Segítsen felújítani a Nyugati pályaudvart!
Teréz körút, Nyugati tér. Ha ma valaki szóba hozza a főváros e pontját, mindenkinek más jut eszébe róla. Lenin körút, Marx tér, körúti áttörés, Skála Metró, hármas metró, Combino, Westend, aluljáró, vagy éppen felüljáró, amiről a városi legenda azt tartja, hogy nem ért össze építésekor. És persze a Nyugati. Igen, a pályaudvar. És mint a térről, úgy jut eszébe rengeteg dolog az embernek, ha a pályaudvar kerül szóba. Utazások, kirándulások, nosztalgiavonat, kormányzati negyed, múzeumcsarnok, diszkóvita, peronkapuk, és még sorolhatnánk.
Viszont akármi is jut eszébe, az átlagember nem szívesen gondol a Nyugatira. Egy hatalmas épület a főváros szívében, sajnos egyre romló, pusztuló állapotban. Jó hírét ezen felül folyamatosan nyírbálja a politika, a média. Az elmúlt években hónapról-hónapra láttak napvilágot különféle fejlesztési, átépítési tervek, vagy épp olyanok, amik a pályaudvar megszüntetéséről, száműzéséről szóltak. Az elmúlt két évtizedben sorra megszűntek az áruforgalmi raktárak, a posta, a Nyugati motorszín – ez ugyan még részben áll, csak nem használják – és néhány vágányt is felszedtek, ami azóta is hiányzik. Pedig nagyon jó helyen van az a pályaudvar. És nem mai gyerek már – ahogy szokták mondani –, hiszen több, mint másfél évszázada áll már ott, a Nyugati tér északkeleti oldalán. Épülete pedig még így meggyötörten, pusztulóan is szép és tekintélyt parancsoló.
Ám hamarosan pozitív fordulatot vehet a pályaudvar története. Igaz, egyelőre még csak tervek vannak. De legalább ezek szép és előre mutató tervek, így bízhat benne mindenki, hogy ezúttal nem csak a bontásig – mint a kormányzati negyed esetében – jut a folyamat. Már csak azért is, mert – valljuk be – furcsán nézne ki egy vonatfogadó csarnok csarnok nélkül. Persze, vonatok nélkül se lenne jobb.
A tervezett felújítás első szakasza nem annyira látványos, ám annál fontosabb. Mert a tetővel kezdik. A Főmterv Zrt. és az MG Építész Kft. alkotta konzorcium nyert a közbeszerzésen, első feladatuk a tető felújításának építészeti terveinek elkészítése, valamint a teljes projekt, a Nyugati pályaudvar felújításának megvalósíthatósági tanulmányterve. Ebben szerepet kap majd – egyelőre kérdéses, hogy milyen mértékben – a Dévényi Tamás és Pethő László építészek által jegyzett munka, melynek legfontosabb és leglátványosabb eleme a jelenlegi vonatfogadó csarnok mögé, a vágányok köré-fölé tervezett modern, a pályaudvarhoz jellegében illeszkedő új csarnok, áttört vázzal, nagy üvegfelületekkel.
Ez azonban még a jövő zenéje, egyelőre az a biztos, hogy a tetőszerkezet felújításához szükséges tervek elkészítéséhez hamarosan nekifognak a szakemberek. A pályaudvar tetőzete, vízelvezetési hálózata erősen leromlott állapotban van, a csarnok beázik. Esőben úgy érzi magát az utazó, mintha a csarnok ott se lenne. Az munka a főpárkány feletti részeken kezdődik, tehát a tartószerkezet, a héjalás, a térvilágítás és egyes helyeken a homlokzat kisebb-nagyobb mértékű felújítását foglalja magában.
A munkákhoz a tervezők a lakosság segítségét kérik. Az MG Építész Kft. az info@mgepitesz.hu e-mail címre vár minden archív felvételt a pályaudvarról, de főleg a belső terekről és a tetőszerkezetről, a minél pontosabb rekonstrukció elősegítésére.
Az első normál nyomközű magyarországi vasútvonal kezdőpontján, 1846-ban épült fel az akkor még Pest pályaudvar névre hallgató vasútállomás felvételi épülete. Az épület nagyjából ott állt, ahol a mai Nyugati, de egészen a mai Jókai (korábban Gyár) utcáig nyúlt be a városba. A huszonhét méter széles és száznegyvenkét méter hosszú, Polonceau-kötéses épületet Paul Wilhelm Eduard Sprenger osztrák építész tervezte. Az épület hozzávetőlegesen hasonlított a maira, bár a megnyitáskor még nem készültek el az oldalsó várócsarnokok.
