Baloldal, jobboldal, vikingek, utasok és szárnyvég

Zsaludek Endre korábbi cikkében tisztázott egy érdekes vitát: a Li-2-es (köztük első helyen az egyetlen repülőképes példány, a Goldtimer-féle HA-LIX) nem abban különbözik a DC-3-astól hogy jobb oldalon van az ajtaja, merthogy van bőven DC-3-as is, amely így épült, szakértőnk az altípusok és légitársasági verziók meglepő változatosságát mutatta be ez ügyben. Ugyanakkor a „hol az ajtó” kérdése ma már nem egyszerűen úgy vetődik fel, hogy a gép melyik oldalán vannak az ajtók, hanem hogy a repülőtereken mi melyik oldalon történik.

Az biztos ugyanis, hogy a mai modern gépek felépítése, különösen a száz személy fölötti kategóriában, egyértelműen ahhoz alkalmazkodik, hogy a gépen az utasok ki- és beszállítása baloldalon történik, míg a csomagok ki- és berakodása, a catering elhelyezése, és mindenféle más technikai műveletek jobb felől zajlanak. Ez akkor is így van, ha az ajtók mindkét oldalon megvannak, de megfigyelhető például, hogy az utashidak szinte kivétel nélkül úgy vannak elrendezve a reptereken, hogy a gépekhez a bal első ajtónál csatlakozzanak.

Régebben és szórványosan alakítottak ki 747-esekhez és Lockheed Tristarokhoz kétoldali hídrendszert, de ezek az idők folyamán eltűntek. A mai legnagyobb A380-asok az erre felkészült légikikötőkben két vagy három utashídon át egyszerre kapcsolódnak a terminálhoz, de mindhárom híddal egy oldalról, rendszerint kettő az alsó, egy a felső fedélzethez.

Ugyanakkor könnyű belátni, a gép ellátását egyszerűbb az utasok mozgásához képest a másik oldalra szervezni: az utasok egyidejű ki- és beszállása és a poggyászrakodás, a catering elhelyezése, esetleg a gép feltöltése kerozinnal biztonságosabb is, ha jobbról történik, és a gép kiszolgálásának eme két folyamata nem keveredik egymással. Az is fontos tényező lehet, hogy a padló alatti poggyásztérhez viszonylag nagy ajtókat kell alkalmazni, és egyes vélemények szerint a gépek szerkezeti szilárdságát gyengítené, ha mindkét oldalra kellene ilyen méretes, széles ajtókat szerkeszteni. Az utasajtók viszont jól beleilleszthetők a törzskeretek közé.

Persze ma is vannak kivételek. Nemrég, amikor Debrecen először fogadta a München felől a Lufthansa CRJ-t, akkor fotózhatta le az iho tudósítója a kiszolgálást, ami tükrözi a kisebb utasszállítók sajátosságait, vagyis hogy nincs annyi hely a kabin padlója alatt, hogy ott alakítsanak ki poggyászteret, ezért a kabin hátsó részében van elkülönített rész az utasok csomagjainak. A CRJ-knek hátul nincs is utasoknak szánt ajtaja, a csomagteret balról töltötték meg, de mivel az utasok ki- és beszállása tehát csakis elől történhetett, ez nem zavarta a folyamatot. Egyébként az is érdekes, hogy a teherszállítók, illetve a teherszállítóvá átalakított egykori utasszállítók nagy felnyitható cargoajtajai szintén baloldalra kerülnek.

No de miért alakult ki ez a tradíció, hogy az utasok balról szálljanak a gépbe? Ez ügyben a remek amerikai portál, a Quora szolgál érdekes válaszokkal. Egyes vélemények szerint amint a repülés sok eleme, ez a hagyomány is a hajózásból származik, méghozzá igen korai időkből. Egy vélemény szerint még a vikingeknél „dőlt el”, hogy a hajóikon használt evezőszerű kormánylapát a hajó jobb oldalán működött, és hogy ennek kikötéskor ne essen baja, ezért alakult úgy, hogy a hajó inkább a bal oldalával érjen partot. Ez a hagyomány nyilván azért is élhetett tovább, mert a korai légi utasszállítás jelentős része hidroplánokkal történt, nem is beszélve az első, az óceánokon átkelő hatalmas vízi gépekről, a klipperekről.

Mások arra figyelmeztetnek, a lovas világban is kötelező, hogy balról szálljanak nyeregbe. Mindehhez képest a magyarázatok között akad egy nagyon is racionális elmélet, ami viszont egy másik hagyományhoz kötődik, ahhoz, hogy két, egymás mellett ülő pilóta közül a magasabb rangú, a kapitány az, aki a bal ülést foglalja el (kivéve a helikoptereken, de ez megint más történet).

Mármost a gép földi mozgását feltétlenül a kapitány irányítja, és a korai légiforgalomban a gépek közvetlenül a reptéri fogadóépülethez gurultak, lehetőség szerint viszonylag közel, hogy az utasoknak ne kelljen sokat sétálniuk a gép és a terminál között.

Fontos volt tehát, hogy a gépet kormányzó személy, aki baloldalon ül, pontosan lássa a szárnyvéget, nehogy ütközzön az épülettel. Így tehát a gép az épület felé a bal oldalát mutatta, ehhez képest volt egyszerűbb, hogy az utasoknak se kelljen megkerülniük a gép farkát, pláne ne az orrát és a légcsavarokat, vagyis szállhassanak ki és be bal felől. Így alakulhatott ki az „utasok balról, poggyászok jobbról” gyakorlat, amit szinte minden nagyobb repülőtéren megfigyelhetünk.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!