Walt Disney kisvasútja
A Carolwood Pacific Railroad nevet viselő kis vasútüzem Kaliforniában, a híres rajzfilmes Walt Disney birtokán működött. A kezdőlökést Walt nagybátyja, Michael Martin adta, aki gőzmozdonyvezetőként dolgozott. Ő szerezte azt a nyári munkalehetőséget a fiatal Waltnak, hogy egy nyáron át újság- és édesség mozgóárusként dolgozhasson az Atchinson, Topeka and Santa Fe (ATSF) vasúttársaság vonatain. Walt beleszeretett ebbe a világba: imádta az egyenruhát, a vonatokat, az édességet - és nem utolsó sorban a lehetőséget, hogy beutazhassa az országot. Itt született meg az a vasút iránti szerelem, amely évtizedekkel később, 1950-ben a Carolwood Pacific építésében (és korábban a rajzfilmstúdió-béli irodájában épített terepasztalban) teljesedett ki. A lányaival közös vonatozások élménye indította el benne azt a folyamatot, amely 1955-ben az aanheimi Disneyland megnyitásával öltött hatalmas méreteket. Ma a világ minden Disneylandjének elengedhetetlen részei az egész területet körbeölelő monorail- és kisvasúthálózatok.
Walt Disney 1949-ben, 48 évesen költözött családjával az Egyesült Államok-béli Kalifornia állam területére, egészen pontosan Los Angeles Holmby Hills kerületébe, a Carolwood sétány 355. szám alá. Két rajzolója, Ward Kimball és Ollie Johnston ekkor már saját kertivasúttal rendelkezett, így Walt Disney leporolta régi álmait, és kollégái, barátai segítségével belevágott saját kertivasútjának megalkotásába. Az 1:8 méretarányú vasútra egy gőzmozdonyt, nyitott és fedett teherkocsikat, valamint a Missouri-béli Marceline város kis vasúti műhelyének mintájára egy saját üzemi épületet álmodott meg.
A kisvasút mozdonya a Central Pacific vasúttársaság 173 pályaszámú gőzmozdonyának mintájára készült. Már az eredeti mozdony története sem mindennapi: a gépet a philadelphiai Norris&Lancaster mozdonygyár építette 1863-ban. Ezt a mozdony alkatrészenként vitték át keletre, hogy a Sziklás hegység túloldalán szereljék össze: itt kezdte meg ugyanis szolgálatait a hegyet áttörni próbáló vasútépítők kötelékében. A gép sikerrel helytállt, majd évekkel később egy szembeközlekedéses balesetben megsérült. A gépet a vasúttársaság sacramentoi fűtőházában 1872-ben újjáépítették. Bár ebből a széntüzelésű, 4-4-0 tengelyelrendezésű mozdonyból csak ez az egy prototípus készült, mintájára később további tizenkettőt épített a gyártó, amely azidőtájt Amerika egyik legnagyobb mozdonyexportőrévé nőtte ki magát: szállított gépeket Dél-Amerikába és Európába is.
Hogy a kerti vasúton szolgáló mozdony egyedi azonosítója, a Central Pacific társaság kezdőbetűiből és a mozdony sorszámából (ma pályaszám) képzett CP#173 is stimmeljen, Walt Disney az utcája után nevezte el Carolwood Pacificnek saját vasútüzemét. Az 1:8 méretarányú CP#137-es a könnyebb és gazdaságosabb üzemeltetés végett szén helyett fatüzeléssel üzemelt. Más módosítást csak a szerkocsin eszközöltek: ezt úgy kellett kiképezni, hogy a mozdonyvezető kényelmesen helyet foglalhasson rajta, épp ezért az eredetinél hosszabb és laposabb lett.
A gépet Walt Disney a felesége után Lilly Belle-nek nevezte el. A modellt Roger E. Broggie, A Disney vállalat egyik mérnöke készítette el a rajzfilmstúdió egyik műhelyében. Az építéshez szükséges rajzokat David L. Joslyn, a vasúttársaság egyik műszaki rajzolója bocsájtotta Walt rendelkezésére, miután hosszas kutatómunka után egy régi vasúti raktárban fellelték azokat. A mozdonyon és a kocsikon a rajzfilmgyár alkalmazottai mellett maga Walt Disney is sokat dolgozott, bár ő főleg az apróbb alkatrészek elkészítésében jeleskedett: keze munkáját dicséri például a kémény, a gőzsíp, lámpatámok és egyéb kiegészítők.
A vasúti pálya teljes hossza 797 méter volt. A pálya megkerülte a házat, hurkokkal és keresztezésekkel, emelkedőkkel és lejtőkkel valamint egy tizennégy méter hosszú faszerkezetű híddal téve izgalmassá a vonalvezetést. Bár Lilian Disney támogatta férje hobbiját, azt azért már ő sem engedte, hogy a pálya a virágágyásain keresztül vezessen. Ezért Walt egy huszonhét méter hosszú, S alakú alagúttal oldotta meg a problémát.
A vasúton blokkrendszerű biztosítóberendezés üzemelt. Az egész rendszer kezelőegysége a kis műhelyben kapott helyet. Ez volt a Carolwood Pacific vasút fő üzemi épülete: forgalmi iroda, műhely, fűtőház - és nem utolsó sorban Walt Disney külvilágtól elzárt kuckója, ahol nyugodtan alkothatott, gondolkozhatott. Ki tudja, hány sikeres rajzfilm ötlete született meg odabent.
Walt Disney 1966. december 15-én bekövetkezett halála után évekkel később felesége az elhanyagolt pályát és a járműveket a Los Angeles Live Steamers kertivasutas egyesületnek adományozta. A kilencvenes években, mikor a Carolwood 335. alatti birtokot eladták, az új tulajdonos a kis épület elbontása mellett döntött. Szerencsére Walt lánya, Diane Disney Miller időben értesült erről, és az épület fontosságát felismerve tárgyalásokba kezdett. Az új tulajdonos végül áldását adta az üzletre, így a házikó is a Los angelesi egyesülethez került, ahol ma is majdnem eredeti állapotában (csak a tűzveszélyes tetőborítást cserélték korszerűbbre) áll és minden hónap harmadik vasárnapján 11:00 és 15:00 óra között díjmentesen látogatható. Az épületben kisebb Walt Disney kiállítást rendezett be az egyesület.
Az eredeti Lilly Belle és a vasút járművei 2009 óta San Franciscoban, a Disney múzeumban vannak kiállítva.
A videón a Carolwood Pacific Railroad építése:
