Pfaff Ferenc és a fehér kocka
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd az azt követő Bach-korszak az épp hogy megindult vasútfejlesztéseket is komoly mértékben visszavetette. A Pest–Szolnok vonal építését az időközben megalakult Tiszavidéki Vasút (TVV) folytatta, Debrecent 1857-ben érte el a vasút. A társaság a saját típusterve szerinti felvételi épületet emelt, a kor stílusának megfelelően fa vonatfogadó csarnokkal a vágányok fölött.
A magánvasutakat fokozatosan államosították, a megalakult Magyar Államvasutak (MÁV), a növekvő forgalom, a bővülő hálózat egyhamar kinőtte az eredeti debreceni állomásépületet. Az új, impozáns pályaudvar tervezését Pfaff Ferenc MÁV-főépítészre, sok pályaudvari épület megalkotójára bízták. Jellegzetes Pfaff-épület volt, ám mégis egyedi: kétszintes, íves üvegfal csak itt épült a pénztárcsarnok felőli homlokzatra.
A második világháború szőnyegbombázásai a csodálatos Pfaff-féle épületet teljesen használhatatlanná tették, mégis az ötvenes évek végéig vártak a lebontással. Ismeretes Kubinszky Mihálytól egy felvétel, amelyen 1959-ben még állnak a falak. Az új, a hatvanas évek modernizmusát követő épületet Kelemen László tervezte, a központi várócsarnok falait Domanovszky Endre debreceni életet bemutató freskói díszítik. Az új pályaudvari épületet kerek ötven éve, 1961. augusztus 20-án adták át az utasoknak.
