Qatar: Athén - New York, kilépés a globális porondra

A Qatar december 13-án indítja első „igazi” 787-es járatát, mégpedig Doha és London között, azután, hogy a típussal való ismerkedés jegyében, addig az Öböl vidékén, rövid távokon repültetik a gépeket.

Mint arról az iho/repülés is beszámolt, a légitársaság a gyártó hosszas késlekedése után november közepén vehette át első kompozit-építésű Boeing Dreamlinerét, és azóta már átrepült Dohába a második is. Az első gép Qatar-színekben már a nyáron bemutatkozott a nagyközönségnek Farnborough-ban, a nemzetközi repülőszalonon, de részben a hajtóművek körüli problémák, részben a fedélzeti internetes rendszer körüli légialkalmassági gondok miatt csúszott az átadás, Al Baker Qatar-vezér ingerült nyilatkozatait is kiváltva, sőt fenyegetését, miszerint a konkurenstől vesz gépet a 787-es helyett.

A gép tehát december közepén ismét feltűnik Angliában: a Qataré lesz az első 787-essel repült járat a világ egyik legfontosabb repülési csomópontjába, Heathrowra.

Ugyancsak fontos bejelentést tett Akbar al-Baker a görög fővárosban: a Qatar Airways 2013 közepétől közvetlen menetrend szerinti járatokat indít Athén és New York között. Sajtótájékoztatóján Al Baker méltatta az eddigi nyolc éves együttműködést a görögökkel, és megerősítette a társaság erős elkötelezettségét az athéni járatok üzemeltetésére. Induláskor hetente hatszor volt járat, három éve pedig már naponta kétszer repülnek a társaság gépei Doha és a görög főváros között.

Athén, talán elsőre meglepő módon, az utasok abszolút száma tekintetében a társaság legfrekventáltabb célpontja lett, még New Yorkot is túlszárnyalva. Érthető tehát a döntés arról, hogy a Qatar nem csak Doha és Athén, hanem Athén és New York között is járni fog, vagyis összeköti két legsikeresebb desztinációját.

Meglepő a Qatar döntése abból a szempontból, hogy Görögország momentán Európa beteg embere, illetve egyike a rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben lévő uniós tagállamoknak. A bejelentés időzítése azonban nyilván nem véletlen: Al Baker két nappal azután járt Athénban, hogy az Unió pozitív düöntéseket hozott, a görög államadósságot lassabb üzemben kell csökkenteni, és ezért megnyílt az esélye a nemzetközi pénzügyi szervezetek további támogatásának. Az is jó hír, hogy a hevesebb tiltakozások elmúltával lassan kezd visszatérni a lakosság bizalma is a gazdaságba, amit például a bankbetétek növekvő állománya is bizonyít. Al Baker tehát arra számít, hogy Görögország ismét erős és nagy piac lesz, és ezt az a társaság tudja leginkább kiaknázni, amelyik az esetleges előzetes veszteségek árán is, de már jelen van a fellendüléskor az illető piacon.

Nem elhanyagolható szempont, hogy mostanság gyakorlatilag nincs átszállás nélküli közvetlen járat New York és Athén között. A görög társaságok nagyon rosszul állnak az interkontinentális vonalakkal, az európai és amerikai hordozók pedg 11-16 órás, egy vagy két átszállásos eljutást kínálnak csak a két nagyváros között, rendszerint Londonon, Brüsszelen, Münchenen vagy Rómán át. Vagyis a Qatar egy nyilvánvalóan létező piaci rést fed le a maga kezdeményezésével, az immár szokásos offenzív stílusában, és persze arra is ügyelve, hogy a járat a szezon csúcsára már az amerikai turistáknak is szerepeljen az útitervében.

De az igazi stratégiai jelentősége a járatnak abban áll, amit az athéni sajtótájákoztatón Al Baker úgy foglalt össze, hogy a Qatar „folytatja növekedését, mint olyan globális összekötő, amely a népeket a világhoz és a világot a népekhez kapcsolja, egy fiatal flottával fenntartott erősödő hálózat és a többszörösen díjazott ötcsillagos fedélzeti ellátás révén”. Marketing-szagú körmondatnak tűnik, pedig ez a Qatar hosszú távú programjának a lényege, tehát a globalitás.

Két olyan viszonylag fiatal óriáslégitársaság is van az Öbölben, amely már nem csak abban gondolkodik, ami pedig a Qatarnak különösen jól megy, hogy a saját gyűjtő-elosztó központján keresztül (vagyis dohai Qatar-Qatar átszállással) vigye az utasokat, hanem hogy bárhol a világon járatot létesítsen két pont között, ha arra piacot, keresletet, forgalmat lát. Vagyis – amit a nagy vetélytárs Emirates vezére, Tim Clark tavaly meghirdetett – a Qatar is igazi globális szereplővé akar válni. Egyébként ennek a globális, és nem Doha-központú hálózatnak egy érdekes mozzanata volt az az idei jegyeladási villámakció, amelynek az volt az egyik kritériuma, hogy sem az utazás kiinduló, sem a célállomása nem lehet Doha, csak az átszállás helyszíne: innen már csak egy lépés lesz meghirdetni majd a hasonló akciót már Doha közbeiktatása nélkül.

Itt kapcsolódik a londoni 787-es hír az athéni sajtótájékoztatóhoz. A Qatar tehát nyilván a maga globális terjeszkedésével és a piaci réseket, a nem vagy nem megfelelően kiszolgált vonalakat keresve, a kisebb forgalmú, de fontos légikikötők között repülne, netán a hubokat kötné össze ilyen pontokkal. Vagyis nem a nagy gyűjtő-elosztó hubok között, ahol úgyis bőven jelen van a konkurencia. Márpedig a 787-es a hub-to-hub koncepcióval ellentétben a point-to-point forgalom, a jelentős hatótávolságú de óriásgépek kapacitását nem igénylő vonalak kiszolgálására épült, épp az a fantasztikus előnye, hogy kisebb utasszámmal is gazdaságosan repüli az interkontinentális járatokat. Ezért van szüksége a Qatarnak mennél több ilyen gépre, ne felejtsük, Al Baker hatvan 787-est rendelt az amerikai gyártótól. És ezért nem lenne meglepő, ha a további beérkező Dreamlinerek némelyikét állítaná be a vezér egyik-másik Athén-New York járatra is.