Utazás vonattal Walesbe
Az elején le kell szögeznem: nem olcsó mulatság, ha valaki irtózva a repülőgépektől inkább vonatra száll. Tettem ezt én első ízben 2010-ben, utána 2011-ben, hogy az akkori barátnőmet meglátogassam. Még egy viszonylag jómódú egyetemistának is eléggé sokat félre kell tennie a havi juttatásából és diákmunkájából összekeresett zsebpénzből, ha Nyugat-Európát átszelve vonatozásra vállalkozna.
A menetrendet a legcélszerűbb a Deutsche Bahn internetes adatbázisában felkutatni. Többféle járatot is találhatunk különféle menetidővel. Az adatbázis tanulsága szerint akár 26 óra alatt is eljuthatunk Budapest Keleti pályaudvarról Cardiff Central állomásra, mindösszesen négy átszállással, a Budapest–München–Frankfurt am Main–Brüsszel–London útvonalon. A valóságban ez meg is állja a helyét (ha nem késik valamelyik vonatunk egy óránál többet): Railjet, ICE, Eurostar és HST vonatok igénybevételével valamivel több mint egy nap alatt eljutunk a végállomásra Budapestről.
A jegyvásárlás meglepő módon egyszerű: az Eurostar jegyek kivételével Brüsszelig (és az Egyesült Királyságba) bármelyik nagyobb állomás nemzetközi jegypénztárában vagy helyi jegyirodájában megvásárolhatjuk Railjetre, ICE-re a jegyeket, helyjegyeket. Célszerű a teljes utazásunkhoz InterRail global flexipass jegyet váltanunk, amelyhez Hegyeshalomig kiegészítő jegyet kell vennünk. Erre minden esetben 50 százalékos engedményt adnak, és olcsóbb, mint a SparTicket vagy a Fortuna Münchenig retúrban. Az InterRail jegyek közül a flexipass azért is előnyös, mert ezzel Európa szinte összes országába – az érvényességén belül – korlátlan számban utazhatunk.
Az utunk során áthaladunk a La Manche csatorna alatt is az Eurostarral – de lehet az InterRail jeggyel kedvezményes kompjegyet is váltani, az utazás persze így több időt vesz igénybe. Eurostarra pót- és helyjegyet idehaza kizárólag a Wasteels irodájában állítanak ki a Keleti utascsarnokában a 9. vágány mellett. Ugyanakkor az Eurostar internetes honlapján is válthatunk vonatjegyet, akár sokkal olcsóbban.
Utunk során szerencsére mindenre lesz bőségesen idő: elmenni az álomásokon valamit enni, inni, és az állomás környékét bebarangolni, vonatokat fotózni stb. Sőt! Brüsszelben annyi időnk is lesz, hogy akár az Atominiumot is megtekinthetjük (erre körülbelül négy óra áll majd rendelkezésünkre).
Visszafelé majdnem ugyanaz a menetterv, a különbség annyi, hogy ezúttal München Hbf.-ra nem térünk be, mert Frankfurtból célszerű a Bécsbe közlekedő Hans Albers EuroNight vonatot igénybe vennünk. Erre a pótjegy ülőhely esetén 5780 forint, fekvőhely esetén 16900 forint, hálófülke esetén (de ekkor különbözetet kell fizetnünk az InterRail FlexiPass jegyre, ha 2. osztályon utazunk) 35000 forintnak megfelelő Euró. Bécsben pedig pontos érkezést követően nagyjából húsz percünk van, amíg a következő Railjet elröpít minket Pestre. Summa-summárium: körülbelül 105000 kemény magyar forintba kerül az utazásunk, de ebben benne van az InterRail jegyünk, a Railjet, ICE, EN és Eurostar-pótjegyek, valamint két egyirányú vonaljegy a London Undergroundra. Ha mindez megvan, akkor izgatottan várhatjuk az indulást.
Az adott hétköznapon délután 15:10 perckor indulunk a Keleti-pályaudvar 9. vágányáról Railjettel Münchenig, ahová este 22:48-re érkezünk meg (ha nincs késés). Itt lesz időnk egy helyi sörkülönlegességet felhörpintenünk, mielőtt még a 00:38-kor induló ICE-vonatra Frankurt felé felszállnánk. Ezen a vonaton – az alvászavarokban nem szenvedők – egészen reggeli 05:35-ig pihenhetnek egy kicsit. Habár a Deutsche Bahn internetes menetrend-adatbázisának tanulsága szerint Montabaur állomáson kell átszállni a Brüsszelbe tartó 16-os InterCityExpresszre, de igazság szerint ez a lépés Frankfurtban célszerűbb, mert Montabaur állomásán semmi érdekes nem található. Átszállást követően szűk két és fél órát követően megérkezünk az Európai unió fővárosába, Brüsszelbe 09:35 körül. Hacsak nem sietünk annyira – mert 12:17-nél van előbbi Eurostar Londonba, de mivel erre a vonatra a biztonsági előírások és a határellenőrzés miatt be kell csekkolni, mint a repülőtereken, nem biztos, hogy a 10 órakor induló vonatot elérjük, pláne, ha az ICE késik.
