Damaszkuszi dobbantás: angyali részletek

Volt-e a személyzetnek megfelelő repideje, vagy már felszálláskor tudni lehetett, hogy nem lesz elég a járathoz? Milyen családi-jogi bonyodalom terhelte a navigátort felszállás előtt? Miért veszekedett a kapitány és a navigátor? Miért kapcsolta ki a kapitány a rádiómagasságmérőt? Ki mentette meg a gépet valójában, a perlekedő kapitány vagy a fedélzeti szerelő? Néhány napja jelent meg cikkünk a "Damaszkuszi dobbantásról", a Malév Il-18-asának kalandjáról, melynek során a hibás megközelítés miatt a gép a szíriai főváros repülőtere környékén túlságosan alacsonyra süllyedve – hihetetlenül szerencsés körülmények között – futójával érintett egy fennsíkot, majd újra a levegőbe emelkedett. Aztán, mikor a toronyból meggyőződtek, hogy a futója is sértetlen, rendben leszállt. Cikkünkhöz új cikket alkotott állandó szerzőnk, Szűcs József, aki, mint mindjárt kiderül, egyfajta áldozata volt az incidensnek, és sok érdekes mozzanattal egészíti ki eredeti írásunkat.

Mennyből az angyal szállt le 1971 karácsonyán Damaszkuszban, hogy megmentse Ilonát. A mentés során emberi hibák halmazát hárította el a hihetetlenül szerencsés beavatkozásaival és az év legnagyobb ünnepén tucatnyi embert segített hazatérni a karácsonyfa mellé. A repüléstörténetnek ez az egyik legszerencsésebb „near miss”-e joggal került be a „Near Miss, 33 szerencsés légiesemény” című könyvembe, annak 6. fejezeteként. Bátorított a megírására az is, hogy az eset tárgyalása idején a másodpilóta ügyvédjének szakértőjeként alaposan megismertem a valós körülményeket.

A történetet idén karácsonykor az iho/repülés is felelevenítette Harangozó Tamás Damaszkuszi dobbantás című precíz, a műszaki részleteket is tartalmazó írásában. Ám ezúttal angyal volt a részletekben is, amelyekkel szeretném most kiegészíteni a cikket.

1971 adventjén a Malév Budapest-Ciprus-Damaszkusz MA 280-as járata 12.30-as indulását géphiány miatt halasztani kellett. Végül a HA-MOI jelű Il-18D típusú gép csak 22.30-kor emelkedett levegőbe.

A felkészülés során kiderült, hogy a személyzetnek vészesen fogy a repideje. De hát szenteste előtt nem lehet cserben hagyni a hazaigyekvőket.

A földi vezetőség pedig azt is tudatta navigátorral, hogy egy ügyvéd családi per miatt súlyos panaszt tett ellene.

A ciprusi érkezéskor a gondterhelt navigátor nem eléggé figyelmeztette a kapitányt egy zivatarra, belerepültek, az alaposan megrázta a gépet, mire az utasok panaszt tettek. Ezután a kapitány és a navigátor összevitatkozott, és a kapitány közölte: akkor és arra jelentsen, amit ő kér.

A damaszkuszi túlzott kirepülés körülmyényeit az iho cikke részletesen ismerteti, bár arra nem ér ki, hogy ott egy VASIS (Visual Air Slope Indicator System), a helyes siklópálya tartását is segítő fénysor is működik.

Amint arra sem, hogy a kapitány – a másodpilóta vizsgázatására – titokban kikapcsolta a rádiómagasságmérőt és arról a zűrben aztán megfeledkezett. (A rádiómagasságmérő berendezést a bírósági jegyzőkönyv szerint azért kapcsolta ki a kapitány, mert a készülék sokszor téves értékeket mutatott, valamint a Malév akkori üzemeltetési szabályzata szerint nem volt kötelező használni - Harangozó Tamás megjegyzése.)

Nos, erre a veszélyre már felfigyelt az angyal, és felsegítette a szerelőt, hogy az üzemanyag-fogyás leírására álljon előre a pilóták közé. Ebből a helyzetéből aztán ő láthatta meg elsőként, hogy a VASIS fényei néhány domb miatt eltűntek a látómezőből, mire az angyala – a kapitány engedélye nélkül – előrelökette vele mind a négy gázkart. Az angyalnak alig maradt ideje, hogy a kerekek, meg a légcsavarok elől 65 méter hosszan félrelökdösse az asztalnyi köveket. Így Ilona egy dobbantás után sértetlenül repülhetett tovább. (Erre mit tesz a MALÉV: nem az angyalt, hanem a szerelőt jutalmazza meg.)

A szupermentésben agyonfáradt angyal aztán nyugdíjba repült, ezért engem már nem segíthetett. Ugyanis miután az eseményt a Népszabadság egy későbbi, repülőmellékletes számában a valóságnak megfelelően megírtam, Novák kapitány helyreigazítást kért és kapott. A tárgyalást követő mundérmentő bírósági (az ítéleteknek is ellentmondó) közleményben ő, és nem a szerelő szerepelt a megmentő gázadóként.  Ki kellett mennem hozzá Kispestre, bocsánatot kérni a hanyagságomért, amit a lap egy megrovással honorált.

(A bírósági jegyzőköny csak annyit ír a konkrét gázadásól, hogy: „A földet éréssel egyidejűleg a hajtóműveket felszálló teljesítményre állították...” Tehát név szerint nem tér ki arra, ki tolta fel a gázkarokat. Azonban mindenki tudja, hogy a hajózó szerelő (Grill Tamás) volt az aki így cselekedett. Később kitüntették, de nem volt egyértelmű, hogy ezért a tettéért kapta. Ha jól emlékszem inkább a kiváló addigi munkájáért gyűjtőfogalom alatt kapta. – Harangozó Tamás megjegyzése)