Tél

Elmúlt a tél, szépen kitavaszodott. A nap gyönyörűen süt, a fák kizöldültek. Lassan kezdjük elfelejteni a tél okozta nehézségeket. Pedig most kellene elkezdeni a felkészülést a következőre, lassan, megfontoltan, tudatosan, nehogy megint váratlanul érjen bennünket a hideg, a hó, a fagy. De ilyenkor úgy vagyunk vele, hogy örülünk a napsütésnek, a melegnek és nagyon messze van még a következő tél. Akkor meg majd újból kezdődik a kapkodás, senki nem tudja majd, hogy mi legyen a hajléktalanokkal, jönnek majd a „jobbnál jobb” ötletek.

Igaz ez a forgalom szervezésére is. Az idén viszonylag későn, februárban kezdődött a nagy hideg, és nem is tartott sokáig, a médiumok, a rádió, a televízió mégis úgy felfújták, mintha eljött volna a világvége.

De a téllel együtt ez is megszokott már. Örülnek, hogy van mivel riogatni az embereket. Hallgatom a rádiót, egyszer csak felfigyelek egy jellegzetes hangra. Ferge Zsuzsa, ismert szociológus, egyetemi tanár, megdicsérte a MÁV-ot, konkrétan Szarvas Ferenc vezérigazgatót, amiért a nagy hidegre való tekintettel megnyitotta a vasúttársaság várótermeit a hajléktalanok előtt. Nos, szerintem érdemes elgondolkodni az eseten. Elöljáróban azonban le kell szögeznem, hogy a hajléktalanok sorsa iránt nem vagyok teljesen közömbös, és egyetértek azokkal, akik szeretnék elkerülni, hogy ezek az emberek a szabad ég alatt megfagyjanak.

Csak a megoldást nem úgy látom, ahogyan azt Ferge Zsuzsa. Mert a vasúti várótermek nem éjjeli menedékhelynek, vagy hajléktalanszállodának épültek. Ezeknek az épületeknek az a funkciójuk, hogy az utazni szándékozók, akik megvették a jegyet, itt várják meg a vonatuk indulását. Kulturált, tiszta, télen fűtött körülmények között. Hiszen, hál' Istennek, elég sokan veszik még ma is igénybe a vasút szolgáltatásait, elsősorban a Budapest környékén ingázó dolgozók és a diákok. Vajon őket megkérdezte-e valaki, hogy egyetértenek-e a csövesek beengedésével? Mert az nemcsak azzal jár, hogy kosz és bűz keletkezik, hanem azzal is, hogy különféle fertőzéseket kaphatnak el a környezetükben tartózkodó emberek. És ugyan ki szeretné, hogy az iskolába küldött gyermeke TBC-vel, hepatitisszel, netán kalicivírussal megfertőzve érkezzék haza. Azt hiszem senki. Még Ferge Zsuzsa, vagy Szarvas Ferenc sem.

Természetesen nyugodtan feltételezhetem, hogy a vezérigazgató úr jóhiszeműen járt el, hiszen várható volt, hogy megszólal egy hangos kisebbség, és pellengérre állítja a vasutat, amiért elzárja a várótermeit, járműveit a hajléktalanok elől. (A csöndes többség meg csak tűr.) De azt is látni kell, hogy Szarvas Ferencnek nem feladata a hajléktalanellátás. Neki a kötelessége a cég hatékony, ha lehet gazdaságos működtetése, és a bevételek növelése, a kiadások optimalizálása. A csövesek megjelenése azonban az utazóközönség egy részét elriaszthatja, miáltal a bevétel csökken, tehát a vállalatot anyagi veszteség éri.

A hajléktalanok ellátása nem a Magyar Államvasutak feladata. Megvannak az erre megfelelően szakosodott csoportok, alapítványok, önkormányzatok, a kormányzat. Végezze mindenki a saját feladatát! Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy a profi hajléktalanellátók tevékenysége kevés, juttasson számukra a saját vagyonából, nyissa meg előttük a saját ingatlanát, de ne más „kezével” verje a csalánt! Gondolom, F. Zs. nem túl gyakran veszi igénybe a MÁV szolgáltatásait, ezért Őt nem érinti a várótermekben kialakuló áldatlan állapot, amikor az utazni szándékozó kénytelen a huzatos peronon, a hóviharban, a hidegben várakozni, mert a váróhelyiségben a csövesek melegszenek, hangoskodnak, végzik a kis és nagy dolgukat. Enélkül is elég lepusztult a várakozóhelyiségek nagy része.

Mint érdekesség, azért ide kívánkozik, hogy nem is olyan régen, a lX. kerületi Aszódi utcában átadtak egy hajléktalanszállót – ez véletlenül korábban MÁV munkásszálló volt –, és ez ellen ott a helyszínen, az átadás alkalmából sokan erősen tiltakoztak. Vajon miért? De térjünk vissza Ferge Zsuzsa professzor asszonyhoz. Nem elégedett meg azzal, hogy a várótermeket megkapták a hajléktalanok, még egy újabb ötlettel állt elő. Nyissák meg a templomokat is számukra! Gondolom, templomba sem jár, tehát az új ötletének a nehézségeit megint másokkal viseltetné!

Abból gondolom, hogy nem jár templomba, mert ha járna, tudná, hogy a templomokban nem nagyon van fűtés, vagy ha van, akkor is nagyon gyenge, többnyire csak a misék, az istentiszteletek, vagy a szent liturgiák idejére kapcsolják azt be. Továbbá nincs illemhely, tisztálkodási, vagy kényelmes pihenési lehetőség. Nem értem, miért nem a bankokat vagy a pártházakat, netán a Parlamentet akarja megnyittatni! Ott fűtenek, van WC és tisztálkodási lehetőség. Talán azért, mert bankba Ő is jár, és akkor személyesen is el kellene viselnie a hajléktalanok testi közelségét. Természetesen tisztelem a professzor asszony életkorát, nagy tudását, élettapasztalatát. De ebben a kérdésben valahogy másképpen látom a megoldást. Mert az általa kínált megoldás olyan, mintha valaki az utcán látna egy didergő embert, ezért ez első arra járó, melegen öltözött járókelőt leütné, elvenné a bundáját, és a didergő emberre adná. Ezután a cselekedete után pedig egy szerencsétlen ember megmentőjének szerepében tetszelegne. Nos, ezért úgy gondolom, ha annyira aggódik a fedél nélkül maradt embertársai életéért, kérem, nyissa meg számukra budai ingatlanát és a bankszámláját! Talán akkor követőkre talál, és ha sokan így járnak el, akkor tényleg kevesebben fagynak meg a mérsékelt égövön megszokott, hideg télben!

Most a felkészülés idejét éljük. Most kell megteremteni a hajléktalanellátás anyagi és tárgyi feltételeit, hogy jövőre ne kelljen az ideihez hasonló lehetetlen intézkedéseket hozni.