Telstar: 50 éve <br>használjuk az űrt

Ötven éve, 1962 július 10-én megszületett a világűr igazán békés hasznosítása: egy Thor-Delta hordozórakéta segítségével útjára  indították az első kereskedelmi műholdat, az amerikai Telstar-1-et. Feladata hírközlés, műsortovábbítás volt. Két óra 37 perc alatt, az Egyenlítóhöz képest 45 fokos, elliptikus pályán kezdte meg a keringését. A fellövését az ATT, Bell, Nasa, valamint brit és francia távközlési szervek finanszírozták, annak érdekében, hogy a műhold segítségével teremtsenek kommunikációs kapcsolatokat: tévé- és telefonátjátszást, az Atlanti-óceán két partja között. Ehhez két vevőállomást is ki kellett építeni, az Egyesült Államokban Maine-ben, és Nagy-Britanniában Anglia délnyugati részén. Mivel nem geostacionáris pályára küldték, keringésenként húsz hasznos percre korlátozódott a munkája, amikor az Atlanti-óceán felett repült.

A legelső műhold, a csak bip..bip..bip „műsort”, rádiójeleket sugárzó Szputnyik 1957 október 4-i fellövése után öt évvel ez volt az első, már hasznot is termelő szatellit. Ellentmondásosak a történelmi adatok arról, sikerült-e a a fellövést követően nem sokkal Kennedy elnök beszédét is közvetítenie, vagy a húsz perces aktív időszakra inkább egy baseball-meccs húzódott rá, az viszont biztos, hogy a műholdas komminikációs rendszer John F. Kennedy egyik fontos programja volt, aminek törvényes előkészítését Bob Kennedy igazságügyminiszter végezte.

A Telstar kevesebb, mint egy méter – egészen pontosan 87 centi – átmérőjű, többé-kevlésbé gömb alakú szerkezet volt, épp azért, hogy a felületén minden irányban sugárzó és érzékelő antennákat szerelhessenek fel. A súlya 77 kilogramm volt, az antennák mellett számos kis napelem-panel borította, ezek adták a működéshez szükséges energiát. A felbocsátása egyben az első, teljesen magáncégek által finanszírozott űralkalmazás.

Az első televíziós képek, amelyeket az űrön át sugároztak, a New York-i Szabadság-szobrot illetve a párizsi Eiffel-tornyot ábrázolták, az első műsorvezető, akinek a szavait műhold közvetítette, Walter Cronkite volt. A műhold a Wikipedia megfogalmazása szerint sajnálatos mód a hidegháború áldozata lett: egy légköri atomkísérlet miatt megnövekedett a Föld körüli védőzónát alkotó Van Allen-övezet rádióaktivitása, ez pedig nem tett jót a műhold tranzisztorainak. Először a következő év decemberében némult el, majd sikerült még egy ideig életre kelteni,  1963 február 21-én végleg leállt. Viszont az amerikaiak űrobjektum-regisztere szerint a Telstar-1 és a később felbocsátott Telstar-2 is még az űrben kering.

Az évforduló kapcsán a washingtoni National Air and Space Museum jáulis 12-re szimpóziumot szervez, amely természetesen egy óceánon túli, műholdon át közvetített élő előadással kezdődik a Telstar-1-ről.

1963 július 26-án pályára állították az első geostacionáris műholdat, a Hughes Syncron-2-t, majd a következő Syncron-hold már élő tévéközvetítést tett lehetővé az 1964-es nyári olimpiáról. A hasznos műholdak szimbóluma azonban mindenképp a Telstar marad, sikerét máig visszhangozza a NASA megrendelésére a Thei Tornados együttes által komponált-játszott híres dal, a Telstar.

Máig pedig már irdatlan mennyiségű műholdat indítottak különféle keringési pályára, sokat hívtak le, sok megsemmisült, sokról semmit sem tudni. Az eddig indítottak számát megbecsülni sem lehet, de tény, hogy ezrekben mérhető. Egy példa: a már majd minden kocsiban használatos GPS-t egyidőben kéttucatnyi, időnként lecserélt műhold szolgálja ki. A Telstar-1 nemcsak a Telstar-sorozatú és más kommunikációs műholdak sorát indította el, hanem egy egész, mára sokmilliárd dollárosra nőtt modern iparágat is.