Malvinka idén utoljára motort indít

Ismét feldübörög a majd kétezer lóerő, felpörög a négytollú légcsavar, és az első indításnál feltehetően – egyeseknek ijesztő, de a nagy csillagmotorok ismerői számára ismerős mód – komoly füst lepi el a ferihegyi repülőskanzent. Malvinka, azaz a HA-MAL lajstromjelű IL–14-es jobb motorját szombaton déli fél egykor idén utoljára kelti életre az a lelkes csapat Zsaludek Endre vezetésével, amelyik már évek óta fáradozik ennek a repüléstörténeti ritkaságnak a helyreállításán.

Mióta sikerült a jobb motort rendbe hozni, a múzeum legvonzóbb attrakciójává vált, ha népes közönség előtt dolgozni kezd a 14 henger, és ha percekre csak, de olyan a hang és a látvány, mintha az ötvenes-hatvanas évek magyar légiközlekedési hőskorába csöppennénk vissza. A sikeres időutazás-feelinghez persze az is kellett, hogy Endre és fiai gyönyörűen helyreállították a gépen az egykori Malév-festést.

A mostani szombati indításnak annyi az apropója, hogy októberben bezár a múzeum, a nagyközönség tehát tavaszig kénytelen hiányolni ezt az élményt. Az időpont elsőre kicsit furcsa lehet, de Endre elmondta, az érkező, illetve épp távozó autóbuszos csoportok menetrendjéhez igazították az indítást, hogy minél többen lehessenek a ritka bemutató részesei.

Úgy tervezzük, hogy kétszer indítunk – mondja Zsaludek, hozzátéve, ha sikerül elég jól feltölteni az akkumulátort, akkor nem szorulnak rá a tűzoltóság járművére, hogy arról bikázzanak. A két indításhoz olyan 15 liter benzint használ el Malvinka jobb motorja.

Utána következhet a téli ápolás. Át kell nézni a gyújtórendszert, merthogy a motornak volt egy kis zakatolása-puffogása – folytatja Zsaludek Endre, a projekt elindítója és vezetője. Minden gyertyát ki kell venni, egyenkénti gondos számozással, hogy lehessen tudni, melyik hengerből került elő. Meg kell vizsgálni a szigetelési ellenállását, a gyertya tisztaságát, kormos-e vagy piszkos-e, ez sok mindent elárul róla, illetve a gyertyák állapota sok mindent elárul a hengerek állapotáról. Alaposan át kell tisztítani, mosni az olajszűrőket. Volt némi gond az előző indításoknál az üzemanyagnyomással is, meg kell tehát tisztítani azt a selyem benzinszűrőt, amit a zárt tartályban is felgyűlő és onnan bemosódó apró részecskék eltömíthettek.

A csapat kapott egy helyiséget, ahová a leszerelt olajhűtőt, generátort, hidraulikaszivattyút el tudják raktározni. Nagy sárkánymunkák télire nincsenek, megszüntették a törzsben a beázásokat, a szivárgásokat az ablakoknál. Még szigetelőpasztával körbeszigetelik az ablakokat, ez háromnál megtörtént, a többinél majd jövőre.

Nos igen, a nagy kérdés: tervez-e a csapat valami nagy dolgot jövőre, mondjuk megpróbálják-e rendbe hozni a bal motort is? Zsaludek Endre erre azt mondja: nincs rá kapacitás. Kellene ehhez még 4-5 ember, akik „tudják, hogy kell megfogni a villáskulcsot”, vagyis tényleg szakmai szinten értenek szereléshez, motorokhoz. Akkor már télen meg lehet próbálni behatárolni, melyik dugó van beállva. A helyreállítás terve megvan, csak pluszjelentkezők kellenének hozzá.

Az iho/repülés természetesen eddig is beszámolt Malvinka állapotáról, az indításokról és a helyreállítás izgalmairól: most tehát hétvégi programként javasoljuk az IL–14-es meglátogatását és idei utolsó motorbemutatójának végigélvezését, hangban és látványban egyaránt, mielőtt a gép és a skanzen téli álomra szenderül.

És – ki tudja – hátha épp most ejti rabul ez a gyönyörű öreg gép néhány belevaló szerelő szívét, akik nekiállnának annak a fránya beragadt bal motornak is.