vizsgálatával. Az orosz fél Irán szerint visszatartotta a saját vizsgálati anyagait.
Szintén inkább propaganda-, mintsem valóságszagú annak kijelentése, hogy az exszovjet és orosz repülőgépek nem biztonságosak. 2010-ben mégis erre hivatkozva jelentette be Parvaresh, hogy az összes iráni Tupoljev-gépet Boeing 717-esekkel váltják fel. Az Iran Air Tours a 2011. februári letiltást követően a 14 Tu–154-ese helyett a Bukovina Aviaton Enterprise tulajdonában és üzemeltetésében repülő, lízingelt McDonnell Douglas MD–82-eseket állította be járataira.
A helyi repülőipar támogatására a belföldi járatokra a licenc alapján gyártott HESA IrAn–140 két hajtóműves, turboprop repülőgépeket igyekeznek erőltetni. A 2011. február 19-én szolgálatba állt kicsiny, 52 személyes gépek azonban nem képesek pótolni a keskenytörzsű, sugárhajtású gépek szállítási teljesítményét, nemzeti büszkeség ide vagy oda.
Nemcsak a repülőgépekkel, de a célállomásokkal és az üzemanyag-utánpótlással is komoly gondok adódnak. 2010. júliusában például az Európai Unió repülési hatóságai tették „feketelistára” az Iran Air Airbus A320-asait, Boeing 727-eseit és 747-eseit. Ezért ma az európai, jövedelmező járatokra az Airbus A300/310 családból küldhetnek gépeket. Figyelni kell azonban arra is, hol tankolhatnak: számos európai repülőtéren nem szolgálják ki az iráni gépeket. Ennek oka szintén az ellentmondásos iráni atomprogram miatt 2010-ben bevezetett amerikai embargó. Az a cég, amely évi 5 millió dollárnál nagyobb értékben üzemanyagot ad át az iráni gépeknek, nem üzletelhet amerikai vállalkozásokkal. Ha amerikai a vállalat, akkor nagyon komoly büntetésekre számíthat. Emiatt gyakori vendég Budapesten is az Iran Air A300-as vagy A310-es gépe, mely üzemanyagért száll le Lisztferihegyre.
