Plázapályaudvar Katowicében

Korunk tipikus jelensége a vasúti és a kereskedelmi terek egyre intenzívebb összekapcsolódása. Felső-Szilézia központjában is sikerült a magántőke jól szabályozott bevonásával és a Sud Architects tervei alapján egy komplex, modern, jól összeszőtt városi és közlekedési központot létrehozni.

A dél-lengyelországi Katowice Felső-Szilézia gazdasági, üzleti, kulturális és tudományos központja. Az eredetileg a környék jelentős bányászatára és acéliparára épülő fontos vasúti és közlekedési csomópont idővel komoly személyforgalmat is generált. A városban összefutó vasútvonalak nem csak az ország vérkeringésében játszanak fontos szerepet, hanem számos európai irányba is közvetlen kapcsolatot nyitnak. A Felső-Sziléziai Vasúttársaság az 1840-es években építette ki a Bécset Varsóval összekötő észak-déli tengelyt (Nordbahn), amely Katowicén áthaladva keresztezi a kelet-nyugat irányú fővonalat.  Az 1846-ban megépült állomás igen hamar jelentős csomóponttá fejlődött. A vasúttal való jó ellátottsága miatt a város is gyors fejlődésnek indult, így nem csak ipari, hanem hamarosan kereskedelmi, kulturális és oktatási központ lett.

Az első épület helyébe 1859-ben épült új, a neoklasszicizmust és a historizmust ötvöző, kiemelkedő építészeti minőségű pályaudvar, a korszak tipikus terméke volt. Az épület több bővítéssel és módosítással végül 1972-ig szolgálta az utasokat, amikor is a tőle pár száz méterrel nyugatra helyezett új pályaudvar vette át a szerepét. A régi épületet ugyan 1975-ben műemlékké nyilvánították, funkcióját viszont azóta sem találták meg, állaga folyamatosan romlani kezdett. A 2000-es években egy befektetőcsoport vásárolta meg és a város számára új, multifunkcionális központot ígért, azonban az építkezés kezdésének állandó tolódása, az épület romlása, majd tulajdonosváltásai azóta is a 300 ezer lelket számláló település sajtójának mindennapi címlaptémái.

Az 1972-ben megnyílt új pályaudvar utasfogadó épülete a kor modern építészetének egy igen jól sikerült, könnyed, lendületes, nagyvonalú darabja lett. Az épület alapozása különleges előkészületet igényelt, mivel a környéken számos bánya üzemelt, így állandóak voltak a tektonikus mozgások. Minden különleges alapozás ellenére minden kedves utas, aki hajlanban a Metropol EuroNight-vonaton arra ébredt, hogy a vonat lefékezett Katowice főpályaudvarán, az ablakon kinézve egy erősen lelakott, vigasztalan, cseppet sem hívogató létesítményt vehetett szemügyre.

Az új évezredben Lengyel Államvasutak (PKP) nagyszabású infrastrukturális fejlesztési programba kezdett, amelynek a pályafelújításon és a nagysebességű szerelvények üzembeállításán kívül a komplex állomás-rekonstrukciós projektek is a részét képzik. A lengyel állam 2009-ben kötött szerződést a kereskedelmi terekben járatos és a lengyel piacon sem ismeretlen spanyol Neinver befektető csoporttal egy új generációs, integrált városi közlekedési-kereskedelmi központ (egy igazi „hub”) kialakítására Katowicében. A megbízás részét képezte az utasforgalmi épületnek az eredeti struktúrát megtartó megújítása, egy vele kapcsolatba kerülő kereskedelmi központ, a felszín alatt egy új buszpályaudvar és taxiállomás kialakítása, valamint egy szomszédos irodakomplexum megépítése. Szintén a befektető feladata volt a kapcsolódó közterek minőségi megújítása, gyalogos zónák kialakítása, utcabútorozása. A város és az államvasút elképzeléseit figyelembe vevő komplex beruházás összértéke tervezetten 240 millió euró volt és a megvalósításhoz nyílt, nemzetközi tervpályázatot hirdetettek meg. A 17 résztvevő közül a tendert végül a Sud Architects/SUD Polska nyerte, így ők vághattak bele az 160.000 m2  (ez kicsivel több, mint három Duna-pláza) összterületű projekt tervezésébe.

