Nyolcvan nap alatt a Föld körül, de kikötés nélkül!

Vasárnap, közép-európai idő szerint 13:02 órakor rajtol a tizedik Vendée Globe, a mezőnyben a Fa Nándor utáni idők első magyarjával, Weöres Szabolccsal.

Ha immáron a tizedik verseny, a nyájas olvasóknak már nem nagyon kell elmagyarázni, mi fán terem a Vendée Globe. A verseny DNS-e: szólóban, kikötés és segítségnyújtás igénybevétele nélkül, nyugatról keletre hajózva délről kell megkerülni az egyes, útba eső kontinensek legdélebbi fokát, a Jóreménységet, továbbá a Hornt, vagy Ausztrália esetében a legdélnyugatibbat, a Leeuwint. Idén rekordszámú, negyven IMOCA vitorlás (ebbe a hatvan osztályba olyan egytestű vitorlás hajók tartoznak, amelyeknek a hivatalos szervezete az International Monohull Open Class Association) indul útnak, a mezőnyben újra egy magyarral, a feltűnően sokrétű sportember Weöres Szabolccsal.

Visszalapozva az időben, a műfajban magyar részről úttörő Fa Nándor háromszoros Vendée Globe induló, 1993-ban több mint 128 nap elteltével, az Atlanti-óceánon az utolsó mérföldeket tejfölszerű ködben navigálva ért a K&H Bank Matáv fedélzetén révbe. Négy év múlva balszerencsék sorozata kísérte, már a rajt után, a nyílt vízen észlelte, hogy tőkesúlya megsérült (valószínűleg még a kikötőben, Les Sables d’Olonne-ben, vitorlása kiemelése során), majd a javítás után, újra a Vizcayai-öbölben haladva a Budapestet legázolta a panamai zászló alatt hajózó Pelander csavargőzös. De Fa újra visszatért, a 2016–17-es kiírást a nyolcadik helyen zárta, jócskán száz napon belüli idővel, hiszen a korábbinál 35 nappal kevesebb szükségeltetett neki az újabb földkerüléshez: 93 nap, 22 óra és 52 perc, ezúttal a Spirit of Hungary fedélzetén.

Weöres egyrészt „vasember” (háromszor indult a hawaii Kona hagyományos, 3,86 kilométer úszásból, 180,25 kilométer kerékpározásból és 42,195 kilométer futásból álló állóképességi triatlonversenyén – kevesen tudják, hogy az Ironman kifejezés nem használható minden Ironman távú versenyen...), futott ultramaratonokat, és persze sokat vitorlázott:  pályafutását optimist, cadet, 420 és FD (repülő hollandi) hajókon kezdte, majd a 32. Amerika Kupán a dél-afrikai Team Shosholozának riggerezett, vagyis kezelte a rudazatot, a kötélzetet és a vitorlázatot. Innen is jó szelet kívánunk Weöres Szabolcsnak.

Az 1989 óta három-, majd négyévente kiírt Vendée Globe-ot újabban a „Tengerek Everestje” néven emlegetik. Miközben és mindössze 114 vitorlázó teljesítette a versenyt az eddigi kétszáz induló közül, és még mindig ez az „egykezes” a legkeményebb óceáni kihívás, óhatatlanul eszünkbe jutnak a Mount Everest szezonális csúcstámadásai. Amikor is a feljutni szándékozókból álló százméteres sorok „kígyóznak” a csúcs alatt, és az Everest Signature Expedition nevű vállalkozás 220 ezer dollár ellenében, két dedikált, rutinos serpával, saját hegyivezetővel, nyolcvan négyzetméteres, fűtött alaptábori sátorszállással, valamint az expedíció videós és képi dokumentálásával százszázalékos rátájú csúcstámadási eredményt kínál az ügyfeleknek.

Nem is lesz soha a világ legmagasabb hegycsúcsa a szárazföldek Vendée Globe-ja, az óceánokon nem lehet serpákat, kísérőket adni a magányos tengerész mellé, de 2024-ben már kétségtelenül szó sincs Joshua Slocum, Sir Francis Chichester és William Robert Patrick Knox-Johnston döbbenetes és lebilincselő vállalkozásaihoz mérhető testi és lelki megterhelésről, vagy akár az első VG-ket jellemző – magán a versenyen, vagy ahhoz kötődően halálos áldozatokat is követelő – erőpróbáról. Sokan rákaptak a szólóvitorlázás ízére, a műfaj népszerűsége kilőtt, és gombamód megszaporodtak a különböző versenyek. És, ha valamelyik szkipper A-ból B-be egy utat gyorsabban tett meg a korábbi best of időnél, a többiek azt gondolják, hogy még gyorsabbak lehetnek, és ennek érdekében apait-anyait, meg rengeteg pénzt beleadnak. Napjainkra az egyszemélyes versenyvitorlázás a folyamatos innováció közepette professzionális magaslatokba emelkedett...

Az első Vendée Globe-on Titouan Lamazou diadalmaskodott 109 nap nyolc óra 48 perces idővel. A tizenhárom hajóból hét célba ért, és mindenki megúszta ép bőrrel. 1989–90-ben született az eddigi leghosszabb egykezes non-stop VG földkörzési idő is, a francia Jean-François Coste a Cacharellel 163 napot, egy órát, 19 percet és húsz másodpercet vitorlázott a rajttól a célig. Az eddigi egyetlen kétszeres győztes a francia Michel Desjoyeaux (2000–2001, PRB és 2008–2009, Foncia), míg az érvényes űridő a szintén gall Armel Le Cléac’h (Banque Populaire) teljesítményét dicséri, 74 nap, három óra, 35 percről van szó.

És, ha egy különleges szkipper igazán csodálatos, bátor döntéséről (és életéről) kívánnak olvasni, akkor Bernard Moitessier történetét kell szíves figyelmükbe ajánlanunk.

Nyitóképünkön: Weöres Szabolcs és az Új Európa szeptember 13-án, a franciaországi Lorient partjai előtt (fotó: Kerekes Zsombor)