Az 1977-es BNV-n jártunk

Az 1977-es BNV-n az Ikarus leginkább a különleges igényeket kielégítő járműveit állította ki, a legmagasabb luxussal rendelkező kocsik, valamint az elmaradott országok rossz útjaira tervezett buszok mellett a hazai speciális igényeket kielégítő járműveket is megtalálhattuk a cég standján. Érdekesség, hogy hasonlóan az 1975-ös BNV-hez, ebben az évben sem állított ki az Ikarus kommersz városi, helyközi és távolsági kocsikat.

Keleti kényelem

Az arab országok már régóta törzsvásárlói voltak az Ikarusnak. Az 1977-es BNV-n egy Kuvait számára készült távolsági kocsit állított ki a cég, amely a 250K típusszámot viselte. A kiállított típus valójában egy 256-os volt, egészen pontosan 256.53-as. A jól felszerelt, kényelmes utasterű autóbuszba természetesen légkondicionálót is építettek, a folyamatos üzem miatt ezt külön dízelmotor működtette. A buszok egy részében a sofőrök kényelmét automataváltó is szolgálta. A relatív magas fogyasztás miatt ezt a megoldást távolsági kocsiknál nem szokták alkalmazni, de egy olajnagyhatalom megengedhetett magának egy ilyenfajta luxust is. Az 1975-ös BNV-n bemutatkozott emelt padlószintű Ikarus 270-essel szerzett tapasztalatok alapján fejlesztették ki az Ikarus 254-est. A legmagasabb luxuskategóriát megcélzó impozáns járműből végül nem lett sorozatgyártás, az elkészült kocsikat az NDK-ba, és idehaza értékesítették. A BNV-n kiállított 254.P1-es (254 SL) típus abban az évben a nizzai kiállításon is részt vett. Az Ikarus 211-es magasabb komfortfokozatú változataként mutatták be 1975-ben az Ikarus 212-est. Az IFA főegységekre épült testvérével ellentétben a 212-es MAN alapokra épült, magasabb műszaki színvonala miatt inkább a tehetősebb nyugat-európai országok vásárolták. Az NSZK-ba az MAN-en keresztül kerültek ki 212-esek, érdekesség, hogy a cég MAN CR 160-as típusszámmal értékesítette a buszokat odakint. Az Ikarus VÖV-szabványú autóbuszait már alaposan bemutattuk korábban. Az 1977-es BNV évében sikerült egy száz példányos szállítmányt értékesíteni Kuvaitba, emiatt egy kuvaiti kivitelű Ikarus 190.03-ast is kiállított a cég a standján.

Nehéz körülmények között

A rossz minőségű utakkal, nehéz terepviszonyokkal rendelkező országok számára indította az Ikarus 1975-ben az ADA programot, amely az Afrika, Dél-Amerika, Ázsia betűszót takarja. A nagy terepszögek, nagy hasmagasság, erős felépítés, esetlegesen bekapcsolható összkerékhajtás jellemezte program járműveit, az első elkészült példány az 1976-os BNV-n bemutatkozott Ikarus 259.00.K1 volt. A kezdeti önhordó kivitelű prototípusok után az 1977-es BNV-n debütált az első két alvázas konstrukció, a Scania BF 111-es alvázra épült 259.20-as, és a Ford alvázas 259.10-es típus. A Jordániába készült MAN főegységekre épült 272-esek már nem az ADA program keretében épültek, de a strapabíró kivitel ezeken a buszokon is szemmel látható. A kiállított 272.53-as prototípus után a sorozatgyártás már némileg megnövelt hosszban indult meg, a típusból végül száz példány készült, amiből jutott Szíriába is. A fejlődő országok egy része magas adókkal sújtotta a külföldről behozott termékeket, ezzel segítve a hazai ipar fellendülését. Mivel ebben a piaci résben is látott fantáziát az Ikarus, ezért kifejlesztette a helyben összeszerelhető SKD (semi-knocked down) és CKD (completely knocked down) rendszerű autóbuszait. Ezen típusok jellemzője volt az teherautó alvázra épült karosszéria, az orrban elhelyezett motor, és a könnyű összeszerelhetőség. A könnyebb javíthatóság, valamint az egyszerűbb összeszerelhetőség miatt a buszoknak szögletes karosszériájuk volt. Az 1974 óta gyártott Saviem alvázas Ikarus 553-asból 1977-re elkészült az Avia alvázas kivitel is, ami a BNV-n mutatkozott be. Érdekesség, hogy erre a kivitelre végül nem mutatkozott igény a fejlődő országokból (miközben a Saviem alvázas kivitelt egészen 1980-ig raktak össze odakint), a magyar és csehszlovák üzemeltetők részére viszont több mint ezer példány készített idehaza az Ikarus.

Speciális hazai igények

A hazai üzemeltetők számára az 1977-es BNV-n nem mutatott be újdonságot az Ikarus, ennek az oka a 200-as családra (250, 256, 260, 280) érkező egyre növekvő számú érdeklődésben keresendő: látva a biztos megrendeléseket, az évtized közepétől a gyár inkább a speciális igények kielégítésére koncentrált. Azért néhány hazai vonatkozású érdekességet felfedezhettünk az Ikarus standján, igaz, ezek nem elsősorban a volánoknak szóltak. A reptéri forgalom kiszolgálására fejlesztették ki az Ikarus 290-es típust, amely a gyár első alacsonypadlós típusának is tekinthető, igaz az utcai forgalomban a nagy mellső és hátsó túlnyúlása miatt nem közlekedhetett. A háromtengelyes buszt az orrban elhelyezett motor hajtotta. A BNV bemutatott 290.00.K1 típusú buszt végül kilenc társa követte, Budapest, Berlin és Prága mellett Mozabikba is eljutott a típus. Az 1976-ban bemutatott mozgó ABC kivitelű Ikarus 266-os után egy évvel mutatták be az Ikarus 260-asból készült változatot. A busz az országot járva olyan helyekre is eljutott, ahol nem volt a környéken élelmiszerbolt.