Napfelkelte kétszer Catalinával, a repülés történetének valaha volt leghosszabb idejű kereskedelmi járatán
A Double Sunrise 6480 kilométeres, 33 órás úton érte a repülő csónakokon utazó keveseket. Történt mindez több mint nyolc évtizede, az Indiai-óceán fölött…
Általánosságban jelenthető ki, manapság minden olyan utasszállító repülőgéppel megtett út, amelynek a blokkideje meghaladja a tíz órát, hosszú távúnak minősül. Napjaink leghosszabb útvonalain ez az idő akár a 17–18 órát is elérheti. Ám még ezek a járatok sincsenek versenyben a földkerekség valaha volt leghosszabb időtartamú kereskedelmi utasszállító járata kitüntető címért. Így a Singapore Airlines napi rendszerességű New York-Newark (EWR)–Singapore Changi (SIN) járata sem, holott az Airbus A350-esek 15 255 kilométeres útjaik során átlagosan 18 óra 40 percet (a blokkidőnél kevesebbet) töltenek a levegőben, ám meg sem közelítik a rekordot, sőt, még az ausztrál Qantas 2027-ban indítani tervezett, húszórás, non-stop Sydney–London menetének sincs esélye a csúcs meghaladására.
De legalább a siker marad házon belül: a koronát ugyanis – szinte visszavonhatatlanul – továbbra is a Qantas a második világháború éveiben rendszeresített járata fogja viselni. A Kettős Napfelkeltének nevezett küldetések 33 óra hosszúak voltak, ami éppen elég hosszú idő ahhoz, hogy az utasok két napfelkeltét is megfigyelhessenek a repülőgép fedélzetén.
Történt mindez 1943-től, amikor is az utasszállító repülőgépek menetrend szerinti járatait a világ jelentős részén felfüggesztették. A jelzett esztendőben azonban a Qantas égisze alatt beindult a Double Sunrise hadművelet. Méghozzá azzal a céllal, hogy légiúton is helyreállítsák a létfontosságú diplomáciai összeköttetést a brit birodalmi Ausztrália és Anglia között – ez a kapcsolat Szingapúr 1942-es, a japánok általi elfoglalása után szűnt meg. Szingapúr nemcsak szövetséges erőd volt a hátsó-indiai régióban, hanem az Egyesült Királyság és Ausztrália között a postai küldeményeket és a diplomáciai iratok szállító repülőjáratok létfontosságú megállóhelye is. A légifolyosót 1935-ben nyitották meg az Imperial és a Qantas Empire Airways üzemeltetésében.
Tekintettel a Szingapúr eleste utáni helyzetre, a brit és az ausztrál kormány, továbbá a fegyveres erők közötti tárgyalásokon a felek úgy döntöttek, hogy az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) személyzetét az ausztrál Qantas nemzeti légitársaság újonnan létrehozott, különleges küldetésű részlegéhez rendelik, és a szingapúri helyetti alternatív útvonalon állítják helyre a légi összeköttetést az Egyesült Királyság és Ausztrália között. A RAAF új részlege azt kapta feladatául, hogy Consolidated PBY Catalina repülő csónakokkal teremtsen kapcsolatot Nyugat-Ausztrália és a brit Királyi Légierő (RAF) a Ceylon déli partjainál, a Koggala-tónál működő légibázisa között. Ceylontól a küldeményeket más gépek veszik fel, és juttatják el lépésről lépésre a Közel-Keletre, Európába, végül Londonba.
A küldetéshez használt Catalina járőr-bombázókat a korabeli amerikai harci repülőgép építési koncepciónak megfelelően gyártották: az egyszerűségre törekvés szellemében a gépnek nem voltak különleges megoldásai, ellenben megbízható szerkezete és olcsósága miatt nagy tömegben állíthatták elő – az évek során, 1935-től különböző sorozatokban több mint négyezer Catalina (ebből 27 a szovjetunióbeli Taganrogban…) készült el, ezáltal ez a típus tekinthető a világon a legnagyobb számban gyártott hidroplánnak. Részben ebből következett széleskörű alkalmazása is: legalább 29 ország használta a típust (hét államban civil légitársaságok is), és a PBY-ok a világháború szinte minden frontján felbukkantak. A szárnyak bekötési pontjainál elhelyezett Pratt & Whitney Twin Wasp csillagmotorok egyenként 1200 lóerőt adtak le, ennek ellenére a gép végsebessége csak a 314 km/órát érte el. Twin Wapsokkal látták el egyébként a korszak több más gépét, mint például a bombázó Consolidated B-24 Liberatorokat, a vadász Curtiss P-36-osokat, vagy a többcélú Douglas C-47 Skytraineket is. A repülőgépet a Consolidated Aircraft Corporation kifejezetten a hosszútávú víz feletti küldetésekre tervezte, erre a feladatra a hosszú, négyszögletes szárnyakban kialakított üzemanyag tartályok tették alkalmassá.
