Vitorlázórepülő-vb: versenyszámok front előtt, front után

Gyöngyösi András   ·   2014.08.10. 08:45
cim6

Augusztus 6-án, a vb nyolcadik versenyszámának reggelén napos idővel indított a hajnal. Az éjszaka átvonult front már messze járt keleten, a következő front pedig még nem érte el Németország nyugati határát sem. A két időjárási rendszer között felépült köztes magasnyomás lassította a front mozgását, kedvező feltételeket teremtve a nyolcadik versenyszám megrendezéséhez. Az eligazításokat a szokásos időpontban tartották, a grid zárását viszonylag korai időpontra, 11.15-re tűzték, 11.30-as tervezett startnyitással.

A csapatkapitányi eligazításon Robert Danewid, a Chief Steward nyomatékosan figyelmeztette a csapatkapitányokat a startnyitást megelőző ötödik perctől szigorúan betartandó grid forgalom tiltásra: amikor a hivatalos frekvencián a startnyitást megerősítő közlemény a felvontatás megkezdése előtt tíz perccel elhangzik, onnantól öt perc van arra, hogy a rajtrács mögötti parkolóban vagy a munkaterületen kívül a csapatok a földi járműveket elhelyezzék, és utána egészen a felvontatás végéig tiltott a közlekedés a starthely és a kemping között. Kivéve műszaki segítségnyújtáskor, a repülésvezető eseti engedélyével. Az előadó prezentációjában fényképekkel illusztrálta az elmúlt napok veszélyesnek tűnő földi mozgásait.

A szervezők megköszönték az olaszok sportszerű hozzáállását, amiért az előző napi, rontott feladatkiadás következményeitől eltekintettek, de nem részletezték tovább a dolgot. A kapitányok több kifogással is éltek a vontatópilótákkal szemben: többször fordult elő ütközőpályán vontatás és nem reagáltak a vontatmány rádiózására sem. Az egyik Zlin vontatógép egyik felszállásnál vészesen közel a pálya végéhez tudott elemelkedni a földtől, és többen panaszkodtak arra is, hogy nagy, 58 dPa felületi terhelésű gépeket mindössze 110 kilométeres óránkénti sebességgel húztak. A versenyigazgató ígéretet tett arra, hogy a vontatógépek főnöke eligazítja pilótáit.

(fotók: glidingsport.com)

A nagy eligazításon a szokásos formalitásokat követően bemutatták Angela Sheardet, az IGC újságíróját, aki köszöntötte a versenyzőket, és elmondta, hogy nagy örömére szolgál 24 év múltán ismét Lesznóban tartózkodnia. Elmondta, hogy szerinte semmi nem változott azóta, csak minden még korszerűbb, színvonalasabb lett. Kijelentette, hogy a céljuk tovább emelni a FAI weblap színvonalát, majd mindenkinek biztonságos versenyzést kívánt. Angela beszámolója megtalálható a FAI oldalán.

Ezt követte R. Danewid látványos, szellemes és rendkívül tanulságos biztonsági eligazítása a földi mozgás szabályairól, amely – a korábbiakhoz hasonlóan – felkerült a verseny honlapjára is. A briefing nem csak a reptéri közlekedésről szólt, hanem bemutatott egy terep fölött 25 méter alacsonyan végrehajtott utolsó fordulót, ami igen bátor, de szükségtelen és veszélyes manőver volt. Az eligazításokon mindig név nélkül, tanulságokat kiemelve mutatja be Robert a példákat, SeeYou képernyőnézetekkel illusztrálva az egyes eseteket.

A meteorológus ismét bizakodó volt. A két front között tiszta égbolttal indult a nap, csak egy keskeny észak–déli Ac pad volt látható a műholdfelvételen, egy gyenge másodlagos hidegfront lassan feloszló felhőzete. A légállapot megfelelő, a magassági szél gyenge. A virtuális szonda diagramokon bemutatta, hogy bár a középső- és felső-troposzférában száraz a levegő a magasnyomással összefüggő leszüremkedésnek köszönhetően, de alacsonyan még nagy a légnedvesség, ezért összeállási hajlamra figyelmeztetett a szakember. Zivatartevékenységre azonban nem lehet számítani. A kilátásokról még annyit említett, hogy a verseny utolsó két napján, az éjszaka átvonuló front mögött, javuló feltételek adódnak majd további két szám rendezésére.

A vontatásokat a tervezett időpontban meg is kezdték, a felhőalap helyben hamar elérte az 1400 métert, majd az igen erős emelések mellett a gomolyfelhők elkezdtek szétterülni, nagyok lenni, ahogy azt az időjárási helyzet is indokolta. Mindeközben a repülőtértől nyugatra található Ac pad feloszlott, ám alatta lassabban emelkedett a hőmérséklet és alacsonyabb alap mellett kevesebb volt a cumulus. Az alig több, mint 300 kilométeres feladatot a repülőtértől nyugatra induló, majd délfelé folytatódó és keletről hazatérő téglalap pályán írták ki oly módon, hogy a legtávolabbi pont sem volt 80 kilométernél messzebb Lesznótól. A pilóták rádiózását a csapatok így a teljes repülés alatt figyelemmel kísérhették. A déli száron viszonylag sok volt a felhő, a keleti oldalon azonban még az előző napi levegő volt jelen, és mivel nem lehet sokat emelkedni egy-egy emelésben (sokszor még a nem túl magas felhőalapig sem), ezért nemigen lehetett válogatni az emelésekben. Ennek ellenére a napot majdnem 140 kilométeres átlagsebességgel nyerték a 18 méterben, Kawa pedig a 15 méteres Dianával 130-at futott, ami elég volt a VB-n a második napi győzelméhez. A korai indulás ezen a napon nyerő taktika volt, de az igazán gyorsak egy picit ráindultak a bolyra, aztán a nehézségek kevésbé lassították meg őket, a gyenge időjárású területek felett is bátran merték nyomni előre, majd amint picit javult az időjárás, máris újra „ráfeküdtek a botra”. Akik kicsit konzervatívabb taktikát folytattak, azok olyan 115–120 körülit mentek a 15 méterben, ha valaki egyszer mellényúlt, vagy belassult, az már csak a tabella végén kaphatott helyet. A 18 méterben is jó volt a korai (1 óra körüli) indulásos lengyel taktika, ám egy 20 perccel később induló boly képes volt utolérni a mezőnyt és nyerte a napot.

Ahogy az front után lenni szokott, az időjárás egyre erősödött a délután második felében: a felhőalap feljebb ment, és még este 7 órakor is szép, egészséges cumulusok borították az eget, de hiába, mert a „rövid”, 300 kilométeres feladatról 3 és fél 4 között hazaért a csapat nagy része. A lengyelek ünnepelhettek, hiszen az esélyesek növelhették előnyüket a versenytársak előtt, sőt, még a fiatal Grabowski, a magyar csapat kedvence is szépíthetett.

Pénteken, a 9. szám reggelén a front felhőzete takarta a felkelő nap sugarait. Nyolc óra után még egy gyenge zápor is felverte a port a reptér környékén. Az előrejelzés azonban jól repülhető időjárást ígért. A rajtrácsot a szokásosnál kicsit később, 12.00-kor zárták, a tervezett startnyitás 12.15.

A vontatópilóták bemutatását követően, Danewid az eligazításon a termikelésben szükséges elővigyázatosságra hívta fel a figyelmet, szokásos, magas színvonalon készített prezentációjában bemutatva olyan eseteket, amikor a besorolás majdnem ütközést eredményezett egy viszonylag gyakori hiba miatt, amely egyszerű technikával megelőzhető lenne. Bemutatta ismét a légi ütközéskor készített, elrettentő felvételeket, és hozzátette, hogy egy katasztrófát sokszor csak egy hajszál választ el egy majdnem bekövetkezett eseménytől, ami később már csak egy „jó sztori”. Előadását azzal a felhívással zárta, hogy játsszuk biztonságosan ezt a játékot, hiszen ez „csak” a 33. Világbajnokság, nem pedig a 3. világháború.

A szervezők meghívták a résztvevőket és látogatókat a másnapi búcsúestre, melyet a Központi Vitorlázórepülő Iskola rendez, és amely a Gliding Hotel előtt, a füves területen lesz megrendezve. A meteorológus bizakodó volt, hiszen a front mögött kedvező légállapotú, sarkvidéki eredetű, óceáni légtömeg áramlik, és a hőmérséklet emelkedésével a felhőzet mennyiségének csökkenését, a felhőalap emelkedését és a repülhetőségi viszonyok javulását várta. A repülőtér fölött, és attól keletre viszont egy keskeny, de egyenlőre még fejlődő Ac pad helyezkedett el, ami épp a repülőtér környezetében fogta vissza a besugárzást. Ekkor még az is szóba került, hogy esetleg B feladatot készítenek, azonban a pad elmozdult kissé kelet felé, a nap rohamosan melegítette a felszínközeli levegőt, és a tervezett időben, 12.15-kor meg is kezdődött a felvontatás.

A feladat egy északnyugati irányban kihelyezett háromszög volt, fel egészen Berlin vonalában a német határig, 360 kilométer körüli távolsággal. A felhőalap viszonylag lassan emelkedett, 1200 fölé nehéz volt feljutni, az előző napihoz hasonló, bomba emelések is elmaradtak, és még a 14 óra körüli indulás után sem erősödtek különösen, pedig a hőmérséklet szépen emelkedett. Az erdők pedig mintha éppen fordítva dolgoztak volna, mint az itt szokásos. A felhőalap nem nagyon ment 1400 fölé, öt körül pedig már igen nagy lyukak voltak, sokszor kellett 500 méterről elcsavarni, alacsonyan azonban nagyon nehéz volt megfogni a méter körüli emeléseket az élénk nyugati, északnyugati szélben. A végsiklás azonban hátszélben történt, és igaz, inkább 110–290 fokon, tehát a hazavezető szárra jó 30 fokkal jobbra, de sorba rendeződések is segítették a siklásokat. Az átlagsebességek ennek megfelelően 115 körül alakultak a 15 méterben és 125 fölött a 18 méterben. A hosszúszárnyú gépeknek a feladat is hosszabb volt, elsősorban azért, hogy a hazaérkezéseket is jobban szeparálják, az átlagsebességek a 18 méteres kategóriához hasonlóan itt is 125 körül alakultak.

Mutatja azt, hogy mennyire lutris volt a 9. versenyszám, hogy több kategóriában is volt hátra szaltó. A legrosszabbul Radek járt: majdnem 300 pontot dobott el. Az indulási idők elemzése azt mutatja, hogy az időjárás viszonylag konstans módon alakult a délután folyamán, és talán ezen a napon is belefért volna egy kicsit hosszabb szám. A 18 méternek a napi győzelem ma sem adott 1000 pontot: túl gyorsak voltak a fiuk.

Az összetett versenyben mindhárom géposztályban szoros verseny alakult ki a dobogó körül. Ami még további izgalmakat tartogat a világbajnokság utolsó napjára.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek