Afrikai légibajok 1: repülni kell, de hogyan?

Foglalkoztunk már különféle repülésbiztonsági kérdések kapcsán a fekete kontinenssel, de most mondhatni rákényszerültünk egy alaposabb körkép közreadására. Repülésbiztonsági szakértőnk, Háy György nyugalmazott kapitány, a Közlekedésbiztonsági Szervezet balesetvizsgálója a továbbra is elfogadhatatlan statisztikák mögött nem is csak magukat a társaságokat, mint inkább a gyenge hatóságokat látja.

Az elmúlt hétvégén két súlyos baleset is történt, az egyik Ghánában egy nigériai géppel, a másik Nigériában, Lagosban egy ugyancsak nigériai repülőgéppel. Megint Afrika volt a helyszíne a katasztrófáknak.

Nigériával régebben elég komoly gondok voltak, aztán összeszedték magukat, mert mindenféle tiltások, feketelisták veszélye fenyegette őket, ami azért az önérzeten kívül gazdasági hatásokat is jelent. Két feketelista is létezik: az európai uniós és az amerikai légügyi hatóság is listát vezet azokról a légitársaságokról illetve hatóságokról, amelyek munkáját oly mértékben rossznak tartja, hogy az már a repülés biztonságát veszélyezteti. Ha a helyi hatóságok nem ellenőrzik a légitársaságokat vagy a repülőtereket, akkor azoknak a működése nem megnyugtató.

Az ilyen feketelistára került cégeket és országokat elég komoly korlátozások sújtják, a gépeiket kitilthatják az Unióból vagy Amerikából, a veszélyes reptereket pedig elkerülik a járatok. Ami nagy hátrány, Afrikában különösen, ahol a szárazföldi közlekedés, az úthálózat, a vasúthálózat lényegesebb gyengébb, mint ami a többi földrészen megszokott.

Itt kereshető tehát ennek a kényszerhelyzetnek a lényege? Az afrikaiak a levegőben kell, hogy közlekedjenek és szállítsanak, miközben nincs hozzá megfelelő tőkéjük, technikájuk?

És többnyire még hiányzik az az állami felügyelet, amire még a fejlettebb országokban is szükség van. Sok cég nagyon komoly pénzeket próbál megtakarítani a szabályok megkerülésével, és a légügyi hatóság feladata, hogy a társaságokat és repülőtereket rábírja arra, hogy a biztonsági rendszabályokat akkor is tartsák be, ha azok drágák.

Afrikában sajnos az államhatalom és az adminisztráció általában rossz hatásfokú, helyenként igen erősen korrupt. Ez nem kedvez annak, hogy az állami alkalmazottakhoz képest jó anyagi helyzetben lévő légitársaságokat, repülőgéptulajdonosokat rákényszerítsék arra, amit azok maguktól nem akarnak. Ezt tetézi, hogy sok államban ennél is rosszabb a helyzet, mert háború vagy polgárháború dúl, és az államhatalomnak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a légitársaságok követik-e a szabályokat vagy sem.

Közben a felszíni közlekedésnek nemcsak az infrastruktúrája hiányzik, hanem a biztonsága is: vannak például bányák, ahonnan a kitermelt értékes anyagokat csak légi úton tudják elszállítani, mert a közúton ki vannak téve annak a veszélynek, hogy megtámadják és kirabolják őket. A kettő együtt: a kényszer, hogy repüljenek, miközben a repülés feltételei csak hézagosan adottak, okozza azt, hogy a statisztikákban egy nagyságrenddel a világátlag mögött kullognak. Globálisan egymillió felszállásra jut fél baleset, Afrikában pedig öt körül. Közben Amerikában és Európában a világátlagnál is lényegesen jobb a statisztika.

Nagyon komoly viták zajlottak néhány hónapja is nemzetközi fórumokon: néhány fekete-afrikai állam képviselője azzal vádolta főképp az európaiakat, hogy ezek az afrikaiakat sújtó feketelisták valójában arra kellenek, hogy hamis képet fessenek az afrikai légicégekről, és így az európai légitársaságok megtarthassák monopolhelyzetüket Afrikában, ne is fejlődhessenek sikeres versenytársai az európaiaknak.

A tények makacs dolgok: ha ez így volna, mi a magyarázat arra, amit a balesetei statisztikák mutatnak? A baleseti statisztikákat nem az európaiak találják ki. Többek közt Nigériában az utóbbi tíz évben öt olyan baleset volt, ami száz körüli áldozatot követelt, Amerikában egyetlen ilyen baleset sem volt. Történtek súlyos események, de a legsúlyosabb az 50 áldozattal járó buffalói lezuhanás volt 2009-ben. Ezekkel a számokkal nem bűvészkednek, ezek tények, és ellentmondanak annak, amit az afrikaiak állítanak.

A beszélgetés következő részében arról lesz szó, hogy az afrikaiak valóban rendszerint sokszor öreg gépekkel repülnek; de egy öreg gép önmagában nem veszélyes, csak ha nem tartják karban, ha nem követelik meg a nagyjavításokat, ha hiányzik a rendszeres műszaki felügyelet. Összefoglaljuk azt is, amit most tudni lehet a hétvégi balesetekről.