Heathrow evolúciója

A londoni Heathrow az Egyesült Királyság (és Európa) legforgalmasabb légikikötője. Fejlődése, fejlesztése idestova a nyolc évtizedet ölel fel. Mérföldkövek.

1. A nyitány: a London Airport

Kétezerhuszonhatban lesz nyolcvan éve, hogy 1946-ban átadták az Egyesült Királyság fővárosának új kereskedelmi repülőterét, akkori nevén a London Airportot. London fő repülőtere ezt megelőzően a dél-londoni Croydon volt, ám ez már nem bizonyult alkalmasnak a második világháború után rendszeresített nagyobb repülőgépek kiszolgálására, és a bővítésére sem volt lehetőség.

Heathrow eredete azonban ennél messzebbre nyúlik vissza. A két nagy világégés között, 1929-ben egy magánrepülőtér, a Great Western Aerodrome nyílt a helyén a brit Fairey Aviation repülőgépgyártó üzemeltetésében. A második világháború idején katonai célokra használták, bár bevetéseket a Royal Air Force innen soha nem indított; 1946-ban a reptér irányítása vissza is tért a brit Polgári Légiközlekedési Minisztériumhoz. Az első polgári repülésre 1946 márciusában került sor: ekkor a British South American Airways Avro Lancastrianja, vagyis egy átalakított katonai Lancaster emelkedett a magasba.

2. 1966, Heathrow

Mivel a légiforgalom intenzív megugrását a London Airport nem tudta lekövetni, hamarosan szükség lett egy további, londoni repülőtérre. Az újonnan felújított gatwicki légikikötő 1958-as átadásán II. Erzsébet királynő is részt vett. Ezek után a London Airport elnevezést megtévesztőnek tartották, ezért 1966-től a nyugat-londoni repülőtér nevét Heathrow-ra változtatták. A név eredete egy közeli kis településre, Heath Row-ra vezethető vissza. Házait azonban még 1944-ben teljesen lerombolták, hogy helyet adjanak az új repülőtérnek. Később, az 1990-es években ismét fontolóra vették a repülőtér átnevezését, méghozzá Sir Winston Churchill államférfiúi nagysága előtt adózva. Erre azonban soha nem került sor.

3. Új terminálok átadása az ’50-es és a ’60-as években

Beszédesek az utasok számának növekedését érzékeltető statisztika adatok: első évében, 1946-ban 63 ezer utas fordult meg a repülőtéren, ez a szám 1951-re elérte a 796 ezret. A fejlődésre tekintettel Frederick Gibberd brit építész tervei szerint épült meg az 1955-ben átadott Europa Terminal, a később 2-es. A második – az Oceanic Building – 1961 novemberében nyílt meg, ezt később átnevezték 3-as terminálra. Végül 1968-ban adták át rendeltetésének a következő utasforgalmi létesítményt (1969-től Terminal 1). Ekkorra a repülőtér már évi 14 millió utast fogadott.

4. A Concorde-éra

A Heathrow históriájában kitüntetett hely jut a repülőtér–repülőgép kapcsolatoknak. Ezek közül is a legfontosabb az 1976-tól íródó, 27 évig tartó Concorde-korszak. Mint tudott, az Air France és a British Airways által üzemeltetett szuperszonikus utasszállító repülőgép szolgálati ideje során csak korlátozott számú útvonalon repült, ezért csak kevés repülőtér büszkélkedhetett a típus kiszolgálásával.

Nyitány gyanánt a British Airways és az Air France azonos időben, 1976. január 21-én 11:40 indította első szuperszonikus járatát Londonból, illetve Párizsból. Előbbié Bahreinbe, a francia légitársaságé pedig Rio de Janeiróba repült, közbeiktatott dakari megállással. Jóllehet, az első, heathrow-i keltezésű út  Bahreinbe vezetett, a Concorde  leginkább a napi rendszerességű, New York-i járatai miatt emlékezetes. Ez tekinthető a legrendszeresebb szolgáltatásnak, persze, feltétlen említést érdemelnek a kezdeti, bahreini és szingapúri, a transzatlanti útvonalon pedig a Miami, Washington és Dallas-célú (rövid ideig a legendás Braniff International Airways-zel közösen üzemeltetett) járatok.

Pályafutása során a Concorde számos rekordot felállított, ezek közül a legjelentősebb a London Heathrow és New York JFK közötti 2 óra, 52 perc és 59 másodperces repülőút volt, 1996. február 7-én.

5. A 4. és az 5. terminál megnyitása

A repülőtéri infrastruktúra bővítésének következő jelentős állomása az új 4-es terminál 1986-os átadása volt. Az új létesítményt a walesi herceg, Károly (ma: III. Károly) és Diana hercegnő nyitotta meg. Több mint húsz évet kellett várni a következő akcióra, az 2008-ban megnyíló 5-ös terminálra – ez a 4-eshez hasonlóan a többi termináltól távol épült meg. A terminálnak építésze Richard Rogers (aki – a repülésnél maradva – a madridi Barajas repülőtér 4-es fogadócsarnokát is tervezte). Az 5-öst a 4-eshez hasonlóan a British Airways járatok bázisának szántak. Időközben azonban a Heathrow-n egy kicsit feje tetejére állt a világ, és napjainkban a British Airways járatai sokak szerint zavaróan megoszlanak az 5-ös és a 3-as terminál között.