A főhomlokzatot övpárkány osztotta két szintre. Alul öt boltíves kapu, fölötte ugyancsak öt boltíves ikerablak kapott helyet. Az oldalfalakat a pillérek osztották fel tizenöt részre. Minden mezőben alul három, fölül öt boltíves ablakot építettek. A főhomlokzatot timpanon zárta, a csarnokhoz pedig két oldalt, szimmetrikusan csatlakoztak az érkezési és indulási oldal utasforgalmi létesítményei, a várótermek, a pénztárak, az éttermek, és az egyéb üzemi és kiszolgáló helyiségek.
A mai is álló „új” csarnok a főváros fejlődésével együtt, a nagyszabású rendezési tervekkel összhangban készült el. A városrendezési koncepció fő célkitűzése egy olyan körút kialakítása volt, amely kapcsolatot teremt a külső kerületekből a belvárosba vezető sugárutak között, egyúttal a belváros és a külsőbb területek egyfajta határoló vonalaként is szolgál. Ekkor épült, és került mai helyére a jelenleg is álló Nyugati pályaudvar, hiszen a régi, a Jókai utcáig húzódó épületet a Teréz körút gyakorlatilag kettévágta. Így a pályaudvar vonatfogadó csarnoka és a csatlakozó épületek 1874. és 1877. között épültek. A vonatfogadó csarnokot gyakorlatilag a régi épület köré, fölé húzták fel, az építkezés ideje alatt a vonatok a megszokott rend szerint a csarnokba érkeztek és onnan indultak.
Az épületeket a francia Eiffel tervezőiroda munkatársai tervezték. A vezető tervező August De Serres volt, a csarnok vasszerkezetét Teofil Seyrig tervezte, az építészeti kiviteli tervek pedig Victor Bernand nevéhez fűződnek. Az új csarnok szintén Polonceau-fedélszékes, a tartók fesztávolsága negyvenkét méter. A csarnok alapterülete hatezer-egyszázötvenhárom négyzetméter, beépített térfogata százhetvenháromezer-kilencszázhetvennyolc légköbméter. A csarnokba négy vágány fut be, a tizedik és a tizenharmadik mellett szélső, a tizenegyedik és tizenkettedik között középperon húzódik.
A csarnok mellett végigfutó szárnyakat a homlokfalnál oldalanként két-két magas kupolás saroktoronnyal ékített épülettömb zárja, ezzel erős kontrasztot alkot a közre fogott vonatfogadó csarnok könnyed, üvegfelületű homlokzatával. Az új felvételi épület aszimmetrikus: a jobb oldali szárny, az indulási oldal szélesebb, mint az érkezési. Itt kaptak helyet a belföldi és a nemzetközi pénztárak, az eredetileg is vendéglátóipari célokra készült étteremcsarnok, ahol ma gyorsétterem üzemel, valamint az épületrész végében az úgynevezett ceglédi váró. Annak idején itt voltak még a posta és a gyorsáruraktárak épületei is. A bal szárnyban, az érkezési oldalon kapott helyet a csomagmegőrző és a poggyászkiadó, a vasúti irodák, valamint a ceglédi váróval szemben a királyi váróterem.
Az épület vasvázát nem falazták körbe, a főtartók, oszlopok, árkádok, melléképítmények láthatóak, és így dekorációs célokat is szolgálnak. Ez az évek során sajnos ahhoz is vezetett, hogy az időjárás viszontagságainak kitett szerkezet jelentősen korrodálódott. Az akkor még csak műemlék jellegű, napjainkban műemléki épület rossz állapota miatt a tervek között annak teljes elbontása is szerepelt. Végül a szakemberek és a közvélemény nagy megelégedésére a MÁV a Nyugati pályaudvar épületeinek eredeti állapotban való rekonstruálása mellett döntött. A tervezés 1976-ban kezdődött, és a hármas metró építéséhez kapcsolódóan, 1977. és 1979. között zajlott a felújítás. A munkálatokról a Közdok készített filmet, melyet a cikk végén lehet megtekinteni.
A munkálatokat az Uvaterv jeles mérnöke, Dr. Sigrai Tibor vezette. A csarnok két oldalán magasodó épületek felújítását pedig a MÁVTI Ybl-díjas tervezőmérnöke, Siraki Lóránd vezette. A metró 1981-ben érte el a Nyugati pályaudvart, ekkor adták át a tér mai napig is forgalmas aluljárórendszerét. A teljes pályaudvar felújítása 1988-ban ért véget, bár az utolsó években már csak kisebb munkálatok maradtak hátra. Ez tehát azt jelenti, hogy a Nyugati pályaudvar negyed évszázada kapott utoljára átfogó felújítást, azóta az elmúlt években csak kisebb beavatkozásokat végeztek a kritikus részeken. Ideje lenne tehát egy alapos kezelésnek, a pincétől a padlásig. Vagy fordítva.
