Szellem-MiG Európa fölött
A modern katonai repülés egyik legfurcsább balesete történt 25 évvel ezelőtt: több mint 900 kilométeres, majdnem hetven perces repülés végeztével a szovjet légierő egy harci gépe Belgiumban zuhant le – de a pilóta nem ekkor, hanem közvetlenül felszállás után katapultált.
Szerencse a szerencsétlenségben: a furcsa balesetet ért MiG-23-ast kiképzőrepülésre készítették elő, nem volt rajta fegyverzet, és az is csak Fortuna közbelépésének köszönhető, hogy lezuhanásakor csak egy családi farmot talált el Belgiumban, a francia határ közelében, miután sűrűbben lakott területek fölött is átrepült – anélkül, hogy vezette volna valaki.
A MiG-23-as az akkori Varsói Szerződés fontos alaptípusa volt. Noha variaszárnyas technológiája inkább a hetvenes évek szintjét tükrözte, jelentős harcértékű gépként tartották számon nyugaton is: erős hajtómű, több mint ötezer példány, sok VSZ-en kívüli felhasználó szerte a világon, továbbfejlesztés földi támadó szerepkörre is.
Hogy tulajdonképp ezzel a géppel mi is történt 1989 július 4-én, arról magyar nyelven az egykori vadászpilóta, nyugalmazott altábornagy, a légierő vezérkari főnöke, Kositzky Attila harmadik, „Égbolt pilóta nélkül?” című könyvében olvashatunk legrészletesebben, a kötetből a szerző engedélyével idézünk. Tehát hogyan is indult az a furcsa nap valahol egy lengyelországi szovjet bázison?
„Kolobrzeg repülőtéren a szovjet légierő Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett 871. Pomerániai vadászrepülő ezrednél kiképzési repülés kezdődött a kora reggeli órákban. Nyikoláj Szkurigyin ezredes, a szovjet Északi Hadsereg Csoport 239. Vadászrepülő hadosztály politikai osztályának főnöke megkezdte a szabadság utáni helyreállító repülését, hiszen április óta nem repült. Szkurigyin ezredes tapasztalt I. osztályú pilóta volt, 1700 órával, amiből 527 órát repült a MiG-23 különböző változatain.
A kétkormányos MiG-23UB típusú repülőgéppel végrehajtott sikeres ellenőrzést követően az együléses, »29« oldalszámú MiG-23 repülőgéppel 09 óra 18 perckor szállt fel, 260 fokos felszálló irányon. A fékkiengedés utáni 41. másodpercben, 150 méter magasságon, a baloldali szívócsatornából csattanást hallott, ezt követően az utánégő magától kikapcsolt, csökkent a hajtómű fordulatszáma, vele együtt a sebesség és a magasság. A gép sebessége 550 km/óráról 250 km/órára csökkent, a visszapillantó tükörben füstcsíkot látott a gép mögött. Szkurigyin jelentette a repülésvezetőnek a hajtómű leállást, kicsit belépett jobbra, hogy a gép a felszálló mezőtől 200 méterre lévő tengerbe zuhanjon, majd még hallotta a repülésvezető megerősítő parancsát a katapultálásra, és kilőtte magát. Szkurigyinnak földet éréskor kifordult a karja, a helybéli földeken dolgozó parasztok segítségévek összeszedte ejtőernyőjét, és várta a kutató-mentő egységet...”
Idáig a történet még lehetne egy viszonylag szokványos esemény, hajtóműhiba, gépelhagyás. Node a folytatás egészen más volt:
„10 óra 00 perckor Ognyev vezérőrnagy, az Északi Hadsereg Csoport légierő parancsnoka, jelentette a Szovjet Légierő parancsnokának, hogy sikeres katapultálás történt Kolobrzegben, a repülőgép a tengerbe zuhant, a pilóta mentése folyamatban van.
Valójában, a fedélzeti adatrögzítő szerint, a katapultálást követő 6. másodpercben a hajtómű lassan felvette a teljes fordulatot, a bekapcsolt robotpilóta »megfogta« a felszálló irány 260 fokos értékét, és a gép emelkedve, bekapcsolt ‚Saját-Ellenség’ berendezéssel megközelítette a lengyel–keletnémet határt, majd berepült a keletnémet légtérbe”.
Hogy miképp történhetett, hogy a gép tovább repült, erről a Magyar Légierő egykori repülőmérnöke, Dicső István küldött az iho/repülés számára érdekes részleteket:
„Ezeken a repülőgépeken – és természetesen a mai korban már mindegyiken – van robotpilóta. Korszaktól, gyártótól stb függően természetesen eltérő »tudással« felvértezve. A MiG családban is már a 21-esnél megjelent és korszerűsödött a modifikáció változásával, korszerűsödéssel a KAP-2 től az AP-155-ön keresztül a SZAU-23 SZN-ig. A 23-asban is – ha jól tudom – SZAU modifikáció volt.
