Rossz napok jártak a Lockheed harcigépekre...

A leállításról szóló közlemény egyik részlete feltehetően az első F-35-ös lezuhanás okát is megjelölte: a flotta minden gépét át kell vizsgálni egy a hajtóműben lévő üzemanyag-vezeték miatt. Ugyanakkor az F-35-ös programiroda dokumentuma is hangsúlyozza, hogy időleges leállításról van szó, és mint az azóta nyilvánosságra hozott beszámolók jelzik, az előírt átvizsgálás, az érintett vezeték cseréje nem vesz igénybe többet 24–48 óránál.

A letiltás tehát hatalmas sajtóvisszhangot kavart, arról már csak a szűkebb szaksajtó számolt be, hogy több üzemeltetőnél a vizsgálatokon már túl is vannak és repülnek a gépeik. Például az olasz F-35-ösök, amelyek a leállítás utáni napon már dolgoztak azon a szardíniai bázison, ahol a légiharc-kiképzés zajlik. Ugyancsak pörögnek tovább a brit haditengerészet B-altípusú (STOL/VTOL) gépei, amelyek az amerikai partoknál időző új brit hordozó fedélzetén gyakorolják a tengeri üzemeltetést. Szintén repülnek újra a norvég Lightning-II-k.

Míg a szaksajtóban sűrűn emlékeztetnek arra, hogy az új harcigéptípusok esetében az ilyen problémák egyáltalán nem ritkák – nem beszélve a régebbiekről, a B1-b szuperszonikus varia-bombázó különösen hírhedt volt az időleges repülési tilalmairól – azok, akik  a program ellenfeleinek számítanak (Amerikán belül és kívül), újabb alkalmat találtak arra, hogy a sok éve hangoztatott kifogásokat ismét felsorakoztassák, használhatatlan, kudarcos és közben óriási összegeket felemésztő, felesleges programnak minősítve az egész F-35-ös vállalkozást. A meglehetősen alapos és elfogulatlan forrásként ismert The Aviationist portál ezügyben érdekes adatot közölt: a típus első lezuhanása tízszer annyi like-ot generált a Facebookon, mint az a hír, ami éppenséggel a gép használhatóságát támasztotta alá, vagyis hogy az F-35-ös túlesett az első éles harci alkalmazáson.

Nem annyira légibalesetnek minősíthető, ami egy belgiumi bázison történt: az egyik Lockheed F-16-os a földön lőtte ki a másikat. A gépeket a következő repülésre készítették elő, amikor egy technikus hibája következtében működésbe lépett a Falconok egyikének a gépágyúja, a 20 milliméteres lövedékek felrobbantottak egy másikat, két további gép megrongálódott, egy műszakis megsérült.

Végül: az alaszkai Elmendorf bázison kényszerleszállt és a pályán csúszott tovább az amerikai légierő egyik F-22-ese. Az nyilvánvaló, hogy futómű-hiba történt, de nem tudni pontosan, hogy a gép ki nem bocsátott futókkal szállt hasra, vagy a futói netán visszacsuklottak vagy letörtek volna a kényszerleszállás során, mindenesetre a bázis szóvivőjének szűkszavú nyilatkozata arra utal, hogy a pilóta már a levegőben észlelhette a hibát, nyilván amikor megpróbált futót nyitni.

Az esemény fél évvel azután történt, hogy hasonló incidens volt a nevadai Reno mellett, a Fallon bázison, szintén az alaszkai alakulat egyik gépével. Az akkori és a mostani baleset sem okozott személyi sérülést, viszont nincs adat arról, mekkora kár keletkezett a gépekben: a szaksajtó arra emlékeztet, hogy az F-22-esek javítása különlegesen kényes és pénzigényes művelet, egy hasraszállás kárt okozhat a gép belső fegyverrekeszében, és helyre kell állítani az alacsony észlelhetőség szempontjából létfontosságú burkolatot és más elemeket is. Egy még korábbi F-22-es hasraszállás után a gépet hat év alatt tették újra bevetésre képessé, 35 millió dolláros költséggel.

Mint ismert, a típusból 186 példány áll szolgálatban, a washingtoni számvevőszék épp most hozta nyilvánosságra a maga anyagát az F-22-es flotta korlátozott hadrafoghatóságáról. (Friss hír: a Tyndall légitámaszponton állomásozó F-22-esek közül több szintén kárt szenvedhetett az ott pusztító hurrikán miatt, annak ellenére, hogy az értékes gépek hangárban voltak.)

* * *