Utazás a fejedelemmel
A Rákóczi hajó 1964 óta a budapesti Duna-látkép állandó darabja. Most a Mahart-Passnave utasainak nyújt zenés vacsorát és remek panorámát esténként. Megnéztük azt is, amit az utasok nem láthatnak.
Az újpesti hajójavítóban 1964-ben bocsátották vízre a Hunyadi-osztályba tartozó Rákóczi motorost. A 428 tonna vízkiszorítású hajóban azóta is az eredeti, SKL 6NVD36AU típusú, NDK gyártmányú gépek dohognak, egyenként 420 lóerőt tudnak leadni. Az 57 méter hosszú és 11 méter széles hajó összesen 400 főt tud befogadni. A sokáig kirándulóhajóként üzemelő hajón évekig rendszerint ennyien utaztak, a vacsorahajóvá alakítás óta azonban sokkal tágasabb, szellősebb az utazás.
A HGRO hívójelű hajót mostanában Kurucz József kapitány terelgeti. A régi radart csak rossz látási viszonyoknál kapcsolja be, a munkáját az AIS is segíti, és a kézikormányt is csak szükség esetén használja. A rutinos parancsnok 32 éve hajózik, dolgozott tolóhajón és szárnyason is, de ma is szeretettel néz a nehéz vasra, az öttonnás főgépekre és a szovjet műszerekre.
A vendégtérben azonban már alig van nyoma a hatvanas évek fapados romantikájának. Az étteremmé átalakított térben svédasztalos vacsora és élőzenés tánctér fogadja a vendégeket, ahol szorgos pincérek hozzák az italokat és viszik el a használt evőeszközöket.
Az Ikarus buszokból is jól ismert nyitható oldalablakok még ma is praktikusak: számos fényképezőgépet tartó kéz nyúlik ki rajtuk, szinte percenként villan egy vaku. A turistákat ugyanis elsősorban a főváros látképe érdekli, pedig a hajó önmagában is megér egy látogatást.