Várható, mégis meglepő: orosz–kínai harcigép-üzlet

Jó néhány év hezitálás és tárgyalás után jelentették be: Kína huszonnégy példányt vesz kétmilliárd dollár értékben a már sorozatgyártásban lévő legmodernebb orosz harcigép-típusból. A többfeladatú Szu-35-ösök első exporteladása körüli huzavona azzal magyarázható, hogy az orosz fél szerette volna külföldre is értékesíteni a típust, ugyanakkor szeretné elkerülni, ami korábbi kínai gépeladások után történt, vagyis azt, hogy a partner az átvett példányok nyomán egyszerűen lemásolta a típust, és elkezdte gyártani a saját verzióját belőle.

1995-ben Kína kétszáz Szu-27-es licencgyártásában állapodott meg, de kilencvenöt gép legyártása után az oroszok felbontották a szerződést, miután kiderült, az orosz típust és technológiáját saját J-11A harci gépük építéséhez használták fel, amelynek titokban indították be a gyártását. A mostani megállapodás úgy szól, nincs technológia-transzfer, vagyis az előzetes híreknek megfelelően az oroszok kizárják a kínai gyártást. Viszont beleegyeztek abba, hogy a gépek pilótafülkéjébe „bizonyos kínai részegységeket” is beépítsenek.

A DefenseNews szerint már 2006-ban, tehát a fejlesztés időszakában nyilvánvaló volt, hogy a kínaiak szeretnének Szu-35-ösöket vásárolni. A tárgyalások tényét 2012-ben ismerték el, aztán amikor a gép bemutatkozott a tavalyi kínai repülőszalonon, akkor lehetett már valószínűsíteni, az üzlet a fenntartások ellenére valamiképp létrejön.

Sőt, a portál által idézett szakértők egyike szerint Kína számára a gépek legyártása már azelőtt megkezdődött, hogy a szerződést megkötötték. Vagyis Kínának nem kell túl sokat várnia, akár már 2017-ben vagy egy évvel később megkezdődhet a gépek leszállítása. Ez azért is érdekes hír, mert közben a moszkvai szalonon megkötötték azt a megállapodást is, ami az orosz légierő számára biztosít negyvennyolc gépet, úgyhogy a gyártónak mindenképp fel kell gyorsítania a termelést, miközben még folyik az ötödik generációs T-50-es sorozatgyártásának előkészítése.

Külön fejfájást okozhatott az oroszoknak a hajtómű kérdése, a 35-öst ugyanis ugyanazzal a Saturn AL-117-essel építik, mint amit az első orosz ötödik generációs harci géphez, a T-50-eshez használnak. Hírek szerint egyébként ezt a hajtóművet a kínaiak már alkalmazták is a maguk „lopakodó” J-20-asukhoz. Nyugati szakértők szerint a 35-ösök megvétele elsősorban azért fontos, mert a gép már vektorkormányzással működik, modern radarja van, vagyis most elsősorban nem maga a sárkányszerkezet a fontos, ami nagyon lényegesen nem különbözik az őstípus Szu-27-esétől.

Ugyanakkor a DefenseNews szakértője úgy véli, Kína esetében épp a hajtóművek példázzák, hogy az egyszerű másolás nem vezet mindig eredményre, hiszen a Szuhojok hajtóműveihez már húsz éve hozzáférnek, mégis még most is küszködnek saját nagyteljesítményű turbofan hajtóművek gyártásával és alkalmazásával.

Ami magát a típust illeti, a gyártó weboldalán olvasható információk szerint a korábbi verziókhoz képest a hajtómű az egyik fontos jellemző, tolóerő-vektoros kormányzással, megnövelt, 14 és fél tonnás tolóerővel, és a korábbiakhoz képest alaposan megnövelt élettartammal és nagyjavítási ciklusokkal. A pilótafülke modern glass-cockpit, a repülésvezérlés digitális fly-by-wire, és fázisvezérelt a radar.A gép hasznos fegyverterhelése nyolc tonna, a felfüggesztési pontok száma tizenkettő. Az indiai exportra is készülő Szu-30MK-hoz képest elhagyták az előszárnyakat, ami kisebb légellenállást és nagyobb sebességet jelent.

A 35-ösök kínai eladása egyébként lehet, hogy további üzleteket generál: még ebben a hónapban döntő szakaszához érkezhet a tárgyalássorozat a 4+ generációs gépek vásárlásáról Indonézia számára is.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!