A robotoknak különböző üzemmódjai vannak, például: csillapítás, stabilizáló, kivezető (bonyolult repülési helyzetből, ha a repülőgépvezető elveszti térbeni tájékozódási képességét), stb. Ráadásul van magasság stabilizálási képessége is. Tehát, ha valamilyen rendellenességet tapasztalt a pilóta és katapultált, viszont a robot valamelyik, csillapításon kivüli üzemmódja bekapcsolt helyzetben volt, az üzemszerűen irányította a gépet. Ez mindaddig tartott, amíg a gépben volt üzemanyag, mert amikor az elfogy, a hajtómű leáll, megszűnik a hidraulika nyomás is egy rövid idő után, a robot kikapcsol. De ami a legfontosabb: nincs tolóerő, csökken a felhajtóerő, a gép elkezd sűlyedni, majd valamilyen formában földet ér.”
Nos, a „szellemgép” azonban a katapultálás után tehát nem akart földet érni. Ismét Kositzky Attila könyvéből idézzük a fontosabb mozzanatokat:
...Amikor a fedélzeti radarokon is feltűnt a cél, nagy túlterhelésű fordulóval csökkentették sebességüket és 10 óra 05 perckor felvették az azonosítás, igazoltatás pozícióját. »DJ« Martin százados az elfogott cél baloldalára helyezkedett, megközelítette a gépet, felkészült az igazoltatásra, míg »Turf« Murphy százados ezer méterre lemaradva biztosította tevékenységét. »DJ« Martin százados nem akart hinni a szemének, hogy egy szovjet felségjelű MiG-23 repülőgépet fogtak el, amelynek hiányzik a kabinteteje, és nincs a kabinban pilóta. (A következő hangfelvételen, amely az elfogás rádiózását rögzítette, 1,10-nél hallható az amerikai pilóta döbbent jelentése: no pilot, canopy is missing...)
»DJ« Martin százados azt parancsot kapta, hogy lőjék le a MiG-23-t, lehetőleg lakatlan terület fölött, amit a pilóták visszaigazoltak azzal, hogy az alattuk–előttük lévő német, holland, belga területen nem látnak erre eshetőséget a 12000 méteres magasságon.
A MiG–23-t az északnyugati szél kissé elnyomta déli irányba, és határozottan a belga–francia határ felé tartott, közben az F-15 pilóták pedig felkészültek, hogy ha a tenger fölé ér a gép, lelövik.
Ekkor már a francia légierő is riasztotta készenléti szolgálatának Mirage-2000 géppárját, azzal a paranccsal, hogy amennyiben a MiG francia területre berepülne. lőjék le Közben a MiG-23 üzemanyaga kifogyott, és a gép süllyedni kezdett. A két F-15 követte, és látták, hogy 10 óra 37 perckor a belgiumi Kortrijk város egyik lakóházára zuhant, ahol megölte a 19 éves Wim Delaere nevű fiatalembert. A két F-15 még 10–15 percig körözött a helyszínen, majd kis üzemanyag maradékkal leszálltak Soesterbergben.
Szkurigyin ezredes nyilvános sajtóértekezleten, maga és családja nevében bocsánatot kért a belga családtól, fiuk elvesztése miatt, a szovjet kormány 685 ezer dollár kártérítést fizetett a belga kormánynak.
A belga kormány engedélyezte a szovjet szakértők, technikusok helyszíni munkálatait, amelynek során a roncsokat összeszedték, a Szovjetunióba szállították, ahol az utánégő önkényes kikapcsolására nem találtak magyarázatot, bár azt megállapították, hogy a hajtóművel az utolsó egy év során öt alkalommal különböző problémák voltak. Az Északi Hadsereg Csoportnál és a keletnémet légvédelmi rendszernél fejek hullottak, mivel nem azonosították az elszabadult gépet, és nem foganatosítottak megfelelő rendszabályokat.”
A későbbiekben a nyugati sajtóban felvetették, miért nem lőtték le jóval korábban, még Németország kevésbé beépített zónái fölött a „kabrió-23-ast” az amerikaiak. Nemhivatalosan a válasz erre az volt, hogy lehet, hogy amikor találat éri a gépet, épp egy erdő felett van, de hogy 12 ezer méter magasból hová zuhan le, azt nem lehet kiszámítani.
A belga és a holland kormány azért intézett hivatalos jegyzéket Moszkvához, mert a szovjet hatóságok semmi módon nem értesítették az elszabadult gépről azokat az államokat, amelyek felé a MiG-23-as repült. Logikus a következtetés: ahogy az akkori NSZK fölött a nyugatiak észlelték, úgy előtte a lengyel és keletnémet légtérben a Varsói Szerződés sűrűn telepített felderítő rendszereinek is illett volna látniuk a gépet. A későbbiekben is elsősorban az információk átadásának késlekedését kifogásolták, vagyis hogy a szovjetek vonakodtak közölni, vajon hordozott-e a gép valamilyen fegyverzetet, ne adj Isten vegyi vagy nukleáris eszközöket.
Az F-15-ösök alakulata, a 32. „Wolfhounds” harcászati vadászrepülő század pilótái két év múlva az iraki hadszíntéren, a Sivatagi Vihar hadművelet során, vagyis egészen más körülmények között találkoztak (pilótákkal repülő) MiG-23-asokkal, és egyet sikerült lelőniük.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
