Tökéletes mellékvonali motorkocsi

Tamás korábbi munkái legfeljebb szűk körben arattak tetszést – mivel nemigen propagálta létrejöttüket. Aztán amikor tavaly különféle fórumokon feltette képeit az első H0-ás Bzmot-járól, őszinte ámulat övezte. Szinte hihetetlen, hogy nagyjából a semmiből el lehet készíteni egy önjáró vasútmodellt, ráadásul ebben a minőségben.

Aztán hosszabb hallgatás következett, még a legkitartóbb érdeklődőknek is csak pár havonta jutott egy-egy biztató szó, hogy igen, érdemes várni (és aki rászorul, annak kuporgatni). E sorok szerzője is többször rugaszkodott neki a feleslegesnek ítélt modelljei értékesítésének – de mindig másra költötte el az így szerzett bevételt, mert csak nem akart realizálódni a vágyott motorkocsi. Aztán egyszer csak jött egy értesítés, hogy az istenek közös akaratának segítségével hamarosan elkészül a neki szánt példány. Május 14-étől boldog gazdájánál jár a Bzmot 248-as, sőt néhány napja a kapacitást duplára növelő dummy is megjött.

A modell készítésénél a maximalizmus érvényesült. Az eddig megismerhető összes Buzenyka közül kiemelkedően valósághű. Ennek nagy az ára: csak a motor, néhány fogaskerék és a kuplung a készen vásárolható alkatrész. Minden más, így az alváz és a hajtás egyedi gépmunkával és utána kézi finomítással készül. A kaszni rézből való eredetiről mintázott műgyanta másolat, ugyanígy a belső berendezés is, a valósághű ülésekkel. Az ablakok szintén otthon öntött átlátszó műgyantából vannak. A kinematika sem bolti darab, a kis hely miatt egyedi példányok készültek – szerencsére kiválóan működnek. Még a tükrök, kürtök, ablaktörlők is saját rézmaratások. Az elektronika sem kis-, pláne nem nagyüzemi, az eddig elkészült motorkocsikban azok is az alkotó lakóházának szerény melléképületében jöttek létre. Az alkatrészek elkészítése csak az első munkafázis. A festést, tamponozást, az összeszerelést és bejáratást is Tamás végzi. Ennek következtében persze a várólista hosszú, havi két-három darab épül.

A műszaki nagyszerűségből a valósághűség oltárán áldoztak egy keveset. Az eredetinek megfelelően egy tengelyen hajtott, egyébként rendkívül csendes motorkocsi vontatási képessége korlátozott. Nehezebb terepre (értsd: vad terepasztalbeli emelkedőkre) aligha lehetne elképzelni egy klasszikus anakondát, két motorkocsival, közéjük sorozott négy betétkocsival. Az átadáskor 215 grammos modellt 24 dekára hizlalva, valamint egy nagyobb végsebességet lehetővé tevő dekódert applikálva az 500 milliméteres ívsugarú, 40 ezrelékes emelkedésű pályán egyetlen 60 gramm körüli, kiváló futású mellékkocsit (helyesebben hajtás nélküli, könnyített, vagyis műanyag alvázas motorkocsit) tud felhúzni. Azoknak, akik beérik szerényebb lejtviszonyokkal, nem jelenthet problémát a futtatás több póttal sem. De tervben van egy kéttengelyes hajtás is, másik motorral.

Tudni kell, hogy a cseh, szlovák és csehszlovák Studenkákat készítő cseh Bramos is csak egy tengelyen hajtott, ráadásul igen zajos áttétellel rendelkezik. A tisztánlátás érdekében a szeptemberi Indóház magazinban összehasonlítjuk a Koszti Tamás által épített Bzmot-ot a Bramos M152-esével, szerepeltetünk egy hasonló hajtásképletű, szlovákiai gyártású műgyanta kasztnis saját építést, és a szerző tulajdonát egykoron képező Deák modell Bzmot-ról is megemlékezünk.

Biztos sokan teszik fel a kérdést, ezért nem mehetünk el az árak mellett: a kétrészes szerelvény nagyjából százezer forintot kóstál. Kisszériás gyártásnál ez nem kiugró összeg. A készítővel a kapcsolatot – kérésére – szerkesztőségünkön keresztül lehetséges felvenni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!