Teljes gőzzel előre a Hedzsász vasúton!

Jordánia vasúthálózata a XX. század első évtizedében – még a Török Birodalom idején – felépült keskenynyomtávú (1050 milliméter) vonalból áll a mai napig. Az országot észak-déli irányban átszelő vonal rövid életű szaúd-arábiai folytatása már az első világháború vége óta nincs használatban, ugyanakkor a hetvenes években Jordánia egyetlen tengeri kikötőjéhez, Akabába szárnyvonalat építettek a foszfát gazdaságosabb exportja érdekében.

A személyszállítás az utóbbi évtizedekben csupán a napi, később heti rendszerességgel járó, jelképes Amman-Damaszkusz vonatra korlátozódott, mely 2006 környékén közlekedett utoljára. Ezen kívül mindössze néhány alkalmi, turisztikai célú különvonat koptatta a 100 éves jordán vaspályákat, részben a hetvenes években a General Electric által gyártott dízelmozdonyokkal, illetve néhány felújított, az 50-es években készült belga, német, japán, brit gyártású gőzmozdonnyal vontatva.

Az elmúlt években rendszeres forgalom csupán az ország középső területein lévő foszfátbányákból Akabába vezető vonalon volt, ahol viszont az egyvágányú pályán, a napi több pár foszfátszállító tehervonat közlekedése nem teszi lehetővé a tervezett rendszeres turisztikai célú vonatközlekedését Akaba és Wadi Rum látványos sivataga közt.

A szaksajtóban korábban beharangozott nagyszabású vasútfejlesztéseknek egyelőre nem sok látszata van, viszont az elmúlt évben alaposan (kazáncserével együtt) felújítottak egy 1955-ben, Belgiumban gyártott szerkocsis gőzöst. Első vonali futópróbáját február 10-én tartották meg. A körülbelül öt kilométeres futópróba sikeresen lezajlott, ezt a véletlen folytán az iho.hu szerzője is megtekinthetette.

A 71-es pályaszámú, felújított, olajtüzelésű gőzös Ammantól északra tolt ki, majd jött vissza 3 db eredeti négytengelyes kocsival. Az állomási tolatási mozgásoknál egy GE dízel is segédkezett, valamint a vonalat mindkét irányban rendszeresen bejáró pft-s motoros hajtányok is kihaladtak a pálya szemrevételezésére és karbantartására.

Mindazonáltal a tervezett nosztalgiaüzem leggyengébb pontja a több mint 100 éves pálya állapota. A legtöbb helyen még mindig az eredeti vasaljas felépítményből áll, így nem is csoda, hogy a legnagyobb sebesség mindössze 40 kilométer per óra, de jellemzően inkább 20-30 körül van.

A domborzat miatt sok kis sugarú ívvel tarkított vonalon az alacsony sebesség természetesen nem feltétlenül gond a nosztalgiaüzem esetén, viszont a pálya üzembiztonsága igen kritikus szempont egy jellemzően külföldi turistákat szállító vonatnál.

A helyiek elmondása szerint elsőként egy kb. 35 kilométeres távolságon fognak rendszeresen nosztalgiavonatokat közlekedtetni Ammantól délre, illetve különvonat rendelhető akár a teljes járható vonalra a szír határtól egész Akabáig.

A Hedzsász vasútnak mellesleg magyar vonatkozása is van a Ganz által a szíriai szakaszra szállított (a kortárs hazai MD-kre hasonlító) 6 motorkocsi és 13 mellékkocsi révén. Sajnálatos módon a járművek már a kétezres évek eleje óta leállítva várták sorsuk jobbra fordulását a kadami vontatási telepen, Damaszkusz szélén, ahol a jelenlegi polgárháborús helyzetben bizonytalan sorsuk van. Két magyar gyártású mellékkocsi ugyanakkor megmenekült, mivel a Jordán Vasút megvette őket, ráadásul eredeti (sárga-piros) színüket is megőrizték, sőt még az őket vonatató két GE dízelt is átfestették miattuk.

Az ammani állomáson az egykori raktárépületben kis múzeumot is berendeztek. Ezt leginkább délelőtt érdemes felkeresni, mivel pontos nyitvatartási ideje nincsen. A vasút történetével kapcsolatosan ezeken a (sajnos nem túl friss) oldalakon lehet bővebb információhoz jutni.