Malvinkáért és Malvinkán túl:<br>új értékmentő egyesület 1.
Egyesületet alapított az a csapat, amelyik a ferihegyi Repülőgép Emlékparkban lévő Il-14-es felújítására jött eredetileg össze. Mint arról az iho/repülés is sokszor beszámolt, a HA-MAL lajstromjelet kapott öreg kétmotorost ezek a lelkes repülésbarátok eredetileg csak olyan Malév-festéssel akarták ellátni, mint amilyen az egykori flotta többi repülőgépén volt látható, de hamarosan beindult a munka a repülőgép motorjainak és rendszereinek felélesztésére: a Ferihegyi Repülőgép Emlékpark leglátványosabb produkciója lett „Malvinka” hatalmas csillagmotorjának beindítása. A csapat három kulcsfigurája egyben az új egyesület három alapító tagja: Zoltai Péter, Virág Richárd és Zsaludek Endre. A velük készült beszélgetés első részében az alapítás okairól és körülményeiről beszélgetünk, a második részben a Malvinkához kötődő konkrét feladatok is szóba kerülnek.
Mi a pontos neve az egyesületnek, kik az alapítók, és milyen célból hozták létre ezt az egyesületet? Miért volt szükség arra, hogy ebből a csoportból egyesület legyen?
A Magyar Repüléstörténeti Értékmentő Egyesületet gyakorlatilag a kemény mag alapította, azok, akik aktívan futtatták az Il-14-es felújítási munkáit, és az évek során összecsiszolódott csapat. Látván a magyar repüléstörténet jelenlegi nagyon szomorú helyzetét, célunk az emlékek megőrzése, felkutatása, lehetőségeink szerinti bemutatása. Amiért elsősorban létrejöttünk, az egyrészt az, hogy a mai jogi környezet nagyon nehézzé vált. Másrészt, ami nagyon fontos: így sokkal egyszerűbbé válhat a munkánk. Egyesületként felelősséggel tudunk feladatokat vállalni, különböző együttműködési szerződéseket kötni, könnyebben kézben tudjuk tartani egyes tagjaink munkavégzését, amit természetesen csapaton belül tudunk koordinálni, könnyebbé válik majd az adománygyűjtés, támogatók fölkutatása, és nagyon fontos dolognak tartjuk, hogy mint egyesület, egységes referenciaként tudunk megjelenni bárki felé. Tehát megpróbáljuk a bizalmat is megteremteni a munkánkhoz.
Sok izgalmas kérdés adódik ezek után. Az egyik, hogy ezek szerint tulajdonképpen az egyesületnek nemcsak az Il-14-es a központi témája, hanem annál szélesebb a feladata.
Akik figyelemmel kísérték eddig munkánkat, azok megtapasztalhatták, hogy az évek során ugyan a csapatunkat az Il-14-es körüli munka kovácsolta össze, de kiléptünk a repülőgép kabinjából, és kiterjesztettük a működésünket a többi repülőgépre is. Sőt, ahogy az iho/repülés is megírta: például a Láng Gépgyár anyagmentési akciójából is kivette a Malvinka-csapat a részét, tehát továbbra is úgy gondoljuk, hogy minél szélesebb területen próbálnánk segíteni, ahol erre szükség van.
Az egyesületnek az Il-14-es csak egy szakcsoportja, jelenleg elég nagy létszámú szakcsoport, mert a feladatok így kívánják, de adott esetben, ha egy másik repülőgép kerül szóba, akkor nyilván arra is át tudjuk csoportosítani az erőnket, akár létszámbővítésre is gondolunk, és akkor megalakítunk egy újabb szakcsoportot.
Emlékparkon belüli repülőgépekről van szó, vagy esetleg egész másokról?
Nemcsak a emlékparkon belüli repülőgépekről. Évek óta együttműködünk a Goldtimer alapítvánnyal, és ennek is most teremtettük meg a jogi alapját. Mi rendszeresen részt veszünk az ő munkájukban, támogatjuk a konstrukciós tevékenységben is.
Egy kicsit konkrétabban is belemehetnénk ebbe az izgalmas kérdésbe: mit jelent a jogi környezet változása? Mi az, amit a Malvinka-csapat eddig nem tehetett meg, és mi az, amit egyesületként inkább megtehet?
A legfontosabb az, hogy innentől kezdve felelősséggel tudjuk a tevékenységünket vállalni, eddig igazából mindig az adott üzemeltető vállalta a mi munkánkért is a felelősséget, és az ő bizalma alapján tudtunk munkálkodni. Innentől önállóan működhetünk, természetesen együttműködve egy-egy repülőgép vagy szakmacsoport felelős üzemeltetőivel. És amint erre már utaltunk, tudunk számlát nyitni, ahova kérhetünk támogatást, például ha azt mondjuk, hogy kérjük, adakozzatok festékre, csavarra.
Ezt a kérdést nehéz elkerülni, a repülő közvéleményben is eléggé ismert: jelen pillanatban, noha működik a skanzen, de a skanzen körül van egy jogvita, aminek lényege, hogy tulajdonképpen ki kezeli, ki működteti az Emlékparkot.
A csapatunk kizárólag a repülőgépek, illetve a repüléstörténeti értékek mentésével foglalkozik, semmiféle jogvitában nem szeretnénk részt venni. Mi bárkivel hajlandóak vagyunk együtt dolgozni azért, hogy a repülőgépek minél jobb állapotban megmaradhassanak. De nem vagyunk hajlandóak semmiféle jogvitába belemerülni. Ilyen esetben mi a háttérbe vonultunk, mi kizárólag a repülőgépekkel foglalkozunk.
Mindenféle vitától függetlenül, az egyesület megalakítása korábban is célunk volt, mert többször szembesültünk annak nehézségeivel, hogy bizony egyesületi jogi háttér nélkül nehézkesebben tudunk komoly tárgyalópartnerként föllépni bárhol.
Mondok erre egy nagyon egyszerű példát. Eddig 3 éven keresztül az volt a megoldás, hogy „Endre barátait” be lehet engedni, akik hozzányúlhatnak a repülőgéphez, ha… és akkor itt jönnek a feltételek. Most viszont, mint egyesület, aláírhatunk egy papírt akár a tulajdonos múzeummal, akár bármelyik üzemeltetővel, hogy az egyesület tagjai bármikor jöhetnek, és hozzányúlhatnak a repülőgéphez, természetesen a mindenkori üzemeltető, illetve tulajdonos hozzájárulásával. Magyarán nem szívességi alapon juthatunk el egy repülőgéphez, hanem felhatalmazás, jogosítás alapján. Hangsúlyozom, hogy ez egy jogi formula, és szintúgy hangsúlyozom, ezzel korábban sem volt semmiféle problémánk, nagyon jó volt az együttműködésünk az emlékpark vezetésével.
(Folytatjuk)
