Érdek nélkül tetszik: a magától értetődő szépség
2009 augusztusában járt nálunk az Air France/KLM légitársasági csoport DC-3-asa, egyik oldalán a holland, másik oldalán a francia társaság festésével. Egy végül lefújt augusztus huszadikai légi parádé ékessége lett volna a DC-3-as licencben gyártott változata, a Li-2-es egyetlen repülőképes példánya kíséretében. Az igazi légi parádé elmaradt, a két gép azért 19-én és 20-án is egyszer-egyszer áthúzhatott a Duna fölött: az egyik repülés alkalmával lehettem a Goldtimer Alapítvány jóemberei révén az ő Li-2-esük fedélzetén.
Ami engem a többi utastól megkülönböztetett és jobb helyzetbe hozott, az az volt, hogy felszállás előtt megkérdeztem, hogyan fog repülni a formáció, és miután megtudtam, az észak felé tartó száron a „testvérgép” jobbról kísér majd bennünket, nem volt kétséges előttem, melyik ülésre csapjak rá beszálláskor. Az északi menet során nemcsak hogy szép kilátásom nyílt a kísérőre, de ráadásul ellenfénnyel sem kellett számolnom.
Így sikerült nem túl profi gépemmel is elkapnom néhány szép pillanatot. Ami már korábban megjelent, az a néhány kép együtt ábrázolta a város jellegzetes építéseit, a Dunát, a hidakat a DC-3-assal, de az igazán jó képek magáról a gépről valahol még Csepel magasságában készülhettek, ekkor ugyanis sokkal közelebb repült hozzánk a vendég.
Tehát igazából ez az a kép, amit ebbe a sorozatba szántam:
Merthogy ezen tényleg a DC-3-as a főszereplő. Tessék megfigyelni a klasszikusan tökéletes vonalvezetést. Azt a bizonyos Kármán-féle finoman ívelt átmenetet a szárny és a törzs között, ami más aerodinamikai finomságokkal együtt olyan sokat jelentett kisebb légellenállásban, kevesebb fogyasztásban, nagyobb sebességben és hatótávolságban. Jól láthatóak a motorburkolatba behúzott futók, a kicsit kilógó kerekekkel, amelyek túl sok légellenállást nem okoznak, de ha hasra kell szállni, sokat segíthetnek. A finoman vékonyodó törzs, a négyszögletű ablakokkal, hiába, ez a gép még nem volt túlnyomásos. A szép nagy szárnyak, a belépőélek a jégtelenítővel, a finoman eldolgozott és polírozott alumínium-felületek, a motor NACA-gyűrűje, az egész tökéletesen arányos repülőgép. Olyan magától értetődően szép, olyan hihetetlen természetességgel illik a kék ég és a zöld föld közötti átmeneti világba, mintha a világ legnormálisabb dolga lenne, hogy repülünk. Egyébként most már valóban természetes és normális, hogy repülünk: és ezt jelentős részben épp ennek a klasszikusan szép gépnek köszönhetjük.
Sorozatunk korábbi darabjai
Érdek nélkül tetszik: a civilek ereje
Érdek nélkül tetszik: hát akkor repüljünk!
Érdek nélkül tetszik: potyázás a büfénél
Érdek nélkül tetszik: csinos hölgy kávézik, kilátással
Érdek nélkül tetszik: álom, ötven éve
Érdek nélkül tetszik: harci gépek békés őszi repülése
Érdek nélkül tetszik: megunhatatlan háttér
Érdek nélkül tetszik: a lényeg nem változott
Érdek nélkül tetszik: egy cserkészrepülő
Érdek nélkül tetszik: kötelékben az Álomgéppel
Érdek nélkül tetszik: fotómodellek és mások
Érdek nélkül tetszik: a veszélyes Hattyú
Érdek nélkül tetszik: londoni luxus, majd száz évvel korábbról
Érdek nélkül tetszik: Vihar Oshkosh felett
Érdek nélkül tetszik: szép dolog az elmúlás
Érdek nélkül tetszik: Lufiparádé
Érdek nélkül tetszik: akár a Hanzák virágkorában
Érdek nélkül tetszik: közel a Lódarázs
Érdek nélkül tetszik: pekingi „eklektika”
Érdek nélkül tetszik: két harcos Anglia fölött – videó!
Érdek nélkül tetszik: micsoda sorfal!
Érdek nélkül tetszik: magányosan az óceán fölött
Érdek nélkül tetszik: a pályamesterek álma
Érdek nélkül tetszik: Showtime!
Érdek nélkül tetszik: a véletlen műve volna?
Érdek nélkül tetszik: dúcok sűrűjében
Érdek nélkül tetszik: a munka szobra Afrika közepén
Érdek nélkül tetszik: milyen volt szőkesége súlytalanul?
Érdek nélkül tetszik: karcsú, fehér, és nagyon emelkedik
Érdek nélkül tetszik: nemcsak a fiúk „játéka”
Érdek nélkül tetszik: gyilkosság vagy szépség?
Érdek nélkül tetszik: bábák az SNCF születésénél
Érdek nélkül tetszik: hálószoba kilátással
Érdek nélkül tetszik: a világ egyik legjobb postásállása
Érdek nélkül tetszik: lélegzetelállító szárnyakon
Érdek nélkül tetszik: hova rohanjunk?!
Érdek nélkül tetszik: kecsesen elektromos
Érdek nélkül tetszik: San Francisco utcáin
Érdek nélkül tetszik: landolás a semmi közepén
Érdek nélkül tetszik: Melbourne villamosai
Érdek nélkül tetszik: Mach Loop csodái
Érdek nélkül tetszik: Déli a harmincas évekből
Érdek nélkül tetszik: messze még a tavasz!
Érdek nélkül tetszik: leoldás döntő pillanatban
Érdek nélkül tetszik: mindig itt bicikliznénk...
Érdek nélkül tetszik: a hosszú 787-es és a rejtett arányok
Érdek nélkül tetszik: kivéve a béke hava
Érdek nélkül tetszik: szivárványos szárnyalás
Érdek nélkül tetszik: amikor még eredeti színükben pompáztak
Érdek nélkül tetszik: szalon-szárnyalás
Érdek nélkül tetszik: fényvillamos Milánóból
Érdek nélkül tetszik: az emberiség mennyei játéka
Érdek nélkül tetszik: két világ találkozása
Érdek nélkül tetszik: hegyek, felhők, völgyek
Érdek nélkül tetszik: „drezinázni” mindig kell!
Érdek nélkül tetszik: csak lazán, pilóta
Érdek nélkül tetszik: ahol minden volt, még vasútállomás is
Érdek nélkül tetszik: lenyomni Skandináviát!
Érdek nélkül tetszik: villámok között
Érdek nélkül tetszik: a zöld komp
Érdek nélkül tetszik: három évet vártak rá, megérte
Érdek nélkül tetszik: megjött a kemény mag
Érdek nélkül tetszik: Párizs, 11 óra
Érdek nélkül tetszik: szakadt, koszos – és nem a miénk
Érdek nélkül tetszik: Tegel fölött az ég
Érdek nélkül tetszik: a Göhrener Brücke
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
