Színes, szagos, zajos: DV 109,109

A magyar vasúti nosztalgia erős, ezzel szemben a témabeli emlékeink megőrzésére felkent társaság elhivatottsága a közvélekedés alapján nem üti meg a maximumot. Ennek okán a működő-, de legalább futóképes veterán vasúti járműveink száma csekély, és egységes szerelvényt is képtelenség kiállítani. A kizárólagosan a korhűséget szem előtt tartók elborzadva figyelik a nyolcvanas évekből származó, sosemvolt festésű étkező- vagy szalonkocsit az évszázados vagonok közé sorolva, és mindezt nosztalgiavonatként eladva – bár hozzá kell tenni, hogy napjainkban az élmény- és a nosztalgiavonatok külön kategóriát képeznek magánál az üzemeltetőnél is. Az egységes nosztalgia-kocsiparkról pedig úgy tűnik, már jócskán lekéstünk. A szélesebb réteg pedig az élményutakért fizet.

Szerencsére e sorok szerzője nem finnyás, és ahogy a sejtetett társaság szakemberei, ő is a meglévő lehetőségek közül válogat, ha e ritka nagyszériás, magyarországi használatú gőzmozdony mögé keres kocsikat. Sőt, még azoknál is kisebb választékból csemegézhet: a Déli Vasút 1917-ben épült gyorsvonati mozdonya mögé nem kapható korhű személyvagon. Sőt, semmilyen akkor futott sem szerepel a bolti kínálatban. Így marad a mai valóság leképezése: a Tillig gyártotta Pannónia étkezőkocsi, a teakfa étkezőre hasonlító Liliput és a háború után itt maradt német vagon (szintén Liliput alapból) átfestett verziója. Egy szép csuka-kocsi? Esélytelen, nincs donor, vagy ami hasonlatos lenne (Brawa), az rettenetesen drága. Ennél régebbre is kár visszatekinteni, balszerencsés módon nagyon eltérőek a sorozatgyártású II. korszakos német vagonok a magyaroktól.

A vontató viszont készen kapható. A gyártó Roco és a forgalmazó üzletek mindenkori kedvétől függően a Zimo dekódertől hangos változat 120–160, a sima digitálisan előkészített 100–140 ezer forint között vásárolható meg. Hatalmas summa, de legalább ez (és még egy korábbi időszakot megjelenítő Liliput gőzös) elérhető, hiszen az osztrák vonatkozás miatt az alapmodell létezett.

Innentől a Seuthe füstgenerátor 5400 forintos ára már nem oszt, nem szoroz – és mit ér a hangos csühögés vastag füst- és gőzoszlop nélkül? Igaz, a füstpatron működés közben éppen olyan ropogó hangot hallat, mint az akácfával rakott lobogó cserépkályha, és köpködi is az olajat a kémény köré. De a gyári szer el is párolog onnan, ezért nem érdemes kísérletezni egyebekkel.

Ne ijedjünk meg a gyárilag kapott RP 25-ös kerekektől sem. A hajtás a szerkocsiban van, két tengelyen, ezek mindegyikén tapadógyűrűvel. Ezt szokás lecserélni nem csökkentett karimamagasságú kerékpárra (gyári készletben kapható, a mozdony futókerekeivel együtt), de olyat is ismerek, aki csak karcsúbb gumigyűrűkkel pár száz forintból megoldotta a siklás problémáját. Maga a mozdony nem érzékeny, ezen az ábrázolt példányon a futó és a csatolt kerékpárok is eredetiek, és még nem fordult elő pályaelhagyás.

Természetesen túlzás azt állítani, hogy magyar asztalról nem hiányozhat a MÁV/Déli Vasút több korszakon átívelően használható gépe, de aki rászánja a pénzt, aligha fog csalódni benne.