Nyitott kapuk a HÉV-vonalon
A program este nyolckor kezdődött a Batthyány téren, ahol az eredeti színterv szerint fényezett MIX/A típusú motorvonat várta az utasokat. Regisztráció után a különvonat elindult a csapattal a nap – pontosabban az éjszaka – első állomása felé. A hangulat kedvéért szükségvilágítással üzemelő kocsikból szokatlan szögből nyílt kilátás a kivilágított fővárosra. Vonatunk megállás nélkül robogott Békásmegyerig, majd a tárolóra kiállva elengedett egy menetrend szerinti vonatot. Utána visszatolattunk Óbékásmegyerre. A ma már csak alkalmanként, tárolásra használt vágányon a metrótól kölcsönkapott teher-vágánygépkocsi várta az utasokat. Az öreg vágányokon előre húzva ízelítőt kaphattunk az eredeti Ikarus-élményből, hiszen a kis zöld dobozban eredeti autóbuszmotor dolgozik.
Utunk nem tartott sokáig, a felsővezetékes szakszolgálat telephelyénél tettek le minket a pályások. Itt a még ma is szolgáló, 1985-ös évjáratú Csepel D750-es kétéltű tornyoskocsit vehettük szemügyre kívül-belül. A vasúti vezetőkerékpárokkal felszerelt teherautó közúton közelíti meg a hibák helyét. Általában egy útátjáróban áll fel a vágányra, majd a síneken gurul ki a munkavégzés helyére.
A felsővezetékeseknél tett látogatás után bevonatoztunk Békásmegyerre, ahol az üzemirányító-központban láttak minket vendégül.
A teremben három munkahely van, a belső szakasz mindhárom kezelési körzete (Batthyány tér, Aquincum, Békásmegyer) kezelhető innen. Általában Batthyány téren és Békásmegyeren dolgozik irányító – utóbbihoz tartozik Aquincum is – az ő feladatuk pedig nemcsak a vonatok menetrendszerű közlekedésének biztosítása, de például az utastájékoztatás is. A forgalommal egyébként nincs sok tennivaló: a külső szakaszon, azaz Batthyány tér és Békásmegyer között 2006 óta az Alcatel-Thales elektronikus biztosítóberendezése üzemel. Forgalmi szempontból az egész állomások sorának tekinthető, végig vörös-fehér árbocos főjelzők találhatóak a vonalon. A biztosítóberendezés a beprogramozott menetrend alapján magától állítja a váltókat és a jelzőket a vonatoknak. Az irányítóknak inkább egy rendkívüli esemény bekövetkeztekor kell kézzel kezelniük a rendszert, hogy a forgalmi zavar, a késések minél kisebbek legyenek.
Sajnos a hírhedt utastájékoztató-rendszer nem tud együttműködni a biztosítóberendezéssel, így attól függetlenül, saját programja szerint írja ki a vonatokat. A monitorok eléggé rapszodikusan működnek, de az irányítóközpontban dolgozóknak mindig oda kell figyelnük, hogy legalább a működő kijelzőkön pontos információk jelenjenek meg. A hangos utastájékoztatással is akadnak gondok: Aquincumban például este már azért nem hangzanak el szöveges közlemények, mert a közelben lakóktól sok panasz érkezett. Máshol a helyiek egyszerűbben, „saját hatáskörben” oldották meg a kérdést: ellopták, összetörték a hangszórókat, vagy egész egyszerűen elvágták az oda vezető kábeleket. A rendszerrel együtt épített információs és segélykérő telefonok többsége is rongálás miatt üzemképtelen, ezek sokadszori helyreállítására azonban nem tud újabb forrást előteremteni a BKV.
Nosztalgia-különvonatunk következő állomása a szentendrei kocsiszín: itt zajlik a vonalat kiszolgáló MX A sorozatú motorvonatok karbantartása. Szentendre csak ezeket, a HÉV-flotta jelenleg legmodernebbnek számító járműveit üzemelteti, a nosztalgiaszerelvény csak kölcsönbe érkezett a vonalra. Az MX/A-kat az NDK-ban gyártották 1975 és 1983 között. A szerelvények motor-pót-motor összeállításban közlekednek, a kocsik között fix, csak műhelyben bontható kapcsolat van. Üzemszerűen két háromrészes motorvonat csatolható egymással a motorkocsik végeinél lévő Scharfenberg központi ütköző-vonókészülék segítségével.
Szentendrén takarítják a járműveket, és a kisebb hibák kijavítása, az úgynevezett futójavítások is itt zajlanak. A takarítás nemcsak belső, de külső tisztítást is jelent. A kocsiszínből nem állhat ki a forgalomba olyan jármű, amelynek oldalain (kívül) graffiti, firka van. Ezeket mindig eltávolítják a kocsikról. A kocsiszín másik csarnokában azonban ennél komolyabb, magasabb szintű javításokat, teljes felújítást is végeznek. A kocsiszínben csoportemelő, szerelőaknák és egy tetővizsgáló pódium is található, így minden szükséges munkát helyben el lehet végezni. Szentendrén kívül csak a cinkotai és a dunaharaszti telep rendelkezik hasonlóan felszerelt műhellyel.
A műhelyben tett látogatás után az érdeklődők még megtekinthették a városi tömegközlekedési múzeumot is, majd a tárlatvezetés végeztével nem sokkal éjfél után hazaindult a nosztalgiaszerelvény.
A békásmegyeri üzemirányító központ és a szentendrei kocsiszín várta a látogatókat.
