Solaris: 25 ezer busz 1996 óta!

Évi 56 autóbusz megépítésével indult a bolechowói járműgyár, most akár ezerötszázat is tudnak, ha kell. Út a Neoplan Polskától az Azienda Trasporti Milanesinek átadott huszonötezredik, lengyel gyártású autóbuszig.

Ezerkilencszázkilencvenkilenc májusában egy teljesen új buszmárka mutatkozott be a poznani autóipari szakkiállításon: a 12 méter hosszú Solaris Urbino 12. A típus névadója a latin urbs, ami várost jelent. De, hogy honnan jött a Solaris? Majd arról is hamarosan.

A céget Krzysztof Olszewski alapította még 1994-ben, és eleinte gyakorlatilag a német gyártó Neoplan lengyelországi leányaként működött, Neoplan Polska néven. A kapcsolat nem véletlen, Olszewski a lengyelországi, 1989-es rendszerváltás megelőzően ugyanis a berlini Neoplan gyár igazgatójaként érvényesült. Hazatérve licenc alapján épített buszokat a nyugat-lengyelországi Bolechowóban újonnan létesített üzemben. A Neoplan Polska 1996 elején indította be a gyártást, miután a fiatal cég 72 buszra szóló megrendeléshez jutott a Nagy-lengyelországi (Wielkopolskie) vajdaság székhelyén működő, poznani tömegközlekedési vállalattól, a Miejskie Przedsiębiorstwo Komunikacyjne w Poznaniutól (MKP). Az MKP két hónappal később, 1996. március 22-én vette át az első buszát, és ettől a dátumtól számítjuk a gyár történetét.

Egy évvel később, 1997-ben a Weekly Polska  Krzysztof Olszewski – és neje, a cégvezetésben az évek során ugyancsak fontos pozíciót betöltő, eredeti foglalkozására nézvést fogorvos Solange Olszewska – fiatal vállalkozását az ország legjobb ötszáz cége közé sorolta. Nem véletlenül: a Neoplan Polska szép lassan kiterjesztve gyártói befolyását kezdte átvenni a belföldi buszpiacot. A cég 1998-ban – miközben elkészült az ötszázadik lengyel Neoplan – jelent meg a korszerű, alacsonypadlós, Olibus nevű, „már nem tipikus Neoplan, de még nem jellegzetes Solaris” autóbuszával. Az Olibus-ból, úgyis, mint a későbbi Urbinók bátyjából, kishíján ötven készült, az első jeleként annak a szándéknak, Bolechowóban már nem elégszenek meg azzal, hogy a német óriás buszait szerelik össze, hanem inkább sajátot akarnak.

És a következő évben, már Solaris márkanév alatt, bemutatkozott a továbbra is a Neoplan Polska égisze alatt árult Urbino – ettől kezdve az aszimmetrikus első szélvédő az összes Solaris termék megkülönböztető védjegyévé vált. A Solarist egyébként sokszáz, a közösbe bedobott lehetséges márkanév közül választották ki. Ahogy Solange Olszewska visszaemlékezett az akkor történtekre, azért döntöttek így, mert egyrészt ugyanúgy kezdődik, mint az ő keresztneve, másrészt a nappal, a napsütéssel kapcsolatos pozitív asszociációkra késztet.

Solange érdekes módon nem említette Stanisław Herman Lem lengyel science fiction-írót, akinek a könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el. Egykor Lem volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon, és az egyik, ha nem a legismertebb műve a Solaris. Lem szerint a Solaris a megismerhetetlennel való találkozásról szól, és érdekes módon az író is „beszélő neveket” adott a szereplőinek: a Solaris Állomás legénységnek tagja, a főhős Chris Kelvin pszichológus neve valószínűleg egyszerre utal Krisztusra és a Kelvin hőmérsékleti skálára.

De térjünk vissza a lengyel buszgyártó óriáshoz, ahol hittek abban, hogy képesek létrehozni egy piac-, majd exportképes, az igényeket széleskörűen kielégítő autóbusz családot, és a termékeiket nem másokéhoz, hanem kizárólag önmagukhoz mérték. Az első Urbino 12-esek Kielcében kezdték a személyszállítást, majd a következő években megjelentek a rövidebb, kilenc méteres, és a hosszabb, 12 és 15 méteres változatok. (Azóta a két véglet 8,6, illetve 18,75 méter.) Befutottak az első exportrendelések is Ostravából, majd Kassáról, és nem sokkal később egy újabb, Berlinből.

A cég 2001-től Solaris Bus & Coach Sp. z o.o.néven fut, és az elmúlt években különféle meghajtásokkal (dízel, hibrid, elektromos, troli), bővülő szegmensekben (városi, elővárosi, távolsági, kötöttpályás), és körülbelül háromtucatnyi ország többszáz városában jelent meg autó- és trolibuszaival (Trollino), villamosaival (Tramino), többek között Magyarországon is. Tízévesen, 2006-ban, már részvénytársaságként, a Solaris a hibridüzemű autóbuszok első sorozatgyártója! Az Urbino 18 Hybridből néhány esztendő leforgása alatt kétszáznál is több készült és jelent meg bizonyos európai városok utcáin. Krzysztof Olszewski ki is jelentette, „a dízel meghalt, éljen az elektromosság!” – való igaz, a városokban egyre kevesebb a tere az új gyártású, belső égésű motorokkal szerepelt buszoknak. Akkoriban a Solaris már évi akár ezer busz legyártására is képes volt, és 2009-ben, a gdanski Trako szakkiállításon bemutatták (a Tramino mellett) az első lengyel, teljesen elektromos buszt, az Urbino 8.9-et. A szakma az „év innovációjának” választotta a járművet – nem ez volt az első, de nem is az utolsó elismerés a gyár történetében.

Azért akadtak kisebb kudarcok is, hiszen hat éve leállt az Urbino 15 gyártása, a távolsági szegmensben tett kitérő, a Vacanza sem vált be igazán. Ám szívbaj nélkül levonták a tanulságokat, és arra fókuszáltak, ami igazán működött. Így érkezünk el 2019-hez, a „szerződések évéhez”. A megrendelőknek átadott 1487 legyártott jármű kétötöde alternatív hajtásláncot kapott – abban az évben érte el eddigi legjobb eredményét az időközben már a spanyol CAF (Construcciones y Auxiliar de Ferrocarriles) SA többségi tulajdonában álló vállalat.

A húszezredik busz 2020-ban gördült ki a bolechowói üzemcsarnokok valamelyikéből. Néhány napja pedig elérkezett a huszonötezredik ideje. Az Urbino 12 Electric a milánói Azienda Trasporti kötelékében lelt otthonra. Egy olyan közlekedési vállalatnál, amely már 450 Solaris gyártmányú autó-és trolibuszt üzemeltet.