Vitorlázórepülő VB: zárószám, zárónap, záróizgalmak

Zavartalan napsütéssel indult a VB utolsó versenyszámának a reggele Lesznóban. A levegő nem hűlt le annyira, mint az elmúlt napok reggelein. A szélirány észak-északnyugatiról átfordult délnyugatira, és a légnedvesség is magasabb volt, mint a megelőző napokban. A műholdképen a nyugatról közeledő front felhőzete már megjelent, de az égbolt mélykék színe versenyszám megrendezésére alkalmas időjárást ígért erre a napra is.

A csapatkapitányi eligazításon Dariusz Cisek versenyigazgató elmondta, hogy mivel ez az utolsó kapitányi eligazítás, ezért szeretné megköszönni a kollégáknak a közös munkát, remélte, mindenki elégedett volt, és jól érezte magát. A csapatok névsorolvasását követően a rendezvény menedzsere, Bohdan Wlostowski elmondta, hogy ezen az utolsó eligazításon a Központi Vitorlázórepülő Iskola nevében is szeretne mindenkit köszönteni. Elmondta, hogy a búcsúvacsora (és két hordó sör) az iskola felajánlása, a részvétel ingyenes: mindenkit szeretettel várnak a Gliding Hotel előtti füves területen.

Az is elhangzott, hogy a másnapi ünnepélyes versenyzáró és díjkiosztó helyszíne a városközpontban a megnyitóéval azonos, időpontja 11 óra (a Buletinben meghirdetetthez képes egy órával később). Többen kifogásolták, hogy a késői változtatáshoz már nem minden csapat tud alkalmazkodni, hiszen repülőjáratokat, kompot kell elérni, csapatkonténerek szállítását felügyelni. Sajnos ezt már nem lehetett módosítani, a késői értesítésért elnézést kértek, és remélték, hogy ennek ellenére minél többen tudnak mégiscsak részt venni. A meghívott díszvendégek miatt azonban az időpont már nem volt korrigálható.

Az olasz csapatkapitány felhívta a figyelmet arra, hogy Rietiben egy záróünnepség alatt az összes irodát kifosztották, ezért a szervezők megerősített őrséget ígértek arra az időre, amíg a repülőtértől mindenki távol lesz. Kérték, hogy a verseny vendégkönyvét minden csapat lássa el beírásával. Elmondták, a FAI-zászlót ismét ellopták, amennyiben valamelyik csapat tévedésből, vagy viccből tette, akkor kéretik, azt visszahozni, egyébként súlyos következményeket lesznek kénytelenek foganatosítani. A dán csapatkapitány szerint a városban, a szálloda elől is eltűnt nyolc lobogó, köztük a FAI-zászló is.

A nagy eligazításon – egyebek mellett – azoknak a cseh vontatópilótáknak köszönték meg oklevélátadással és tapssal a munkáját, akik a felvontatást követően terveztek hazarepülni (a Zlin típusú gépek egyébként látványos, kötelékben végrehajtott rácsapással búcsúztak el a felvontatást követően a repülőtértől). Az okleveleket, a napi győztesek nyereményéhez hasonlóan Martha Fjedorovich, az iskola elnök-asszonya adta át. Az utolsó Safety Briefinget Robert Danewid igen rövidre és lényegre törőre fogta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a verseny utolsó napja nagyon izgalmas és kiélezett, ez a verseny tetőpontja, de az alapvető biztonsági szabályokat mindenki tartsa szem előtt: tilos felhőbe emelkedni, ki kell nézni a gépből és azt is kérte, hogy ne kapcsolja ki senki a FLARM-készülékét.

A meteorológus a tájékoztatóján kiemelte, hogy a nyugatról közeledő hidegfront és a hozzá tartozó instabilitási zóna előtt továbbra is nedves, sarkvidéki eredetű levegő határozza meg a térség időjárását. A műholdképen jól látható volt a közeledő rendszer felhőzete. A légnyomás 4 hPa-t csökkent az elmúlt 24 órában, és megélénkült a délnyugatira forduló magassági szél. A lesznói előrejelzett szonda mellett bemutatta a nyugatra található Cottbus 12UTC-s virtuális felszállását is, amelyen a nedvesség már meghatározó. Rámutatott, hogy ez igen kedvező körülményeket teremt a záporok, zivatarok kialakulásához. Ugyan a Toptherm távrepülés előrejelzése kevésbé volt optimista, mint az elmúlt héten, az elsőre kiírt feladat most mégis hosszabb volt, mint a digitális prognózis által adott érték. Ez utóbbi hangos nemtetszést váltott ki a hallgatóságban. A lengyel kolléga a másnapi záró ünnepélyre – az átvonuló front mögött – szintén kedvező időjárási feltételeket prognosztizált. Előadása végén megköszönte mindenki két hetes figyelmét és elmondta, hogy reméli, hasznos információkkal tudott szolgálni a versenyzőknek.

Az időjárási tájékoztatót követően a versenyigazgató bejelentette, hogy dolgoznak egy B feladaton, addig azonban az „Alfa” feladat van érvényben, amely közel 400 kilométeres, négyszögpályán déli és keleti irányban kiírt RT feladat volt.

Az eligazítás végén a dél-afrikai csapatkapitány meghívott mindenkit Dél-Afrikába, a Helli Leighs kupára, amelyen a világbajnok részvétele a rendezők költsége.