A tervezőiroda archív fotókat keres, a munkálatok jövőre kezdődhetnek.
Teréz körút, Nyugati tér. Ha ma valaki szóba hozza a főváros e pontját, mindenkinek más jut eszébe róla. Lenin körút, Marx tér, körúti áttörés, Skála Metró, hármas metró, Combino, Westend, aluljáró,
vagy éppen felüljáró, amiről a városi legenda azt tartja, hogy nem ért össze építésekor. És persze a Nyugati. Igen, a pályaudvar. És mint a térről, úgy jut eszébe rengeteg dolog az embernek, ha a
pályaudvar kerül szóba. Utazások, kirándulások, nosztalgiavonat, kormányzati negyed, múzeumcsarnok, diszkóvita, peronkapuk, és még sorolhatnánk. Viszont akármi is jut eszébe, az átlagember nem szívesen
gondol a Nyugatira. Egy hatalmas épület a főváros szívében, sajnos egyre romló, pusztuló állapotban. Jó hírét ezen felül folyamatosan nyírbálja a politika, a média. Az elmúlt években hónapról-hónapra
láttak napvilágot különféle fejlesztési, átépítési tervek, vagy épp olyanok, amik a pályaudvar megszüntetéséről, száműzéséről szóltak. Az elmúlt két évtizedben sorra megszűntek az áruforgalmi
raktárak, a posta, a Nyugati motorszín - ez ugyan még áll, csak nem használják - és néhány vágányt is felszedtek, ami azóta is hiányzik. Pedig nagyon jó helyen van az a pályaudvar. És nem mai
gyerek már - ahogy szokták mondani -, hiszen több, mint másfél évszázada áll már ott, a Nyugati tér északkeleti oldalán. Épülete pedig még így meggyötörten, pusztulóan is szép és tekintélyt
parancsoló.
Ám hamarosan pozitív fordulatot vehet a pályaudvar története. Igaz, egyelőre még csak tervek vannak. De legalább ezek szép és előre mutató tervek, így bízhat benne mindenki, hogy ezúttal nem
csak a bontásig - mint a kormányzati negyed esetében - jut a folyamat. Már csak azért is, mert - valljuk be - furcsán nézne ki egy vonatfogadó csarnok csarnok nélkül. Persze, vonatok nélkül se lenne
jobb.
A tervezett felújítás első szakasza nem annyira látványos, ám annál fontosabb. Mert a tetővel kezdik. A Főmterv Zrt. és az MG Építész Kft. alkotta konzorcium nyert a közbeszerzésen, első feladatuk a
tető felújításának építészeti terveinek elkészítése, valamint a teljes projekt, a Nyugati pályaudvar felújításának megvalósíthatósági tanulmányterve. Ebben szerepet kap majd - egyelőre kérdéses, hogy
milyen mértékben - a Dévényi Tamás és Pethő László építészek által jegyezett munka, melynek legfontosabb és leglátványosabb eleme a jelenlegi vonatfogadó csarnok mögé, a vágányok köré-fölé
tervezett modern, a pályaudvarhoz jellegében illeszkedő új, modern csarnok, áttört vázzal, nagy üvegfelületekkel. Ez azonban még a jövő zenéje, egyelőre az a biztos, hogy a tetőszerkezet
felújításához szükséges tervek elkészítéséhez hamarosan nekifognak a szakemberek. A pályaudvar tetőzete, vízelvezetési hálózata erősen leromlott állapotban van, a csarnok beázik. Esőben úgy érzi
magát az utazó, mintha a csarnok ott se lenne. Az munka a főpárkány feletti részeken kezdődik, tehát a tartószerkezet, a héjalás, a térvilágítás és egyes helyeken a homlokzat kisebb-nagyobb
mértékű felújítását foglalja magában.
A munkákhoz a tervezők a lakosság segítségét kérik. Az MG Építész Kft. az info@mgepitesz.hu e-mail címre vár minden archív felvételt a pályaudvarról, de főleg a belső terekről és a tetőszerkezetről, a
minél pontosabb rekonstrukció elősegítésére.
A műemlék Nyugati
Az első normál nyomközű magyarországi vasútvonal kezdőpontján, 1846-ban épült fel az akkor még Pest pályaudvar névre hallgató vasútállomás felvételi épülete. Az épület nagyjából ott állt, ahol a
mai Nyugati, de egészen a mai Jókai (korábban Gyár) utcáig nyúlt be a városba. A huszonhét méter széles és száznegyvenkét méter hosszú, Polonceau-kötéses épületet Paul Wilhelm Eduard Sprenger
osztrák építész tervezte. Az épület hozzávetőlegesen hasonlított a maira, bár a megnyitáskor még nem készültek el az oldalsó várócsarnokok. A főhomlokzatot övpárkány osztotta két szintre. Alul öt
boltíves kapu, fölötte ugyancsak öt boltíves ikerablak kapott helyet. Az oldalfalakat a pillérek osztották fel tizenöt részre. Minden mezőben alul három, fölül öt boltíves ablakot építettek. A
főhomlokzatot timpanon zárta, a csarnokhoz pedig két oldalt, szimmetrikusan csatlakoztak az érkezési és indulási oldal utasforgalmi létesítményei, a várótermek, a pénztárak, az éttermek, és az egyéb
üzemi és kiszolgáló helyiségek.
