Vasúton a felhők fölé

A Schwarzach-St. Veit és Spittal-Millstättersee között húzódó Tauernbahn (Salzburg-Villach) Kolbnitz állomásától pár perc sétára érhető el a Reisseck (avagy Reißeck, mindkettő elfogadott) hegyre induló sikló alsó állomása. Érdemes korán érkezni (az első vonat 8:50-kor indul felfelé) mivel gyakran félórás sor is lehet a pénztárnál. A jegy oda-vissza felnőttnek 19, gyerekeknek 10 euró, viszont Kärnten Carddal ingyenes. Miután megváltottuk jegyünket, már az innen elénk táruló kilátásban is tudunk egy keveset gyönyörködni, míg meg nem érkezik a siklónk.

A siklóra meglehetősen sok embert engednek fel és nyitható ablak sincs, csak a tetőn, így igen kevés a levegő odabent, ha egy szép napsütéses napon megyünk, de nem tart sokáig és nagyon megéri. Útközben a pálya meredeksége változik, ezért kapaszkodjunk rendesen, időnként meg tud lepni. Két átszállás is van a siklón, először 1270 méter magasságban, a Schütter nevű állomáson, majd 1741 méteren a Trog névre hallgató megállónál. Amikor az utolsó szakasz végére, a Schoberboden állomásra érünk, már jóval kétezer méter felett járunk, egész pontosan 2236 méterel a tengerszint felett. Még mindig nincs vége a vonatozásnak, mivel innen 2245 méterig és a Reisseck hegy alá a Reisseckbergbahn visz, mely egy 600mm nyomtávolságú, 3,3 kilométer hosszú vasútvonal. Ezen a szakaszon egy kis ingavonat jár fel-alá, mely egy dízelmozdonyból és két vezérlőkocsiból áll. Nagyon praktikus megoldás, így a legkevesebb a végállomásokon való tartózkodás. A vasútvonal nagy részét alagút teszi ki, de azon kívül lenyűgöző kilátás és félelmetes mélység tárul szemünk elé a vonatból.

Amikor fent kiszállunk, megcsap az igazi alpesi levegő, itt már jó 5-10 fokkal hidegebb van, mint a völgyben. Innen több, kisebb-nagyobb útvonalat ajánlanak a turistáknak, többek között a 2965 méter magas Reisseck hegy csúcsára. Ez a túra nagyjából öt óra oda-vissza, így kényelmesen megtehető az utolsó lefelé induló vonatig. Az út egy hatalmas duzzasztógát felé indul, mely lenyűgöző látványt nyújt, és maga mögött kristálytiszta vizű tavat tart. A tó partján található egy visszhang-pont is, ahonnan egy hangosat kiabálva saját hangunkat többszörösen hallhatjuk vissza a hegyekről visszaverődve. Továbbhaladván szemünk elé tárul a következő gát, mely mögött szintén gyönyörű víztározó tó található. Bőven van időnk ezekben gyönyörködni, hiszen mindkettőt látni lehet az egész túra folyamán. Nagyjából egy óra után érünk egy elágazáshoz, ahonnan a hegy túloldalán le is lehetne sétálni, ám megyünk tovább felfelé a piros pöttyöket keresve a gránitsziklák oldalán. Időnként ezeket nem könnyű megtalálni, de nem is létfontosságú, csak arra kell vigyázni, hogy nehogy olyan sziklára lépjünk, ami nem áll biztosan. Végül, két és fél óra után már közel a kereszt a hegy csúcsán, melyen meglepő módon csak az első megmászó neve volt rajta, magasság nem. Itt már jóval hidegebb volt a völgyhöz képest, de jó volt a nyári harminc fok után fázni egy kicsit. Fentről körbenézve, ha épp nem takar el mindent egy felhő, látni a messzi havas hegyeket, köztük a Großglocknert, Ausztria legmagasabb, 3798 méter magas csúcsát is.

Rövid pihenő után el kell indulni lefelé, hogy elérjük a vonatot. Valamivel könnyebb az út, mint felfelé, de így is koncentrálni kell, gyakran 10-20 méteres szakadékok peremén kell egyensúlyozni. Gyorsabb is az út lefelé, így még a tavakat tápláló forrásból van idő feltölteni vízkészleteinket. Az itt kibújó víz nagyon hideg volt és vasas, de jólesett. Lefelé haladva érdemes visszanézni a csúcsra, hogy milyen magasra másztunk, meglepő tud lenni. A felső végállomáshoz visszaérve még be lehet térni az étterembe, ha van időnk, bár elég drága. Az utolsó vonat meglehetősen tele volt, így a sikló is, mely lefelé sem volt kellemes. Fél hat körül érünk le a völgybe.

A Reisseck egy turisták számára is könnyen megmászható, csodálatos hegy, így mindenkinek figyelmébe ajánlom, ha Karintiában jár. Megéri itt eltölteni egy napot!