Vonalfelújítás szépséghibákkal?

A kellemes szombat délutáni napsütésben először a fonyódi löszfal tetejéről nyíló lélegzetelállító panorámában gyönyörködtem, majd hirtelen ötlettől vezérelve nem Bélatelep, hanem Alsóbélatelep felé vettem az irányt, gyalogosan. Sétámnak nem volt más célja, mint múlatni az időt a Kaposvártól Celldömölkig közlekedő távolsági személyvonat érkezéséig, és mivel nagyon is ráérősre vettem a tempót, volt bőven lehetőségem nézelődni is.

Nem azzal a céllal nézelődtem, hogy a kákán is csomót keressek, hiszen egy vasútvonal felújítása örvendetes. Ezt a dél-balatoni vonalat pedig biztosan jól felújították, hiszen már többször is átadták. Először a forgalomnak, aztán megint lezárták, hogy ismét átadhassák a forgalomnak. És ez így is van rendjén, alapos munkát kell végezni! Én viszont abban a tudatban voltam, hogy a második vágányzár az elmaradt gyalogosátkelők és egyéb simítások véglegesítése miatt volt. Biztosan lesz majd a nyári szezon előtt vezérigazgatói szemlemenet, addigra biztosan eltűnnek a szemétkupacok, kifehérednek a kerítések, virágcserepekkel telnek meg az állomások! Egyelőre azonban nagyon sok apróság hiányzik, és távol vagyunk attól, hogy igazán befejezettnek lehessen tekinteni a harmincas vonal felújítását!

Azért mégsem vagyok benne biztos, hogy az utolsó kapavágások, utolsó összesöprések, utolsó ecsetvonások után már egységes arculatot tükröz a Fehérvártól Balatonszentgyörgyig tartó szakasz. Az átlagutast persze valószínűleg nem érdekli, hogy milyen színű kukába dobja el a csokis papírt vagy üdítős palackot. És mivel a megszokás nagy úr, a negyven éve rozsdásodó hangszórók vagy a düledező kerítés látványa sem tűnik fel neki, mikor ott a csili-vili esőbeálló és térkövezett peron.

Sőt, micsoda fejlődés: Balatonmáriafüred alsót ne keressük, de van helyette Máriaszőlőtelep és Máriahullámtelep! Meg vizesárkok. A vonal mentén szinte végig állt a víz a vizesárokban, de még Keszthelyen túl is. Gondolom ez is vasúti sajátosság. Mindenesetre jó volt látni, hogy egy felújított vonal mentén nem mindig dózerolják el a régit és építenek helyette jellegtelen újat, már ha építenek. Itt bizony megmaradt a balatoni retró. Legalábbis Alsóbélatelepen. Meg a befejezetlen dolgok, és nem csak Alsóbélatelepen.

Bízzunk benne, csak a hétvége miatt tűnt elhagyatottnak a terep és a nyári menetrend kezdetéig valóban elkészülnek a kerékpártárolók, járdák, átjárók, eltűnik az építési törmelék! Manapság ugyanis nagy divat jó áron felemás munkát végezni. A Balatonnak viszont szüksége van a vendégekre, az országnak a Balatonra. És az ország minden szegletéből a Balatonhoz érkező vendégeknek szükségük van egy jól működő vasútvonalra, amely mentén nemcsak addig tart az utazás élménye, amíg az ember kiszáll a vagonból, és fölbukik az első szemétkupacban. Persze mondhatjuk, egy balatoni nyaraláshoz hozzátartozik a mocskos és zsúfolt vonat, amelyik késik vagy akár le is robban. A minőségi idegenforgalmat azonban nem lehet igénytelenségre, vagy közömbösségre építeni. Minőségi szolgáltatásokra van szükség az utazás elejétől a végéig. Márpedig az utazás a vasútállomáson kezdődik és ér véget.

A fényképre kattintva galériánkban tekintheti meg az új és a régi kavarodását, ha fűzik Önt is nyári vonatozások emlékei a Balatonhoz, ki ne hagyja!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!