A fővárosi kötöttpályás közösségi közlekedés százhuszonötödik születésnapjához kapcsolódó rendezvénysorozat
részeként péntekről szombatra virradó éjjel nyílt az érdeklődők betekinthettek a szentendrei HÉV üzemének
kulisszái mögé.
A program este nyolc órakor kezdődött a Batthyány téren, ahol az eredeti színterv szerint fényezett MX A
típusú motorvonat várta az utasokat. Regisztráció után a különvonat elindult a csapattal a nap - pontosannab
az éjszaka - első állomása felé. A hangulat kedvéért szükségvilágítással üzemelő kocsikból szokatlan szögből
nyílt kilátás a kivilágított fővárosra. Vonatunk megállás nélkül robogott Békásmegyerig, majd a tárolóra kiállva
elengedett egy menetrend szerinti vonatot. Utána visszatolattunk Óbékásmegyerre. A ma már csak
alkalmanként, tárolásra használt vágányon a metrótól kölcsönkapott teher-vágánygépkocsi várta az utasokat.
Az öreg vágányokon előre húzva ízelítőt kaphattunk az eredeti Ikarus-élményből, hiszen a kis zöld dobozban
eredeti autóbuszmotor dolgozik.
Utunk nem tartott sokáig, a felsővezetékes szakszolgálat telephelyénél tettek le minket a pályások. Itt a még
ma is szolgáló, 1985-ös évjáratú Csepel D750-es kétéltű tornyoskocsit vehettük szemügyre kívül-belül. A vasúti
vezető kerékpárokkal felszerelt teherautó közúton közelíti meg a hibák helyét. Általában egy útátjáróban áll fel
a vágányra, majd a síneken gurul ki a munkavégzés helyére.
A felsővezetékeseknél tett látogatás után bevonatoztunk Békásmegyerre, ahol az üzemirányító központban
láttak minket vendégül.
A teremben három munkahely van, a belső szakasz mindhárom kezelési körzete (Batthyány tér, Aquincum,
Békásmegyer) kezelhető innen. Általában Batthyány téren és Békásmegyeren dolgozik irányító - utóbbihoz
tartozik Aquincum is - az ő feladatuk pedig nem csak a vonatok menetrendszerű közlekedésének biztosítása, de
például az utastájékoztatás is. A forgalommal egyébként nincs sok tennivaló: a belső szakaszon, azaz
Békásmegyer és Szentendre között 2006 óta az Alcatel-Thales elektronikus biztosítóberendezése üzemel.
Forgalmi szempontból az egész állomásnak tekinthető, végig vörös-fehér árbocos főjelzők találhatóak a vonalon.
A biztosítóberendezés a beprogramozott menetrend alapján magától állítja a váltókat és a jelzőket a
vonatoknak. Az irányítóknak inkább egy rendkívüli esemény bekövetkeztekor kell kézzel kezelniük a rendszert,
hogy a forgalmi zavar, a késések minél kisebbek legyenek.
Sajnos a hírhedt utastájékoztató rendszer nem tud együttműködni a biztosítóberendezéssel, így attól
függetlenül, saját programja szerint írja ki a vonatokat. A monitorok eléggé rapszodikusan működnek, de az
irányítóközpontban dolgozóknak mindig oda kell figyelnük, hogy legalább a működő kijelzőkön pontos információk
jelenjenek meg. A hangos utastájékoztatással is akadnak gondok: Aquincumban például este már azért nem
hangzanak el szöveges közlemények, mert a közelben lakóktól sok panasz érkezett. Máshol a helyiek
egyszerűbben, "saját hatáskörben" oldották meg a kérdést: ellopták, összetörték a hangszórókat, vagy egész
egyszerűen elvágták az oda vezető kábeleket. A rendszerrel együtt épített információs és segélykérő telefonok
többsége is rongálás miatt üzemképtelen, ezek sokadszori helyreállítására azonban nem tud újabb forrást
előteremteni a BKV.
Nosztalgia-különvonatunk következő állomása a szentendrei kocsiszín: itt zajlik a vonalat kiszolgáló MX A
sorozatú motorvonatok karbantartása. Szentendre csak ezeket, a HÉV-flotta jelenleg legmodernebbnek számító
járműveit üzemelteti, a nosztalgiaszerelvény csak kölcsönbe érkezett a vonalra. Az MX A-kat az NDK-ban
gyártották 1975 és 1983 között. A szerelvények motor-pót-motor összeállításban közlekednek, a kocsik között
fix, csak műhelyben bontható kapcsolat van. Üzemszerűen két háromrészes motorvonat csatolható egymással a
motorkocsik végeinél lévő Schrafenberger központi ütköző-vonókészülék segítségével.
Szentendrén történik a járművek takarítása, és a kisebb hibák kijavítása, az úgynevezett futójavítások is itt
zajlanak. A takarítás nem csak belső, de külső tisztítást is jelent. A kocsiszínből nem állhat ki a forgalomba olyan
jármű, amelynek oldalain (kívül) graffiti, firka van. Ezeket mindig eltávolítják a kocsikról. A kocsiszín másik
csarnokában azonban ennél komolyabb, magasabb szintű javításokat, teljes felújítást is végeznek. A
kocsiszínben csoportemelő, szerelőaknák és egy tetővizsgáló pódium is található, így minden szükséges munkát
helyben el lehet végezni. Szentendrén kívül csak a cinkotai és a dunaharaszti telep rendelkezik hasonlóan
felszerelt műhellyel.
A műhelyben tett látogatás után az érdeklődők megtekinthették a városi tömegközlekedési múzeumot is, majd a
tárlatvezetés végeztével nem sokkal éjfél után hazaindult a nosztalgiaszerelvény.
