Filléres flotta MÁV-modellekkel II.

Az NDK tömeggyártmányainak magyarországra adaptált változatainak ismertetése után most egy hazai klasszikust és az általa húzott intercity vonatot, majd a MÁV 325-ösére hajazó Fleischmann gépet, végül egy kis szériában megjelent építőkészletből készült MDmot-ot szerepeltetünk.

„Szerencsére” nálunk nemcsak a járműállomány, de még a festésük sem változik túl sűrűn. Így aztán a személyvonatokat jellemző narancs-kék kombináció igen sokáig találkozhatott az újabb EC/IC-vonatokkal. Igaz, nem pont ilyenekkel: bár a Rocótól lehetne Gosa, az NMJ-től és az ACME-től CAF, ezek a termes kocsik a Fantázia IC-t alkotják. 1:100-as Piko hobbikategóriás német/osztrák EC-vagonok átfestései, de abből rendesebbek: feliratozottak, a kezelőelemek kifestettek. Az első-másodosztályúhoz sehogy sem lehet eredetit találni (a Gosa ugye fülkés), a két másodosztályúhoz sem könnyű. Áruk ehhez igazodott: még a donort sem lehet annyiért megvenni, nem beszélve a festékről és a ráfordításról, hogy a háromra érvényes 14 ezres összeget reálisnak mondjuk. A hozzájuk illő, hossztorzított Roco bautzeni étkezőt szerencsésen sikerült börzézni, így egy húszasból kijött az egész.

A mozdonynak itt nem felel meg a Szergej vagy a Nohab, az IC állandó 1500 voltot igényel. Nem is (volt) jellemző, hogy a villamos fűtőkocsikkal ezek a hattengelyes dízelek vontatták volna a klímás kocsikat (ha nincs felsővezetékünk), bezzeg egy Csörgő, az tökéletes! Főleg ha tízezerből dekóderrel megvan. Ehhez némi kompromisszumkészség kell: a festés bordó-fehér. Ebből egyik sem stimmel: bordó a pályaszámhoz még csak-csak, de az IC-korszakban rég narancs volt az összes (kivéve a visszafestettet, ami meg ugye gyárilag nem volt olyan), illetve sajnos fehér sosem volt a hűtő környéke és a tető. További lemondás az egy forgóvázon történő hajtás. De az az igazság, ennek csak hangban van szerepe, mert a pompásan futó négy kocsit erőlködés nélkül felviszi a 36 ezrelékes, ívben futó emelkedőn.

Szintén egyessel kezdődő ötszámjegyű összeg volt a Fleischmann bázisból átfestett MÁV 325-ös sorozatú gőzmozdony. A német gyártmányú gép igen finoman fut, ezért a méltányos 18 ezerért vevőként elnézhető neki az összes kisebb-nagyobb eltérés: a konyha ablakai, a szerkocsi, és így tovább. Analóg ez is, és mivel az asztalon, ahol a fotók készültek, egy kapcsolóval megváltoztatható, hogy digitális vagy hagyományos legyen a betáplálás és az irányítás módja, így is marad.

Kocsi csakis kéttengelyes legyen mögötte. Ha szerencsénk van, vehetünk Piko MÁV Bz-t. Ez egy ötöst kóstált, eredeti dobozában, jó állapotban. Ha még ennél is igénytelenebbek vagyunk, Piko Junior vagon is megteszi – de azért egy pár MÁV Hungaria feliratot legalább szerezzünk. Nélküle a kocsi 500 forintot ér. Poggyászként itt egy logó nélküli Märklin, valami német vagon. Mindösszesen, mozdonyostul 25 ezerbe került a kis vonatocska.

A teljes kollekció értékének negyven százalékát képviseli a fentiektől eltérően nem fösvény módjára beszerzett MDmot. A szerelvényről az Indóház magazin 2011 szeptemberi számában hosszabb leírás született, ezért itt csak néhány tényadat szerepeljen: a Tóth-féle finom mozdony- és Btx-kocsivég-öntvényhez a vontatón réz forgóvázmaszkok tartoznak. Ezek és a kaszni egy új, digitálisan előkészített, dekóderrel ellátott, igen finoman mozgó Fuggerth M41-es alvázra kerültek. A vezérlő egy elvágott Ap vagy By, a közkocsik a nem méretpontos (a kelleténél hosszabb) Fuggerth Bx és Ax. Jelen állapotáig szűk 80 ezerből sikerült kihozni – ez csak annak sok, aki nem számol utána, mennyibe kerül az alapanyag, és hogy a munka sincs ingyen.

Lesz olyan, aki szánakozóan mosolyog egy ilyen gyűjteményre. Elfogadható a kritika, de közben lássuk a másik oldalt is: nem mindenki tud vagy akar egy darabra és jellegre hasonló flottára mondjuk négyszázezer forintot költeni. És az arány erősen romlik, ha kivesszük a nem gyári MDmotot és a gőzöst: máris nem kétszerese, hanem háromszorosa lenne az új Nohab, Szergej és a sok személykocsi költsége, mint a régi vackok teljes ára.

Válaszkommentárhoz, a szerző hasonló írásaihoz a szerző blogját ajánljuk.