Önálló skót légierő, Typhoonokkal, Herculesekkel?

Nemcsak Britanniát, hanem a Brit Szigetek védelmi rendszerét is alaposan átalakítaná, ha a csütörtöki népszavazáson a skótok a függetlenség mellett döntenének, figyelmeztet több nemrég megjelent eszmefuttatás is, és ezek a gondolatok annak ellenére kapnak egyre nagyobb hangsúlyt, hogy időközben a felmérések mintha azt mutatnák, kisebbségben lesznek a referendumon az elszakadás hívei. Sőt, egyes elemzők szerint a függetlenség elutasítása esetén is alapos átgondolásra szorul az Egyesült Királyság katonai berendezkedése.

A 2010-es stratégiai védelmi és biztonsági áttekintés (Strategic Defense and Security Review, SDSR) már alaposan lecsökkentette a Royal Air Force jelenlétét az északi területeken. Ami egyébként magának a RAF-nak a bevethetőségét azért nem csökkenti jelentősen, mert néhány „wing” áttelepítése szükség esetén a meglévő bázisokra nem okoz túlságosan nagy gondot, viszonylag gyorsan végrehajtható. Ez nyilván annak fényében megnyugtató, hogy az elmúlt hónapokban az egyre feszültebb viszony a NATO-országok és Oroszország között gyakoribbá tette az orosz bombázók „kiképzőrepüléseit”, amelyek előszeretettel tesztelik akár a RAF, akár a skandináv országok légvédelmét azzal, hogy a légtérhatárokhoz több mint közel húzták meg a kurzusokat.

Komolyabb probléma a Skóciában telepített ballisztikus rakéták kérdése, ezeket a Tridenteket ugyanis nem lehet egyik pillanatról a másikra áttelepíteni, különös tekintettel arra, hogy számukra Angliában nincs kialakított bázis, csakúgy, mint a haditengerészet egyik legfontosabb fegyverfajtájának, a tengeralattjáró-flottának. A ballisztikus rakétáknak márpedig a skót függetlenséget követelő politikai erők egyértelmű állásfoglalása szerint az elszakadás után el kell tűnniük az új államalakulatból.

Ami a légibázisokat illeti, 2010 óta kettőt zártak be: Kinloss korábban a Nimrod tengerészeti felderítő és tengeralattjáró-elhárító gépek otthona volt, Leuchars pedig légvédelmi bázis. Utóbbi feladatkörét Lossiemouth vette át. Ráadásul a függetlenség kikiáltása esetén feltehetően át kell helyezni a Királyi Haditengerészet két új zászlóshajójának gyártási helyszínét is, amelyek Edinburgh-tól nem messze, Rosyth-ban készülnek, és a királynő néhány hónapja tartotta az első hordozó névadó ünnepségét (a hajó neve HMS Queen Elizabeth lesz). Ha a skótok ennek a gyártóbázisnak a kitelepítését is elhatározzák, az azért nemcsak a Royal Navy számára lesz kihívás, hanem a skótoknak is, tekintettel arra a komoly munkaerő-állományra, amely ezzel felszabadulna.

Volt már szó ezen a portálon is arról, a skót függetlenség-pártiak nem a légierő teljes kivonását, hanem megosztását követelik. Ez az ő elképzeléseik szerint azt jelentené, hogy Skócia a RAF állományából tizenkettő–tizenhat Eurofightert és hat C-130J Hercules szállítógépet venne át, ugyancsak számottevő mennyiségű, különböző kategóriájú forgószárnyas kíséretében. Talán érthető, a skótok nem tartanának igényt a már kissé elavult Tornadókra, viszont nem kérnek egyetlen tankert sem a most alakuló Voyager-flottából, és nem érdekli őket a RAF új szállítógépe, az A400-as sem.

A skót elszakadáspártiak tervei szerint a skót Air Command and Control, azaz légierő-parancsnokság vezetése alatt egy gyorsriasztású légvédelmi egység (QRA) működne, ez lenne a Typhoonoké, egy taktikai légiszállító század, ez a Herculesek alakulata, ezen kívül lenne még egy légikiképző és egy tengeri őrjáratozó formáció is. Lossimouth maradna a nagysebességű gépek bázisa, a többi gép állomáshelye Leuchars lenne, amely egyben a hadsereg támaszpontjaként szolgálna, Rosyth szolgálná ki a skót haditengerészet javítási-üzemeltetési igényeit és a ballisztikus rakéták, a Tridentek jelenlegi támaszpontjában rendeznék be a skót védelmi erők főhadiszállását.

Nem skót elemzések ugyanakkor arra figyelmeztetnek, ha például Skócia megkapná az igényelt Eurofightereket, az a jelenleg teljes értéken bevethető légvédelmi állománynak majdnem a felét jelentené, és hasonlóan érzékeny veszteség lenne a haditengerészetnek a hadihajók tíz százalékának követelt átadása. Miközben szkeptikusabb brit elemzők hangoztatják, hogy Skócia kiválása túl sokat nem csökkentené az Egyesült Királyság (már globálisan amúgy sem meghatározó) gazdasági erejét, a jelek szerint épp a védelmi szektorban, és épp a légierő tekintetében okozna a skót függetlenség igazán komoly problémákat.

Ha az elszakadáspártiak győznek, az annyit jelent, Skócia 2016 márciusában válna függetlenné, tehát lenne még valamennyi idő átgondolni a terveket, a változásokat. Ugyanakkor, figyelmeztet egy elemzés, ha az elszakadás nem is következik be, attól még a függetlenséget és a népszavazást szorgalmazó politikai erők a skót parlamentben hozhatnak olyan döntéseket, amelyek ugyanolyan dilemma elé állítják az Egyesült Királyság védelmi vezetését, mintha Skócia függetlenné válna.

Ugyanakkor egy független Skócia is feltehetően a NATO tagja maradna, és az észak-atlanti szövetség hadihajói és repülőgépei akár nukleáris fegyverekkel is használhatnák szükség esetén Skócia tengeri és légibázisait. A kérdés pedig, ami skót újságokban is felbukkan: mi a szösznek kellene Skóciának (egy tegnapi cikk szerint már) tizennyolc drágán fenntartható Eurofighter, ha amúgy is a NATO védőernyője alatt marad?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!