A mai is álló "új" csarnok a főváros fejlődésével együtt, a nagyszabású rendezési tervekkel összhangban készült el. A városrendezési koncepció fő célkitűzuése egy olyan körút kialakítása volt, amely
kapcsoltatot teremt a külső kerületekből a belvárosba vazatő sugárutak között, egyúttal a belváros és a külsőbb területek egyfajta határoló vonalaként is szolgál. Ekkor épült, és került mai helyére a
jelenleg is álló Nyugati pályaudvar, hiszen a régi, a Jókai utcáig húzódó épületet a Teréz körút gyakorlatilag kettévágta. Így a pályaudvar vonatfogadó csarnoka és a csatlakozó épületek 1874 és 1877
között épültek. A vonatfogadó csarnokot gyakorlatilag a régi épület köré, fölé húzták fel, az építkezés ideje alatt a vonatok a megszokott rend szerint a csarnokba érkeztek és onnan indultak. Az
épületeket a francia Eiffel tervezőiroda munkatársai tervezték. A vezető tervező August De Serres volt, a csarnok vasszerkezetét Teofil Seyrig tervezte, az építészeti kiviteli tervek pedig Victor
Bernand nevéhez fűződnek. Az új csarnok szintén Polonceau-fedélszékes, a tartók fesztávolsága negyvenkét méter. A csarnok alapterülete hatezer-egyszázötvenhárom négyzetméter, beépített
térfogata százhetvenháromezer-kilencszázhetvennyolc légköbméter. A csarnokba négy vágány fut be, a tizedik és a tizenharmadik mellett szélső, a tizenegyedik és tizenkettedik között középperon
húzódik.
A csarnok mellett végigfutó szárnyakat a homlokfalnál oldalanként két-két magas kupolás saroktoronnyal ékített épülettömb zárja, ezzel erős kontrasztot alkot a közre fogott vonatfogadó csarnok
könnyed, üvegfelülető homlokzatával. Az új felvételi épület asszimetrikus: a jobb oldali szárny, az indulási oldal szélesebb, mint az érkezési. Itt kaptak helyet a belföldi és a nemzetközi pénztárak, az
eredetileg is vendéglátóiparti célokra készült étteremcsarnok, ahol ma gyorsétterem üzemel, valamint az épületrész végében az úgynevezett ceglédi váró. Annak idején itt voltak még a posta és a
gyorsáruraktárak épületei is. A bal szárnyban, az érkezési oldalon kapott helyet a csomagmegőrző és a poggyászkiadó, a vasúti irodák, valamint a ceglédi váróval szemben a királyi váróterem.
Az épület vasvázát nem falazták körbe, a főtartók, oszlopok, árkádok, melléképítmények láthatóak, és így dekorációs célokat is szolgálnak. Ez az évek során sajnos ahhoz is vezetett, hogy az időjárás
viszontagságainak kitett szerkezet jelentősen korrodálódott. Az akkor még csak műemlék jellegű, napjainkban műemléki épület rossz állapota miatt a tervek között annak teljes elbontása is szerepelt.
Végül a szakemberek és a közvélemény nagy megelégedésére a MÁV a Nyugati pályaudvar épületeinek eredeti állapotban való rekonstruálása mellett döntött. A tervezés 1976-ban kezdődött, és a
hármas metró építéséhez kapcsolódóan, 1977 és 1979 között zajlott a felújítás. A munkálatokat az Uvaterv jeles mérnöke, Dr. Sigrai Tibor vezette. A csarnok két oldalán magasodó épületek felújítását
pedig a MÁVTI Ybl-díjas tervezőmérnöke, Siraki Lóránd vezette. A metró 1981-ben érte el a Nyugati pályaudvart, ekkor adták át a tér mai napig is forgalmas aluljárórendszerét. A teljes pályaudvar
felújítása 1988-ban ért véget, bár az utolsó években már csak kisebb munkálatok maradtak hátra. Ez tehát azt jelenti, hogy a Nyugati pályaudvar negyed évszázada kapott utoljára átfogó felújítást,
azóta az elmúlt években csak kisebb beavatkozásokat végeztek a kritikus részeken. Ideje lenne tehát egy alapos kezelésnek, a pincétő a padlásig. Vagy fordítva.
