Turboprop mocorgás: lesz-e új Embraer és nagyobb ATR?
Azonban újabb elemzések arra figyelmeztetnek, hogy erősödik a nagy gyártók jet-típusainak jelenléte a 125–150 személyesnél kisebb gépek kategóriájában, és ez olykor keményen beleszól már a rendelésekbe is: az ok, hogy a sugárhajtású gépek gazdaságossága az új hajtóművek, anyagok és rendszerek alkalmazásával egyre javul, és olyan, viszonylag rövid távokon, ahol korábban elképzelhetetlen volt a légcsavarosoknál olcsóbban repültetni a flottát, most már nagyon is lehetséges jeteket alkalmazni, amelyek ráadásul mindenképp gyorsabbak is, mint az lgt-k.
A változás érdekes jele például az AirBaltic bejelentése, miszerint tizenkét Q400-asa helyett is CSeries gépeket állít majd forgalomba, amelyeknek egyébként a bevezető társasága volt. A norvég Wideroe sok évtizede jár tisztán légcsavaros gépparkkal, de most megkezdődött az E-Jetek beállítása, felerészben olyan vonalakon, amelyeket eddig Q400-asokkal repültek, a légcsavarosok csak a sarkkör feletti járatokon maradnak meg, ahol nagyon rövid és olykor behavazott pályákkal kell számolni.
A jelek szerint a kihívásra a válasz új típusok megépítése lenne a légcsavaros világban, amelyek friss technológiákkal ismét verhetetlen gazdaságosságot jelentenek a sugárhajtással szemben, egyben nagyobb kapacitással csökkentik még inkább az egy ülésre jutó költségeket. Persze nem biztos, hogy a cégek valóban elindulnak-e ezen az úton: a Bombardier például abban a furcsa helyzetben van, hogy egy sikeres és a jelenleginél lényegesen nagyobb légcsavaros típussal már saját CSeries-sorozatának legkisebb gépének alkotna versenytársat. Ami persze nem lehetetlen, láttunk már ilyet az aviatikában, de gyaníthatóan a kanadai vállalat erőforrásait a CSeries gépcsalád kifejlesztése, berepülése, gyártásának elindítása eléggé „kivéreztette” ahhoz, hogy ne ebben gondolkodjon.
Egy másik „gyanúsított” az Embraer, amelynek korábban szintén volt több sikeres légcsavaros utasszállítója, és most állítólag ismét célba venné ezt a piacot. Nos, az első, tavaly őszi hírek után a brazil cég utasszállító gépeket gyártó divíziójának elnöke a napokban némiképp lehűtötte a várakozásokat. John Slattery ugyan elismerte, hogy a cégnél vizsgálják egy ilyen fejlesztés üzleti kilátásait, de arról biztosított mindenkit, hogy nincsenek közeli tervek turboprop program beindítására. A magyarázat, hogy amíg az E2-es gépcsalád fejlesztése és típusengedélyeinek megszerzése zajlik és emészt fel komoly pénzeket, „nehéz lenne a részvényesek elé állni és befektetést kérni egy új platform számára”.
Ugyancsak érdekes kérdés a hajtóműveké, amelyeknek jelenleg mind az ATR-nek, mind a Bombardier-nek a Pratt & Whitney Canada az egyedüli szállítója. Ebben is lehet változás, bejelentkezett kihívóként a General Electric, lgt-terveit épp arra alapozva, hogy a légcsavaros utasszállítók új generációja előbb-utóbb megjelenik a piacon. De ugyanerre számít a P&W is, 2023 és 2025 közé prognosztizálva a maga új lgt-hajtóművét a jövőbeli kilencven személyes – vagy nagyobb – légcsavarosok számára.
Az ATR helyzete azért különleges, mert elég sokszor lehetett hallani az elmúlt években, hogy a cég belső köreiben erős a törekvés egy a jelenlegi legnagyobb, 72-eshez képest is alaposan megnövelt, kilencven személyes változatú gép kialakítására,de a többségi tulajdonos Airbus eddig minden ilyen tervet elutasított. Azonban az Airbus vezetése is megváltozott, és a jelek szerint a koncepció is. Az ATR vezérigazgatója, Christian Scherer ugyan szintén nem tartotta feltétlenül sürgetőnek a gépcsalád továbbfejlesztését, de bejelentette, a tulajdonosok megkezdték a stratégiai tervezést a jövőbeli fejlesztési irányokról.
Amiről Scherer szerint dönteni kell: a jelenlegi ATR-ek javított és megnagyobbított változatát kellene kialakítani, vagy radikálisabb technológiai fejlesztés eredményeként piacra dobni egy teljesen új típust, esetleg hibrid-elektromos meghajtással, új anyagokkal (feltehetően kompozit-építésre gondol), csak egy pilótával, netán pilóta nélkül(!), sorolta Scherer legutóbbi nyilatkozatában a lehetőségeket. Ami pedig a lehetséges versenytárs magatartását illeti, az ATR főnök azt mondta, az Embraer részvényesei helyében igen ideges lenne, ha a cége azelőtt rohanna a maga regionális turboprop programjának beindításával, mielőtt kiderülne, mit tesz majd a piacvezető. Mármint maga az ATR.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
