Modernizálni kell a repülőtéri szkennereket
Az Egyesült Államok kormányzati ellenőrzési hivatala, a GAO (Government Accountability Office) legfrissebb jelentése szerint, az USA területén jelenleg 462 repülőtéren használnak olyan - robbanóanyagok kiszűrésére alkalmas - berendezéseket, amelyeket már legalább egy évtizede helyeztek üzembe. Ezért a GOA szorgalmazza az eszközök mielőbbi cseréjét, mivel már nem, vagy csak részben felelnek meg a mostani szabványoknak.
A fő problémát az jelenti, hogy a régebbi – az 1998-as előírásoknak megfelelő - EDS (Explosive Detection System) rendszerű készülékek nem képesek érzékelni a terroristák által kifejlesztett, legújabb robbanóeszközöket. Az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal, a TSA (Transportation Security Administration) 2005-ben, majd az elmúlt év januárjában felülvizsgálta az amerikai repülőterek EDS készülékeit és megállapította, hogy ezek egy részénél még mindig a 2005-ös standard technikát használták, ezért most a GOA is szorgalmazza a szkennerek mielőbbi modernizálását.
Nicholas E. Calio, az amerikai légiszállítási szövetség, az ATA (Air Transport Association of America) elnök-vezérigazgatója a szervezet támogatásáról biztosította a TSA programjait, de egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a biztonság nem kizárólag technikai kérdéskör. Az air cargo ágazatban például fontos lépésnek nevezte az KSP (Known Shipper Program – Ismert Feladó Program) bevezetését, amellyel minimálisra lehetne csökkenteni az országba külföldről légiúton beérkező áruk biztonsági kockázatát. Mint ismeretes, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália már jelenleg is kötelezi az uniós légitársaságokat arra, hogy valamennyi olyan személy adatait bocsássák rendelkezésükre, akik határaikat be- vagy kiutazás céljából átlépik. Az ATA első embere szerint ennek analógiájára, az amerikai vám-, határőrizeti és biztonsági szerveknek még a fuvarozás megkezdése előtt meg kellene ismerniük az áruk feladóinak adatait is.
Az Európai Bizottság szakértői egyetértenek abban, hogy a ma még hiányos uniós szabályzás miatt, a 27 ország alkotta szövetség nem tud lépést tartani e téren az Egyesült Államokkal. Az EU repülőtereinek biztonsági felszereltsége nem fejlődik elég gyors ütemben és nem tudják azonnal alkalmazni az új technológiákat. Jelenleg az unióban nincs olyan szervezet sem, mint például a TSA, amelynek egyedüli feladata a biztonságtechnikai felszerelések beszerzése és a fejlesztések felügyelete. Hiányoznak azok a kutatók és szakértők is, akik kifejezetten ezt a területet ellenőriznék és kialakítanák a szükséges szabályokat.
Az nem kétséges, hogy az uniónak mielőbb lépnie kellene, mert a biztonsági iparág folyamatosan fejleszti az ellenőrzési módszereket. Az IATA például a közelmúltban mutatta be annak az új, kombinált repülőtéri szkennernek a teljes méretű makettjét, amely segítségével a jövőben mindössze néhány másodpercet vesz majd igénybe a légi utasok repülőtéri biztonsági vizsgálata. A „Checkpoint of the Future” elnevezésű berendezés gyakorlatilag három egymás mellett található, mintegy hét méter hosszú speciális alagútból áll, amelyek egyidejűleg képesek ellátni a testszkenner funkciót, a folyadékérzékelést, a fémdetektort, a robbanóanyag-érzékelését, sőt még a cipők automatikus ellenőrzését is.
Az új rendszerben az utasokat három kategóriába sorolnák, akiket előzetesen a biometrikus adatok segítségével azonosítanának, mielőtt áthaladnak valamelyik alagúton. Az első csoportot azok a gyakori utazók alkotják majd, akiket korábban már azonosítottak, az ő esetükben a zöld színű berendezésben csak röntgenátvilágítást, valamint fém- és folyadékérzékelést végeznének. Az „átlagos”, kékkel jelölt utazóknak azt az alagutat kellene választaniuk, ahol már cipőátvilágító és robbanóanyag-érzékelő detektor is működik, míg a harmadik, „kockázatos” kategória piros alagútjában már teljes testszkenner is működni fog.
Az új technológia kifejlesztésén egy összehangolt program keretében, már az ICAO 19 tagországának szakemberei dolgoznak. Az IATA szakemberei abban bíznak, hogy az új biztonsági alagút egyszerűsített változatát még az idén kipróbálhatják a világ néhány nagyobb forgalmú repülőterén, de a teljes rendszer próbaverziójára még legalább másfél évet kell várni, s az azt követő években is csak fokozatosan tudják majd világméretekben bevezetni az új biztonsági eszközt.