Az időjárás – a nyugatról közeledő front előtt – lassan indult. A korai, 11.00-s grid-záráskor meghúzott szonda épp, hogy levegőben tudott maradni, és a 06-os pályára mind inkább oldalhátszeles áramlás a szabad osztálynak okozott elsősorban fejfájást. A startnyitást félórával elhalasztották, és 11.30-ra csapatkapitányi eligazítást hirdettek, ahol bejelentették a grid átrendezését, valamint kiosztották az új, „Bravó” feladatlapot. A feladatlap azonban sajnos hibás volt: a 15 és 18 méteres kategóriáknak azonos pontokat adtak, ez pedig, tekintettel a várható, száraz termikes időjárásra, veszélyesnek tűnt. A szonda továbbra sem adott pozitív híreket, ezért volt még idő az újabb feladat elkészítésére.

A mezőnyt végül 12.45-kor húzták meg egy 250 kilométeres feladatra. Ekkorra már kialakult időjárás fogadta a versenyzőket, igaz, hogy a felhőalap és a konvekciós szint emelkedése viaskodott egymással, időnként kiszáradt, időnként legyengültek az emelések. Összességében mégis inkább a késői indulás bizonyult a nyerő taktikának, mivel a 2 óra előtt indulók belefutottak a közeledő front előtti Ac-pad leárnyékolásába, amely délnyugati irányból rácsúszott a kurzusra. Ez különösen a 15 méteres kategóriát sújtotta, mivel nekik a többieknél délebbre tűzték ki az első fordulópontot. Ez a különbség a napi győztesek átlagsebességében is megmutatkozott, amely általában nem szokott jelentős eltérést mutatni, ezen a napon azonban a 18 méteres és szabad osztály versenyzői szignifikánsan gyorsabban tudták teljesíteni a feladatot, mint a „kicsik”.

A középmagas szintű felhőpad a délután második felében feloszlott, azután az időjárás újraindult, és a később indulók a rövid feladatot sokkal kevesebb nehézséggel és kockázattal tudták megrepülni.

A ravasz időjárás sokakat megviccelt, és mivel a 18 méteres és a szabad osztály elsőségért, a dobogóért az utolsó pillanatig komoly küzdelem folyt, meglepetéseket, igazi ünneplést és csalódásokat is tartogatott a csapatoknak ez a nap. Egyedül a 15 méteres osztály elsősége nem forgott veszélyben, de a dobogó környékén még itt is voltak mozgások.

Összességében a végeredmény – mondhatni – hozta a papírformát: Michael Sommer negyedszer is világbajnok lett szabad osztályban, az utóbbi hat VB-n kétszer volt második, a többit megnyerte.

A szabad osztály dilemmája (hogy a 30 méter vagy inkább a 20 méter körüli gépek a nyerők) most sem egyértelmű: az első és a negyedik a hosszú EB-29, de a dobogón két JS 1-es állt, 21 méteres szárnyakkal.

A 18 méterben a végig vezető lengyel páros fenn maradt a dobogón, igaz, az új-zélandi Coutts, a két házigazda versenyző közé furakodva, második lett. A küzdelem mégis kiegyenlítettnek volt mondható, hiszen az első 10 helyezett mindegyike – az utolsó pillanatig – esélyes maradt a dobogóra. A kategóriában a JS 1-es és az ASG 29-es hegemóniája és elsőbbsége nyilvánvaló: a mezőny kevesebb, mint egyharmada más típusú, az első tizenöt gép azonban JS és ASG. A tabella első harmadán belül – bár Stariszak ASG-vel nyert – elől inkább a JS-ek végeztek.

A legkisebb gépek küzdelmében Kawa fölénye behozhatatlan, Janowitsch hajrája igen impozáns volt, a végjáték egyik nagy vesztese pedig talán Radek, az ifjabb Krejcirik. Nem kizárt, hogy a fiatal versenyző elfáradt a nehéz verseny végére.

A csapatok versenyében szintén papírforma végeredmény született. Sajnos ezen a listán (is), hazánk csak sereghajtó lehetett.

A záróvacsorán is kitettek magukért lengyel barátaink. Azt lehetett érezni, hogy a nehéz körülmények és a nagy nyomás alatt néha hibáztak is kisebbeket, de nagyon jó versenyt akartak csinálni, és a hozzáállásukat a csapatok nagyon nagyra értékelték.

A pozitív hozzáállás egyik példája volt az is, hogy amikor szóvá tettük, hogy jó lenne, ha a szonda angolul mondaná be tapasztalatait a közös frekvencián, hogy ne csak a hazaiak értsék, onnantól minden közleményét fordították a frekvencián.

Vasárnap délelőtt, a város főterén megrendezett díjkiosztón a késői időpontváltozás miatt jóval kisebb voltak ott, mint a megnyitón. Pedig itt is odatették magukat a lesznóiak. A legfontosabb üzenet itt is az volt, mint a megnyitón: ennek a városnak, ennek a népnek fontos az, hogy itt egy repülőtér, egy repülőiskola működik, amely megbecsülést és hírnevet szerez a klubnak, a városnak, és az országnak.

A magyar csapat vasárnap késő este szerencsésen hazaért, a tanulságok, következtetések levonása, a verseny értékelése azonban még hosszú ideig eltart. A részvétel nemcsak tisztességes helytállásról szólt, hanem tapasztalatszerzésről is. Ezek figyelembevételével készülhetünk jövőre, a 2015-ös őcsényi és rieti-i Európa-bajnokságra, és a két év múlva esedékes vb-kre.

* * *