2010-ben ideiglenes állomásépületet húztak fel, amely a felújítás alatt biztosította az utasforgalom lebonyolítását, majd a vágányok egy részét is lezárták. Magát az eredeti állomásépületet szinte teljes mértékben lebontották, hogy alatta meg tudják építeni az 1200 autó befogadására alkalmas mélygarázst, a 4000 négyzetméteres, tízperonos buszállomást és a taximegállót, majd az eredeti formájában újból visszaépítették.

A 2013-ban átadott üzletközponttal együtt szépen újult meg az 1972-ben épült pénztárcsarnok is, a filigrán betonpillérek tetején legyezőszerűen kinyíló és a tetőbe átfolyó szerkezetet teljes épületmagasságban üvegezték be, így megmaradt az épület légiessége. Igaz, hogy a hozzáépült bevásárlóközpont, a Galeria Katowicka némiképpen rányomul az állomásépület előterére, azonban annak magasságát és arányait figyelembe véve azt nem nyomja el, ugyanígy illeszkedik a másik oldalon, a belváros XIX. századi épületeinek közegébe is. A hullámzó üveghomlokzatú bevásárlóközpont a belváros felől erőteljesen kitakarja az állomásépületet, de a rávezető sétálóutca számára változatlanul megmaradt záró elemnek. A két épület belső találkozása finomra sikeredett: az állomás betonlegyezői tisztán megmaradtak és egy hasonló dőlésszögű üvegtetővel kapcsolódnak a pláza felső szintjéhez, ezzel egy jól bevilágított átrium jön létre a két struktúra között.

A bevásárlóközpont ugyan lényegében átvette a tér uralkodó szerepét a pályaudvartól, azonban a két funkció és maguk az épületszerkezetek is jól találkoznak, szerves egészet alkotnak. Itt sikerült azt a kettősséget feloldani, élő kapcsolatot teremteni a közlekedés és a kereskedelem között, ami a budapesti Westend City Center esetében nem valósult meg, ahol lényegében a vasútra rátolva, de attól teljesen függetlenül áll a bevásárlóközpont. Katowicében az utasok kénytelenek áthaladni a bevásárlóközponton, azonban a pályaudvar oldalirányban is nyitott maradt, egy kisebb teresedésen át kikerülhető a pláza.

A megújult pályaudvar peronjai és vágányai fölé az eddigi szigetszerű perontetőkkel szemben új, íves, felülről némi természetes bevilágítást adó csarnok került, amelyre a felsővezetéket tartó szerkezetet is függesztették.

Vitathatatlan, hogy a megújulás motorja az évi 12 millió utassal számoló, nagy forgalmú pályaudvar közvetlen szomszédságában levő, jól hasznosítható városi terek kihasználása, de ezzel együtt sikerült egy olyan komplex, modern és komfortos vasúti-városi kapcsolatot létrehozni, amely magas színvonalon tudja kiszolgálni az utazók igényeit is a wifivel ellátott várótermektől kezdve a zuhanyzóval felszerelt mellékhelyiségekig.  A 8000 négyzetméteres utascsarnok minőségi rehabilitációja mellett egy 85 ezer négyzetméteres bevásárló- és szórakoztatóközpont, multiplex mozi, valamint 21 ezer négyzetméteres irodaterület valósult meg.

Izgatottan várjuk, hogy a hazai állomási rehabilitációk mikor hoznak végre valami hasonló eredményt, amelyről mondjuk a lengyel közlekedési hírportálok is beszámolhatnak. Debrecen felkészülhet, kemény a mezőny!

* * *