Európai tankerszövetség, de milyen gépekkel?
Tíz európai ország, köztük Magyarország védelmi minisztere írt alá szándéknyilatkozatot a légi tankolás javítására Brüsszelben. A levegő-levegő üzemanyagrendszer hiányosságaira a tavalyi líbiai hadműveletek során derült fény, amikor is a főképp európai résztvevőkből álló légialakulatok az amerikai töltőgépekre szorultak az akciók végrehajtása érdekében, vagyis hogy a szükséges ideig tudjanak a levegőben maradni. A légi tankolások 80 százalékát nyújtották az amerikai tankerek.
A szándéknyilatkozat szerint a probléma megoldása többféle lehet: új tankergépek vásárlása éppúgy, mint lízingelése, illetve más országok ilyen gépeinek bérlése akkor, amikor azokra az illető légierőnek nincs szüksége. Ez feltehetően az Egyesült Államok lehet, máshol tartalék tankerek nemigen állnak rendelkezésre.
A cél az európai tankerkapacitás jelentős növelése 2020-ig. Ugyanakkor a kormányok egyelőre nem jelöltek meg egy bizonyos tankertípust, amelynek a megvásárlására esetleg sor kerülne. A szándéknyilatkozat mindenesetre azt az elképzelést tükrözi, hogy a válság miatt bekövetkezett kemény európai katonai kiadáscsökkentések hatását a kooperáció erősítésével ellensúlyozzák a részt vevő országok.
A megállapodást Belgium, Franciaország, Görögország, Spanyolország, Magyarország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália, és a nem uniós tag, de az európai katonai együttműködésben (European Defence Agency, EDA) részt vevő Norvégia képviselője írta alá.
Mint ismeretes, Magyarországnak nincsenek tankergépei, viszont a magyar légierő által használt Gripenek is alkalmasak erre a feladatra. Ugyanakkor a magyar pilóták egyelőre légi tankolásra nem kaptak kiképzést.
Az európai államok közül Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Németország rendelkezik jelentős tankerkapacitással. A RAF flottájában most kezdődik az A330-as gép bázisán fejlesztett MRTT tanker/szállító hadrendbe állítása Voyager néven, de az Egyesült Királyság nem részese a most elhatározott együttműködésnek.
A tankerkooperációt egyébként idén tavasszal a franciák, a németek és a hollandok kezdeményezték. A probléma csak az, hogy mindhárom állam más és más típust tart e célra a flottájában: a franciák amerikai KC–135-ösöket, a hollandok a civil (főképp egykori Martinair) DC–10-esekből, a németek pedig ugyancsak egykori civil A310-esekből átépített légi utántöltő gépeket használnak. Ez azért gond, mert valamennyi harcigépnek valamennyi tankerhez külön kell megadni a jogosítást, és a pilótáknak is mindegyik típushoz meg kellene szerezniük a maguk szakszolgálati engedélyét.
Az egységes tankertípus tehát felettébb kívánatos lenne, ez nagyban leegyszerűsítené az európai légi haderő tankerhasználatát, de a költségei erősen kétségesek, mert ez esetben nyilván új repülőgépek beszerzése jöhetne számításba. Viszont ha mégis ilyen irányban mozdulna el a kezdeményezés, akkor a megcélzott típus nyilván az ugyancsak európai együttműködésben, az EADS katonai ágazatában készülő MRTT lenne, ráadásul mind Franciaország, mind Németország tervezi a beszerzést az elöregedett gépek helyett ebből a típusból.
Ez a gép rendelkezik mind a kosaras, mind a merev csöves töltőberendezéssel, és az elkészítésük sem lenne talán túlságosan nehéz. A gyártókapacitás nincs lehetetlenül lekötve, miután az MRTT a Boeing 767-es bázisú gépével szemben alulmaradt a nagy amerikai tankertenderen.