A RAF a Catalinákat tengeralattjáró felderítésre és elhárításra, partvédelemre, tengeri kutatásra és mentésre alkalmazta. Közülük ötöt adtak át a RAAF-nek. Ezek neve rendre a hosszú útvonaluk éjszakai szakaszaiban a navigáció során támpontul szolgáló csillagok után a következő volt: Rigel Star, Spica Star, Altair Star, Vega Star és Antares Star. Bár a járatokat az ausztrál légierő tartotta fent, a Catalinák a Qantas égisze alatt repültek, a hozzáférhető üléseket pedig viteldíjat fizető utasoknak adták el.
Hosszú mérlegelést követően az illetékesek úgy döntöttek, hogy járatok a nyugat-ausztráliai Perth-hez közeli, Crawley-ban lévő RAAF hidroplán-kikötőjéből indulnak a RAF ceyloni, a Galle városához közeli Koggala-tónál lévő bázisára. A 6480 kilométert áthidaló útvonal szinte teljes egészében az Indiai-óceán felett vezetett. A Double Sunrise-t később – ceyloni leszállással – meghosszabbították a brit-indiai Karacsiig (ma: Pakisztán). Karacsi volt akkoriban a Londonból induló, létfontosságú birodalmi légi útvonal legdélibb pontja, méghozzá a British Airways elődje, a British Overseas Airways Corporation (BOAC) üzemeltetésében.
Mivel a Catalina utazósebessége viszonylag alacsony, körülbelül 200 km/óra, érthető, hogy a repülés miért tartott olyan sokáig, a szélviszonyoktól függően 30–33 óra hosszan. Nyugat-Ausztráliából a járatok az esti órákban indultak, hogy a repülőgép a sötétben és teljes rádiócsöndben haladjon el a japánok által megszállt kelet-ázsiai területektől, azaz Holland Kelet-Indiától nyugatra. Ceylon felé tartva, néhány óra elteltével virradt az utasokra az első, majd huszonnégy óra múltán a második nap hajnala. A küldetést heti kétszer indították mindkét irányba, így a személyzet rákészülhetett az ausztráliai visszaútra. Érdekesség, hogy a Kettős Napfelkelte művelet hivatalosan Kangoroo Service néven futott, és az utakat teljesítő Catalinákon tűnt fel első ízben a Qantas híres, máig használatos, repülő kengurut (Flying Kangaroo) ábrázoló logója.
A teljesen feltankolt, minden, az úthoz szükségtelen felszereléstől – még az utastér szigetelésétől is – megfosztott PBY-ok 9040 liternyi üzemanyagot vittek magukkal. Ezzel az ellátmánnyal a hivatalos fogyasztási adatok alapján 6700 kilométert repülhettek, alig valamivel többet, mint a Perth–Galle távolság. Ezért a hasznos terhelésük mindössze három utasra és mintegy 150–160 fontnyi postai küldeményre korlátozódott. Az öt Catalina 1943 júliusa és 1945 júniusa között 271 átkelést hajtott végre, ezek során az amfíbiák 860 utast és 4500 kilogrammnyi postát szállítottak. Ceylonba érve az összes utas egyedi, Catalina-képpel díszített oklevelet kapott az igazolással, miszerint birtokosa belépett a „Kettős Napfelkelte Titkos Rendje” tagjainak sorába.
A küldetéssorozat utolsó évében a Double Sunrise útvonalon a B-24-es bombázók is megjelentek, csak nekik már nem kétszer kelt fel a nap: egyrészt a Learmonth légibázistól Colombóig „csak” ötezer kilométert repültek, ráadásul a Catalináknál jóval tempósabban. Végül a járat utolsó hónapjában, 1945 júliusában már csak kizárólag az Európában fölöslegessé vált, utasszállítóvá alakított Avro Lancasterek ingáztak a két helyszín között. A háború befejeztével a szállítási szerződés értelmében a RAAF mind az öt „csillagos” amfíbiát szertartás nélkül leselejtezte. Az utolsó Catalinát pedig a múlt század nyolcvanas évtizedében vonták ki a katonai szolgálatból; az Egyesült Államok légierejének kiérdemesült repülő csónakjának napjainkban tűzoltó repülőgépként látják hasznát.
Még annyit: amikor 2017 augusztusában a Qantas először vetette fel a közvetlen járat indításának lehetőségét Sydney és London között Airbus A350-esekkel, a program a háborús évek repüléseinek emlékére a Project Sunrise munkacímet kapta. Illetve az a néhány szerencsés utas, akiknek lehetősége nyílt 2019 novemberében egy Qantas Boeing 787-9 Dreamlinerrel repült, közvetlen próbajáraton Sydneyből Londonba utaznia, rendre hozzájuthattak a „Kettős Napfelkelte Titkos Rendje” tanúsítvány másolatához…
Nyitóképünkön: az Imperial Catalinája Irakban
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