Hasznosan eltölthetjük az időnket Brüsszelben: a Gare du Midi pályaudvartól északra, kb. 5-600 méterre van a belváros, amely napközben üzletek, sörözők, vendéglők sokaságával várja a turistákat. Ezen felül jó néhány híres épületet is megpillanthatunk. De aki szeretne igazán magasra jutni, annak javaslom, hogy metróval, közvetlenül a Gare du Midi főpályaudvartól utazzon el az Atominiumhoz. A Hayes-be kell eljutnunk a 6-os metróvonalon. Viszont, ha valaki München után ismét sörre szomjazna meg, annak javaslom a Delirium Cafét az Impasse de la Fidélité 4. szám alatt, ahol a világ szinte minden tájáról megkóstolhatunk söröket, a híres belga folyékony kenyerek mellett. Ide szintén metróval lesz célszerű elmenni (szintén a 6. vonalon Beekkant megállónál az 1. metróvonalra átszállva összesen 8 megállóra van).
De természetesen ügyeljünk arra, hogy a 12.17-es indulás előtt legalább egy órával visszaérkezzünk a Gare du Midire, hiszen még be kell csekkolnunk az Eurostar vonatunkra. Ha túléltük a szigorú biztonsági ellenőrzéseket utána az 1. vagy 2. vágányról indul a szép hosszú Eurostar vonatunk. A szerelvény kényelmetlen üléseit kompenzálja az a tény, hogy folyamatosan háromszázas sebességgel (az alagútban százhatvan) száguldunk az angolok földjére. A Csalagúton áthaladva az embert klausztofóbia kerülgetheti, ezért csak olyanoknak javaslom a 20 perces sötétséget, akik nem esnek pánikba. De milyen megkönnyebbülés, mikor az alagút végén újra a napvilág köszönt és már Nagy-Britannia zöld mezőinek látványa fogad bennünket. Az Eurostar vonatok 2007-től már a HSL1-es (High Speed Line) pályán közlekednek, ezért a menetidő itt is egy órával lett rövidebb. Így körülbelül 40 perc alatt befutunk a Londoni St. Pancras pályaudvarra. Az impozáns utascsarnok (amelybe a Keleti pályaudvar beleférne háromszor) ugyanúgy 2007 óta fogadja a Brüsszelből és Párizsból érkező utasokat. Az Eurostar peronjait üvegfal választja el az utascsarnoktól lévén, hogy ez határövezetnek számít.
St. Pancras tőszomszédságában a keleti oldalon van az úttest túloldalán a hírhedt King's Cross állomás, ahol 2005-ben terroristák egy emeletes autóbuszt robbantottak fel több ember életét kioltva. Az állomás utascsarnokából kilépve egyből a nyüzsgő londoni forgatagban találjuk magunkat. Az állomásról több irányba is elindulhatunk a földalattival. A Circle-vonal a város központját veszi körül. Ezen a vonalon eljuthatunk a például London Eye-hoz, a Parlamenthez, a Tower Bridge-hez illetve a St. James parkba. Arra azonban készüljünk fel, hogy csúcsidőben hatalmas tumultus van a belvárosi metróvonalakon. Egyes állomásokon már csak a japán metróállomásokon alkalmazott tuszkolóemberek hiányoznak.
Sietnünk nem szükséges. Ütemes menetrend szerint óra 15 és 45 perckor indulnak HST-vonatok Cardiff Central állomáson át Swanseabe, szóval egy kávé, egy szendvics elfogyasztása bőven belefér. A Hammersmith és Circle metróvonal közvetlen eljutást biztosít a Paddington pályaudvarra. Az ódon hangulatú utascsarnok a régi szép gőzfelhős idők emlékét őrzi, és meg kell jegyeznem: ide a Nyugati-pályaudvar kétszer is elférne.
Innen már csak két óra, és az örökzöld Walesbe érkezünk. Az utunk során százhatvanas átlagsebességgel utazhatunk a HST-szerelvényeken, ahol kényelmes ülések és pompás büfé vár bennünket. Newport (Gwent) előtt a Bristol-csatornán egy körülbelül négy kilométeres alagúton keresztül suhanunk át Nagy-Britanniából a „walesi tartományba”. Látszólag ugyanolyan minden: a sorházak, a legelők, de valahogy itt minden más. A levegő, az emberek, az atmoszféra. Valahogy én otthon érzem magamat. Cardiff Central pályaudvarától karnyújtásnyira van a belváros, valamint a kastély, amely a IX. században épült. Szintén a pályaudvarral szemben van a városi stadion, ahol a 2012-es Londoni Nyári Olimpiai Játékokon a labdarúgó-bronzmérkőzést rendezték. Aki egyből a kulináris élvezetekben szeretne elmerülni, annak nem kell sokat mennie. Az állomástól a St. James streeten haladva a Cardiff Marketplace vásárcsarnokába érünk 5 percnyi sétával, ahol autentikus walesi fogásokat is végigkóstolhatunk.
És milyen is vonattal végigutazni Nyugat-Európán? Arról itt ez a kis útifilm a szerzőtől:
