Vitorlázórepülő VB: rossz idő, magyar részsikerek

Ugrósdy Márton   ·   2014.07.09. 10:00
cim

Szombaton fejeződött be a 33. Vitorlázórepülő Világbajnokság (klub, standard és kétüléses kategóriákban) Räyskälä repülőterén. Három magyar résztvevő is volt, de sajnos a rossz időben csak részsikereket értek el a versenyzőink.

Mint arról már mi is beszámoltunk, három magyar versenyző kelt útra Finnországba, hogy megméresse magát a világbajnokságon. Őcsényből a válogatott keret HAL farokjelű Discus 2-esével Diófási Orsi képviselte a hazai színeket a Standard géposztályban, míg klubban Hamar Zoli a DK farokjelű, saját LS-1-ével, míg Csonka Pisti szintén a saját, L7-es jelzést viselő ASW-19-ével vágott neki a kétnapos, nagyjából 1800 kilométert felölelő autóútnak három héttel ezelőtt.

(fotók: a VB Facebook-oldaláról)

Bár Finnországban szokott néha jó idő lenni, főleg a nyárnak ebben a szakaszában, idén az időjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket. Elég sokszor esett az eső, és az első rendes emeléseket nagyjából az utolsó napon sikerült megfognia a mezőnynek. A régi mondás azonban most is igaz volt: ha a repülésre nem is elég jó az idő, versenyezni azért még lehet.

A verseny két hetére végig jellemző volt a bizonytalanság: a reggeli eligazítás még rendben le is ment, viszont a felvontatás időpontja rendszerint tolódott, ahogy a feladatokat is folyamatosan átírták a szervezők. Azok a szervezők, akikre sok panasz egyébként nem érkezett: több csapat beszámolója szerint is sikerült kézben tartani a több mint száz repülőt és a hozzájuk tartozó légi és földi személyzetet is.

A rossz idő azért okozott néha gondokat: a felázott talajon a vízzel töltött, nehéz kétüléses gépek mozgatása bizonyosan nem volt egyszerű feladat. A felszállásokat viszont segítette, hogy a repülőtér négy aszfaltozott pályával is rendelkezik, így legalább a gurulásnál nem okozott gondot a laza talaj.

A mostani VB-n több érdekes újítást is láthattunk: a reggeli eligazításokat élő internetes közvetítésen lehetett követni, a gépek repülés közbeni követése is viszonylag jól működött, a terepre szálláskor leadott koordinátákat pedig azonnal Google Maps-re tették a versenyigazgatói irodában, így távolról, a számítógépek elől is jól lehetett követni az eredményeket. A tájékozódást segítette az is, hogy a VB Facebook-oldalát is rendszeresen frissítették, és néha egész jó képeket is megosztottak rajta.

A versenyszámok – amelyekből végül hetet sikerült megtartani – eléggé megrostálták a mezőnyt, és csak azok érhettek fel a végén a dobogó tetejére, akik végig egyenletes teljesítményt nyújtottak. A magyar csapat Hamar Zoli révén rögtön egy napi győzelemmel indított, de később elpártolt a szerencse a versenyzőinktől, és bár végig jól teljesítettek, a szoros mezőnyben egy-két mellényúlás is komoly visszaesést jelentett. Így például amikor néhány pilóta kivételével mindenki terepezett (két olyan nap is volt, amikor egy-egy géposztályból tíznél is kevesebben értek haza), akkor nagyon nagy hátrányt lehetett összeszedni egy rossz döntéssel is, ami a végeredményen is meglátszott. A magyar versenyzők ennek ellenére becsülettel helytálltak, a körülmények ellenére is jó repüléssel bizonyították, hogy a hazai sportrepülésében még sok lehetőség rejlik.

Klubban végül Hamar Zoli a 19. helyen végzett a 38 induló közül, 900 ponttal lemaradva a végső győztes Eric Bernard mögött. A francia csapat ezen a versenyen nagyon jól működött, a korábbi világbajnok Eric Napoleon jó érzékkel választotta ki Bernard-t és géppárját, Killian Walbrou-t, akikből igazi csapatot faragott erre a versenyre. Csonka Pisti végül a 30. helyen végzett.

Standardban némi meglepetésre nem a nagy esélyesnek számító lengyel Sebastian Kawa lett az első, hanem egy fiatal belga pilóta, Bert Schmelzer, akinek könyvéről korábban mi is írtunk ezen az oldalon. Bert végig megbízhatóan repült, és bár nem nyert meg egy napot sem, soha nem került jelentős hátrányba az elsőhöz képest, és a végső értékelésben Kawa elé tudott kerülni. Orsi a kevés hölgy közé tartozott, akik egyáltalán elindultak ebben a géposztályban, végül alig két hellyel a regnáló női világbajnok német Sue Kussbach mögött végzett a 35. helyen, ami igen jó eredménynek számít ebben a kemény, férfiak által dominált mezőnyben.

A húszméteres kétüléses kategóriát idén először emelték be a világbajnokság programjába, ezek a gépek a World osztály lengyel gyártmányú, szerethetően bumfordi PW-5-ös repülőit szorították ki a programból (a rossz nyelvek szerint azért, mert a kecses, de igen drága kétülésesekből még nem adtak el eleget, és kell nekik a reklám). Ebben a kategóriában egy brit testvérpár, Steve és Howard Jones nyert egy finn házaspár előtt. Az angolok fölénye szinte nyomasztó volt: a hét napból hatot nyertek meg, és egyszer lettek másodikak. Érdekesség, hogy a vadonatúj ASG-32-vel versenyző osztrák páros lett a harmadik: az ő repülőjük még annyira új, hogy a szűzfelszállása is csak május 31-én volt a Schleicher-gyárban, és csupán egy példány létezik belőle. A jó szereplés ezért is volt fontos a gyárnak, hiszen az ilyen méregdrága, motorizált kétülésesek számára nincsen jobb reklám, mint egy világbajnoki érem.

A versenyszezon természetesen nem áll meg: most szombaton kezdődik Őcsényben az 59. Magyar Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokság, ahol az eddigi jelentkezések szerint legalább 74 magyar és külföldi pilótát láthatunk majd, hiszen ez lesz a 2015-ös Európa-bajnokság előversenye is, Őcsény után pedig szinte azonnal kezdődik majd a lengyelországi Lesznóban az ívelőlapos VB, ahol reményeink szerint visszatér 2008 világbajnoka, a most már Wizzair-színekben is repülő Gulyás György.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek